Egy ágyban a gyerekkel, de meddig?

A cikk témájának az életre hívó gondolata nem a pedofília és a molesztálás tartalmakat kívánja bemutatni, hanem azt, hogy ha normál módon, családias légkörben élünk, miként alakíthatják a szülők az alvási/közös alvási szokásokat a gyermekek életszakaszai és fejlődései folyamán. Mivel teszünk jót, azzal, ha az éjjelente a szülői ágyba vándorló vagy mese közben ott elalvó gyermeknek megengedjük, hogy ott aludjon egy-két-húsz éjszakát vagy ha türelmesen visszaszoktatjuk az ő ágyába, az ő szobájába?

Nehéz témába vágjuk a fejszénket, hiszen nincs tökéletes válasz, ideális egységes megoldás, de alappillérek és tényezők segíthetnek, hogy kialakítsák a családok a házi normákat!  Sok minden (körülmények, életszakaszok, betegségek, gyermekkori krízisek, veszteségek, életkori igények stb.) befolyásolhatják ezt a területet. Jelen cikkünkben európai gyermeknevelésről beszélünk, hiszen a világ számos pontján – főleg ahol a törzsek együtt élnek – teljesen más a társadalmi felfogás és az ebből kialakuló normarendszer.  Hiszen a norma-rendszerből származik ez a kifejezés: „Mi az, ami normális ezen a területen és mi az, ami már nem?” A normarendszer a neveltetésen is alapszik. Így fontos tényezővé válhat minden szülő életében, hogy hogyan és miként nevelje a gyermekét. Érvényesek-e azok a normák, ahogy a szüleinktől megkaptuk őket és ahogy mi nevelődtünk? Tanított normáinkból egészséges szokások születtek-e vagy változtatni kell rajtuk? Gondolkodjunk el együtt:

Talán a dolgok kialakítását és felfogását pár tényező befolyásolhatja. A gyermek neurológiai fejlődésmenete és a pszichoszexuális érettsége a legfontosabb alapozója a témánknak. A két területről fontos tudnia minden felelős szülőnek ahhoz, hogy ha a házi normarendszeren változtatni kell a gyermek egészséges fejlődése érdekében, akkor erre is sor kerülhessen! A cikkben inkább arra bátorítok mindenkit, hogy személyesen gondolkodjon el a gondolatokon és semmit ne tekintsen „biztosnak!” Amennyiben szükséges, egyénileg én is vagy más  szakember   tud ebben segíteni!

Minden egészségesen fejlődő gyermek-szülő kapcsolatnak jót tesz kisgyermekkorban, amikor egymás mellé bújva zajlik a meseolvasás vagy a gyermek megnyugtatása. A szenzoros érzés, az illatok vagy szagok, az érintés, simogatás, a haj babusgatása, lágy hanglejtésű beszéd , közös nevetés – bohóckodás oly mértékben nyugtatja az idegrendszert, ami  a tudattalanban előhívja a méhen belüli érzeteket vagy a szimbiózisban megélt pozitív „együttrezgéseket.” Ez a fejlődéshez szükséges, ennek hiánya komoly károkat, hiányokat okozhat az idegrendszer és a személyiség fejlődésében. A gyermekek krízis szakaszaiban pedig időnként visszatérhet rövid időre ennek az igénye. De ami kisgyermekkorban elengedhetetlen ezen a területen, az később már akadályokat is gördíthet az alakuló személyiség fejlődésében, ami kihatással lehet a felnőttkori párkapcsolatokra és szexualitásra! Ennek megértése végett fontos különválasztanunk a következő két területet, hogy megérthessük a folyamatokat!

1. Neurológiai fejlődésmenet: Sajnos előfordulhat a fejlődés során, hogy a gyermeknek neurológiai akadályai, problémái adódnak.  Az a gyermek, aki a későbbiek folyamán részképesség problémákkal, esetleg diszfunkcionális tanulási- és/vagy magatartási problémákkal fog rendelkezni, kisgyermekkorban erőteljesebben igényelheti a testkontaktust vagy épp olyan szinten háríthatja, ami már egy felnőttet el is szomorít. Ilyenkor kisgyermekkorban minden lehetőséget ki kell használni arra, hogy átöleljük a gyermekeinket és egymás mellett éljük meg az adott pillanatokat. Figyeljük a gyermek igényeit, de képesek legyünk a határok képességének a fejlesztésében is, ami ilyenkor náluk fejletlen! Így ők ezt maguktól nem fogják érzékelni, nehezebben is tanulják meg, mert hiányzik a mögötte lévő neuronális hálózat! Fontos ilyenkor azt is tudni, hogy a szenzorok nem megfelelő integritása miatt a félelmek és a szorongások erőteljesebben jelentkeznek, hiszen az ingerületi lehetőségeik nem teszik lehetővé, hogy a napközben őket ért össze behatást oly módon feldolgozzák, ami alapján a megnyugvás fázisa beállítódhat. Ezáltal több félelem és szorongás alakulhat ki, ami meghatározza a viselkedésüket, személyiségüket és kihatással van az álommunkára, no meg a nappali terhelhetőségükre!

Amikor pervazív vagy nem meghatározott pervazív zavarokról beszélünk (autizmus, rett szindróma, gyermekkori dezintegratív zavar, mentális retardáció, Asperger szindróma stb.), akkor teljesen máshogy kell alakítani a családi normarendszert ezen a területen, hiszen a neurológiai fejlődésükhöz rendszeres testkontaktusra, simogatásra, masszázsra, érzékletek finomítására lehet szükség. Itt a legfontosabb követendő norma: figyelni a gyermek igényszintjét, hangulati ingadozásokat és  amikor már idősebb, aszerint reagálni, megengedni, viselkedni! Itt kitolódnak a fejlődési szakaszok, tovább tart a szülői ágyba való „bevándorlás!” Minden szülő arra figyeljen, hogy a saját gyermeke milyen életszakaszban milyen szükségleteket kér, mert ilyen esetekben jelzésértékű, fejlesztő hatású! Ha az autista tinédzser hajnali órákban a szülői ágyba érkezik, akkor már nem biztos, hogy érdemes visszakísérni a saját ágyába, amúgy is korán kelők. Azonban ha az éjszaka elején teszi ezt, akkor azért meg lehet próbálni, hogy a saját ágyába elkísérjük és megvárjuk mellette, amíg nyugalomba szenderül.

1. 2.       Pszichoszexuális fejlődésmenet normál fejlődésmenetben:

Amikor a gyermek kikerül az anyával való szimbiózisból és megteszi az első önálló lépéseit, ezzel meglépi a szülők fele is azt a kisfokú eltávolodást, amivel az önállóság útjára lép. Persze még sokáig visszatér a szülőkhöz biztonságot keresve és vigaszt találva apró-cseprő problémáira, de egyre nagyobb bátorsággal hagyja el őket, hogy megismerje önmagát, a határait, a lehetőségeit és felfedezze a világot! A világ felfedezésével pedig önmagát is felfedezi kívülről és belülről is egyaránt! A testét fent is és odalent is! Teszi ezt mindaddig, amíg megnő és „elfelejt bennünket (látszólag)!”

A szülőnek közben megjelenhetnek különböző hiányai, hiszen az „összebújós” időszakban mi is sokat kaptunk a gyermekeinktől  soha vissza nem térő pillanatokban. Azonban bárhogy is alakul az életmód, a norma és a házi szokásaink, figyelembe kell vennünk azt is, hogy a gyermekünkben kifejlődik a nemi identitás, a nemi szervek érésnek indulnak és ezzel párhuzamosan megjelennek a fantáziák, az analizáló tekintetek , a kíváncsiság, a nemi vágy. Elsősorban a saját szüleinken figyelünk meg nemi dolgokat, főleg a fürdőruhás vagy átöltözős vagy fürdőszobai bekukkantások idején! Amennyiben  rendszeressé válik és fixálódik hosszú távon  az együttalvás, így bizonyos életkor után számíthatunk érdekességekre, ami a későbbiek folyamán megjelenhet problémaként! Gyakori, hogy bizonyos felnőttkori elakadások hátterében az áll, hogy a gyermekkorukban túl sokáig aludtak együtt az édesapával vagy édesanyával.  Esetleg már nagyobbacska volt a gyermek és a kádban még mindig együtt fürödtek meztelenül!

Ehhez a területhez fontos megismernünk a gyerekek pszichoszexuális fejlődését, hogy tisztában legyünk azzal, hogy melyik életkorban miként zajlik a fejlődés, mit nem árul el egy kiskamasz gyermek a saját szüleinek. Álljon itt egy régi példa a dolgok megértéséhez:

pl: „ 9 éves kisfiú, aki édesanyjával aludt minden este: Én jól érzem magam anyával. Olyan puha, meleg, mellette nem félek. Tudom, hogy megvédene, nem akarok mással aludni. Apa az én ágyamban alszik. Azt mondta anyának, hogy neki tök mindegy. ………………(amikor a beszélgetés elmélyül)……………Jó anya cicijét fogdosni éjszaka, amikor alszik, akkor szoktam. Ő nem tud róla, de kérlek, te se mondd el. Csak a barátaim tudják, mindig el kell nekik meséljem, hogy az milyen jó érzés, mert ők még csak újságban láttak ilyet. Amikor anya értem jön, a barátaim meg is nézik az anyukám cicijét.”

Freud szerint minden életszakaszban a gyermekünk személyisége valamilyen konfliktussal találkozik, ami megoldásra vár! Ha nem talál rá a megoldásokra, akkor a személyisége fixálódhat az adott szakaszban, így az attitűdök, érdeklődési körök is fixálódhatnak.  A személyiségfejlődés szakaszait az alapján határozta meg, ahol az adott életkorban a szexuális energia levezetődik. Ezért nevezzük őket pszichoszexuális szakaszoknak.

A, Orális szakasz (0-18hó): a csecsemő túlnyomórészt a világgal a száján keresztül találkozik („mindent bekap” időszak), a kielégülés a táplálkozásban zajlik. A száj a kellemes élmények és a feszültségének a csökkenésének a helyszíne. Ilyenkor a fő konfliktusa: „elveszti az anyát” félelme! Az a személyiség, aki orálisan fixálódik bármilyen okból kifolyólag, annak az evés, ivás fontos szerepet tölt be az életében! Stresszesebb felnőtt helyzetben prímér levezetésként használhatja feszültségelvezetésnek! Amennyiben lehetséges, már ebben az időszakban érdemes a gyermeket a külön alváshoz szoktatni. Gyakori tapasztalat, hogy úgy szoknak át ilyenkor a gyerekek a szülői ágyba, hogy a gyakori éjszakai szoptatás így könnyebben kialakítható, együtt belealszanak. Sírosabb gyermekeknél hozhat egy olyan fázist, amiben a gyermek könnyebben megnyugszik.

B, Anális szakasz: (18-36hó): székletürítés szabályozása. Elengedés idegrendszeri érlelődésének a szakasza.  Testtája az ánus, emiatt anális szakasz. Megtanulják azt, hogy nem végezhetik ezt a műveletet ott és akkor, amikor csak akarják. Nagymértékben befolyásolja ezt a szakaszt a szülők viszonyulása. A kegyetlenül szigorú és erőszakos szülő szobatisztaságra szoktatása anális karaktert szül, ami aztán felnőttkorban megjelenhet mániákban, kényszerekben, túlzott rend- és tisztaságkeresésben, konokságban stb.  Ebben az időszakban már el lehet kezdeni a saját ágyból való „elengedést”, ha még eddig nem tettük! Ha már hozzászokott, akkor kitartásra és trükkökre szükség lehet!

A cikk teljes egészében a felelosszulokiskolaja.hu oldalán olvasható.