Drága elsőszülöttem; nem kell tökéletesnek lenned!
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én azt tapasztalom manapság a környezetemben, hogy egyre korábbi életszakaszban, egyre nagyobb nyomás nehezedik a gyermekeimre, és főleg a nagyobbik fiamon látom, hogy borzasztó kényszeresen meg akar felelni ezeknek az elvásároknak… amiket legtöbbször én nem is támasztok felé- vagyis NEM ÉN támasztok felé.
A kötelékünkben amúgy is van valami egészen különleges, nem tudnám, és nem is akarom semmihez hasonlítani, de érzem, hogy nagyon közel állunk egymáshoz és szüksége van a következő sorokra tőlem, az édesanyjától.
Drága Elsőszülött Gyermekem!
Hidd el, hogy mindnyájan követünk el hibákat, elrontani valamit, tévedni, újra és újra kudarcot vallani teljesen természetes dolog és mindez rendben van!
Így, a gyereknap táján sokszor elgondolkodom azon, milyen volt az életem előtted. Te vezettél az úton, általad váltam anyává. A Te érkezéseddel érkeztem meg én is oda, ahová mindig is szerettem volna eljutni, általad teljesedett ki az életem! Azon a napon, mikor világra jöttél bezárult a régi életem kapuja, és kinyílt egy másik. Emlékszem, hogy alig bírtam elhinni, mikor először a kezemben tartottalak, mikor először megpillantottam az arcocskád, rögtön arra gondoltam, hogy hogyan lehetsz ilyen tökéletes, és hogy hogyan tudnám megadni Neked mindazt, amit megérdemelsz?! Sok gyönyörű dolgot éltünk át együtt és sok kisebb-nagyobb belső vívódáson mentem át, de még mindig nem tudom, hogyan lehetnék elég jó anya!
Szeretném, ha néhány dolgot alaposan az eszedbe vésnél:
Tehetsz bármit, járhatsz bármerre, válhatsz bármivé/bárkivé, a szeretetem feléd soha nem szűnik meg! A szívem örökre a Tiéd, történjék bármi. Nem kell kiérdemelned, rászolgálnod, tenned érte, a szeretetem feltétel nélküli. Vágyom rá, hogy viszonozd, remélem, hogy én is mindig egy különleges helyen leszek a Te szívedben, de még ha nem is, én akkor is mindig itt leszek és támogatlak.
Próbálom átadni a bölcsességemet, próbállak a helyes útra terelni, de tévedhetek én is, hibázhatok én is, és gyakran rosszul tudom a dolgokat. Persze szeretném, hogy Te is megpróbáld kihozni magadból a maximumot, az adott területen, amivel épp foglalkozol, de, ami ennél is fontosabb, hogy a nap végén úgy hunyd le a szemed, hogy tudod, hogy ELÉG JÓ vagy és én pedig biztos vagyok benne, hogy minden Tőled telhetőt megtettél.
Ha néha mégis úgy érzed, hogy túl sokat vártam/várok el Tőled a fiatal korod ellenére, kérlek, bocsáss meg. Úgy próbállak nevelni, hogy kövesd a szabályokat, sose késs, légy tisztelettel mindenki iránt, bánj kedvesen a lányokkal, mindig megcsináld a házid. De azt is tudnod kell, hogy hibázhatsz, az is a tanulás része, belefér! Nem kell tökéletesnek lenned!
Gyakran látom meg magam Benned, a mozdulataidban, a félelmeidben, a reakcióidban, mégsem tudom ezt akkor és ott tudatosítani magamban, ezért rosszul kezelem a helyzetet, de tudd, hogy nem te vagy a hibás! Ne hagyd, hogy bárki elnyomjon/lenyomjon, vagy, hogy elhitesse Veled, hogy nem vagy jó pont úgy, ahogy vagy.
Ne nőj fel túl gyorsan! Maradj sokáig gyerek, nem kell sehova sietned. Rengeteg időd lesz még a felnőttek világában, nem maradsz le semmiről.
Bármit megoszthatsz velem, sosem árulom el a titkaid, sosem ítélkezem. Örökre hálás leszek Neked, hogy megtanítottál anyának lenni, és mindig én leszek a „legnagyobb rajongód”.
Szeretlek Drága Kisfiam,
Ölelés:
Anya
Panna, 2019. május 27.
