Csak 3 napot bírj ki! Megéri!
Egyszer egy gyermekneveléssel kapcsolatos könyvben olvastam az aranyszabályt: minden új szokás bevezetése (legalább) 3 napig tart. Ha ismerjük ezt a szabályt, nagyobb eséllyel kerülhetjük el az ötletszerű nevelés okozta problémákat, vagyis azt, amikor azt hisszük, a mi gyermekünk valamire nem képes, nem szereti, nem érdekli, mert egyszer kipróbáltuk, nem tetszett neki, úgyhogy új megoldás után nézünk. Egy kicsit több kitartással, sokkal jobban megismerhetjük gyermekünk korlátait és sokkal több dologra megtaníthatjuk őket, mint gondolnánk.
Amikor a gyermek nem alszik délután vagy egyedül, vagy a saját ágyában, cumi nélkül nem megy, nem hajlandó átszokni egyik ágyból a másikba, nem fogja a kezünket az utcán, nem hajlandó babakocsiba ülni stb., akkor a szülőnek a világ összes türelmére szüksége lehet. Minden gyermek más, különböző személyiségtípussal jönnek a világra, de még a legnyugodtabb gyermekek akarta is megmutatkozik a dackorszak során. Sok dolgot, érdemes minél hamarabb megtanítani nekik. Lehet, feleslegesnek tűnik egy babát oktatni, de nagyobb korban nehezebb megtanítani például egyedül elaludni, vagy elmagyarázni miért kell délután is szundizni, amikor az oviban alvásidő van. Nem állítom, hogy a 3 napos szabály minden esetben és minden gyermeknél bejön, de sokszor csak egy kicsit több kitartásra van szükség, mint gondoldonánk. amihez segítség, ha számon tartjuk, mióta próbálkozunk.
A szabály lényege, hogy a gyermeknek nem elég egy alkalommal kipróbálni az új dolgot, majd, ha visítva ellenáll, azt mondani, hogy ez nekünk nem jött be és új dologgal próbálkozni. A sok új technika (mindegy, hogy altatás, etetés vagy más esetén) csak összezavarja a piciket és bizalmatlanná válhatnak a szülő irányába (akinek tudnia kell, mit csinál). Írok egy példát: a kislányunk egy ideig nem volt hajlandó délutánonként a kiságyában aludni. Valószínűleg túlzottan rászoktattam, hogy ebéd után sétáljunk egyet és közben a babakocsiban vagy a hordozóban aludt el. Ez elég kényelmes rendszer volt, de rájöttem, hosszú távon nem lesz kifizetődő. Meg kell tanulnia napközben is ágyban aludni. A bölcsiben, oviban például nem fogják elvinni sétálni. Az első nap szörnyű volt. Sok sírás, semmi alvás. Nem hagytam fél órákat üvölteni, mindig bementem hozzá, megnyugtattam, elmondtam, hogy aludni kell, majd kijöttem. Sírás megint, nyugtatás megint. Másnap kevés sírdogálás és nyugtatgatás után elaludt! Harmadnap pedig sírásmentesen elaltatta magát. Az első nap szinte kizártnak tartottam, hogy működhet a dolog és mégis. Úgy tűnik, a három nap elég volt hozzá, hogy leülepedjen benne, mit szeretnék, hogy nem rossz dolgot szeretnék, hogy mellette vagyok, de nem adom fel. Ha nem olvasok a 3 napos szabályról, első nap feladtam volna.
A szabálynak nem az a lényege, hogy 3-szori próbálkozásra bármi elérhető, inkább az, hogy segítsen felmérni, érdemes-e még próbálkozni. A 3 nap elegendő rá, hogy látszódjon, be fog-e válni az új módszer vagy sem, még akkor is, ha nem pont a 3. napra oldódik fel az adott probléma.
Széles Júlia, 2017. augusztus 20.
