Apróságnak tűnhet, de lehet, hogy épp emiatt nem tudsz visszafogyni jóval a szülés után sem
Nem szépítem a dolgot: a kisfiam már lassan egy éves, de hónapról hónapra még mindig borzasztóan hullámzók az éjszakáink, én pedig ennek köszönhetően gyakrabban hasonlítok egy zombira, mint egy anyára. Amikor 5 hónaposan végre elkezdte átaludni az éjszakát, kicsit fellélegeztünk és úgy éreztük, sínen vagyunk. Aztán jött a reflux, no meg durván beindult a fogzás is, és persze már többször volt náthás-influenzás időszak is, ami miatt megint újra rendeződött nem csak az alvási ritmusom, de gyakorlatilag az egész életem. Mert mi a legfontosabb egy anyának? Hogy a gyermekét egészségesnek lássa és biztonságban tudja: minden más huszadrangú.
Így eshet meg, hogy még egy év után is rendkívül kialvatlan vagyok, még mindig nincs-, nemhogy időm, de energiám se arra, hogy bármit is sportoljak...
...és hogy majdnem minden nap két dolog tart életben, hogy tartani tudjam a tempót. Ez pedig a kávé és a Nutella. Szinte látom hányan nevettek most fel ezen a mondaton és azt is, hogy hányan ismernek magukra...
Szóval tisztában vagyok vele, hogy nem túl előremutató üres kalóriákkal meg koffeinnel tömni magamat úgy, hogy a gyerek után való rohanáson, térden mászáson és rögtönzött vetődéseken kívül gyakorlatilag zéró azon izomcsoportjaim száma, amelyeket naponta átmozgatok, de valahogy úgy érzem, meg kell ennem és innom ezeket ahhoz, hogy nap mint nap észnél legyek és ne dőljek ki idő előtt. Na már most, éppen a napi szokásaimon agyalva jutottam el odáig, hogy kicsit górcső alá veszem, mi mindent is veszek magamhoz egy nap táplálék gyanánt és arra a meglepő tényre lettem figyelmes, hogy egy valami állandó minden egyes napomban, ami az étkezéseimet illeti, és hogy talán ez is okozhatja, hogy folyamatosan csak kúsznak fel rám a kilók.
Talán tényleg banálisnak tűnhet, de még azokban a hetekben is, amikor igyekeztem jobban odafigyelni rá, hogy mit eszem-, például halat, több salátát, stb-, sem éreztem javulást. És tudjátok miért?
Mert egy két lábon járó konyhamalac vagyok. Nem vicc: egy „anya-konyhamalac”!
Eddig tudat alatt valamiért azt gondoltam, hogy abból nem lehet semmi baj, hogy ha a gyerekemnek készített egészséges, sok zöldséget és gyümölcsöt tartalmazó maradékokat megeszem...hiszen ez alkalmanként tényleg csak pár kanál ételt jelent, és hát kár volna kidobni, mert gyűlölöm a pazarlást, eltenni viszont nem szeretem, meg mert próbálok mindig friss ételt tenni a kicsi elé.
Tehát folyamatosan plusz kalóriákat viszek be a szervezetembe az ártalmatlannak tűnő gyümölcs pépekkel, főzelék maradékokkal, mondván, hogy ez igazán semmiség. Pedig egy jó fenét az!
Nagyjából kiszámoltam, hogy naponta így akár 100-200 plusz kalóriát is bedobok, függően a megmaradt ételmennyiségtől (igen, sajnos gyakran túllövöm a mennyiséget).
Csoda, hogy nem értem, miért mutat mindig picivel többet a mérleg? Hát, csodának a legkevésbé sem nevezném, inkább a fegyelmezetlenségem jól kiszámítható velejárójának.
Még csak két hete annak, hogy tükröt tartottam magam elé és rájöttem a saját magam okozta problémára. Azóta nagyon figyelek, hogy ne „termeljem be” a bébiétel maradékot (bármennyire finomnak, vagy ártalmatlannak tartom is őket), és inkább elteszem aznap délutánra, hátha még fel tudom használni valamihez. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan és szinte észrevétlenül vesz fel az ember rossz szokásokat, amiket aztán rendkívül nehezen tud elengedni, de mindig törekedni kell a felülvizsgálatukra, így talán hamarabb fény derül a „turpisságra”. Ha nektek is vannak hasonló gondjaitok a fogyással, étkezéssel, érdemes jó alaposan átgondolni, mit hogyan és miért csináltok, és hogy van-e olyan rossz beidegződésetek, amin érdemes lehet változtatni a célotok érdekében.
B.F., 2019. július 10.
