Amint a babád elkezd mászni, te...
...ott loholsz mögötte minden pillanatban és élő burokként véded...
...is kicsit földre ereszkedsz és visszaváltozol gyerekké...
...büszkén és meghatódva figyeled, ahogyan felfedezi a környezetét, a világot
...el sem tudod képzelni, hogy tud valaki ilyen sebességgel térden csúszva masírozni...ugyanis alig éred utol
...rohansz, hogy beszerezd a konnektor-dugókat, sarok és -élvédőket a lakás kritikus pontjaira
...csodálkozol, hogy hirtelen milyen gyorsan kell cserélgetni a kis nadrágokat...
...egyszer csak meglepődsz, hogy bőrkeményedések vannak a térdeden...
...megállapítod, hogy a térden csúszáshoz talán már túl öreg vagy...
...egy idő után előveszed a bringás felszerelésed közül a térdvédőidet...
...kezded érteni, miről beszélt minden szülő ismerősöd, amikor az mondta, el kell kezdened elpakolni...
...rájössz, hogy százszor lassabban jár az agyad, mint egy kúszó-mászó babának...ő ugyanis másodpercenként észrevesz valamit, amire nem számítasz (és el is éri)...
...kezded újraértelmezni a gyerekkel való piknikezésről eddig alkotott elképzeléseidet...
...felfoghatatlannak tartod, hogy tudnak ilyen makacsok lenni a fű átitatta foltok...
...idővel beletörődsz, hogy egy egyszerű fiókgomb is lehet ennyire érdekes, hogy naponta 250-szer kell megnézni...
...megtanulod profi szinten kezelni a mosógépedet...ugye érted mire gondolok?
...ráébredsz, hogy igazából tök fölöslegesen vetted meg a havi fitneszbérletedet, mert már otthon is simán lemozogsz annyit, mint amennyit a teremben terveztél...
...most veszed csak észre, mennyi rohadt éles szélű tárgy van igazából a lakásban, amire sehogy sem passzol egyetlen élvédő sem...némelyikre fabrikálsz egyet...
...végre megkapod a várva várt jelet arra, hogy elpakold az előszobából a fölösen ott tárolt téli/őszi/tavaszi/nyári cipőket...
...átkozod a napot, amikor úgy döntöttél, hogy kétszintes otthonba költöztök...tudod: a lépcsők...
...szinte annyit lépcsőzöl hetente, mintha néhányszor felgyalogoltál volna az Eiffel-toronyba meg vissza
...elgondolkozol rajta, hogyan lehetne a gyerekre portörlőt szerelni...két legyet egy csapásra...
...elkezdesz kampányolni a párodnál, hogy végre itt az ideje egy robotporszívó beszerzésének...
...komolyan azon aggódsz, hogy a gyereknek a nem-nem szókapcsolat lesz az első kimondott szava...
...már egyetlen pillanatra sem hagyhatod magára sehol...
...elfogadod, hogy vagy a járóka, vagy magaddal kell vinned még pisilni is...
...minden percben frászt kapsz, mikor fog hatalmasat perecelni
...idővel elhessegeted a gondolatot, hogy beszerezz neki egy baba-bukósisakot...
...elbúcsúzol a magasabb sarkú cipőidtől, különben sosem éred majd utol...
...egy hosszabb nap után azon agyalsz: „jesszus, mi lesz még, ha elkezd járni?!”
...megállapítod, hogy rég nevettél ennyit, ilyen jó ízűen...hiába, cuki a kis „bajkeverő”!
B.F., 2019. május 31.
