A nők többet alszanak, mint a férfiak?! - Mennyit alszanak az anyukák átlagosan?

Eddig nem tudtam, hogy csak hobbim volt az alvás

Legfeljebb gyakorolni tudtam volna a rugalmasságot, de ha ennél rugalmasabb lettem volna, azt a férjem sem tudta volna már hova tenni. Szerencsésnek vallhatom magam, mert több oldalról kapok segítséget. Azonban akármennyire is imádom a fiamat, nem tudtam elmenni a konklúzió mellett, hogy megfoszt az egyik számomra leginkább létfontosságú „hobbi”-tól – az alvástól.

Van különbség?

Ti tudtátok, hogy a baba első évében közel 22 nappal alszunk kevesebbet, mi anyák, mint születés előtt?  Az ősanyák második, harmadik gyermekkel csak elmosolyodnak, az első gyermekesek - mint én is -, fejüket fogják. Ez az adat hihetetlen. A tapasztalás nélkül is tudtam, hogy a szoptatás miatt az éjszakai felkelések nagy része rám fog hárulni, és ezt erősítették azok az elméletek, miszerint a kötődés a szoptatás idején tud igazán elmélyülni, ezért egyesek szerint akkor vagyok igazi anya, ha anyatejjel tudom táplálni a gyermekemet.

Többet alszunk, de mégse?

Más anyákkal való beszélgetés során kiderült, hogy az alvás minőségében, vagy az álmosság vagy a kipihentség mértékében a szoptató anyák és a tápszerező anyák között nincs különbség. Ezzel párhuzamban mégsem csökkent a bennem pulzáló nyomás, amit a magam elé állított elvárások eredményeztek. Ami igazán meglepett, az az a tanulmány volt, ami egy kutatás eredményeiről beszámolva azt hozta le eredményként, hogy mi nők napi átlagban 15 perccel többet alszunk egész életünkben összesítve az alvással töltött időt, mint a férfiak. 

Nekik csak félóra…

A gyermek melletti munkavállalás is fokozza az igénybevétel mértékét, és ha már mindkét szülői fél munkába állt, még akkor is az anyák kelnek fel a picihez gyakrabban, mint az apák. Mind ezek mellett, hogy mi gyakrabban kelünk fel, ráadásul egy-egy alvásmegszakítás utáni újra elalvás nekünk, nőknek átlagosan közel 44 percet vesz igénybe, míg a férfiaknál ez az átlag időarány fél óra csupán.

Nyolc óra? Álomvilág

Egy hihetetlenül rossz éjszakám után megkérdeztem pár anyukát, akivel igazán közel kerültünk egymáshoz az utóbbi hónapokban, hogy ők hogy viselik az éjszakai felkeléseket és mennnyit alszanak? Volt olyan, aki 3-4 óráról számolt be, ezzel inkább tudtam azonosulni, mint azzal, aki 5-6 órára esküdözött. Örültem volna, ha a második turnusba tudtam volna tartozni. Amit pedig totálisan hihetetlennek és elérhetetlennek éreztem, hogy valaki néhány hét kemény küzdelem után nyolcórás időintervallumokat kommentelt. Nekem pedig szemem kiesett a helyéről. Elkezdtem irigykedni.

Együtt is lehet

Természetesen, ha adott a probléma, igyekezzünk megoldani vagy legalább mérsékelni a helyzetet, így a férjem azóta, hogy erről beszéltem vele, gyakrabban kel fel velem éjszaka, és vagy csak támogat a szoptatásban vagy ő eteti meg cumisüveggel a fiunkat. Mert igen, az anyatejet le lehet előre fejni, és a tápszer (is) a barátunk. A napirend is sokat segített, mert pár hét alatt óraműpontosságra álltak be a szopik, így jól lehetett tervezni a nappali és éjszakai alvásokat is. Már az is nagyon sokat segít, ha nem összevissza ébreszt fel a kicsi, de a férjem segítségével olykor 6-7 órákat is tudok egyben aludni.