A BABAHORDOZÁS MA MÁR A BABAKOCSI ALTERNATÍVÁJA LEHET
Friss anyukaként számos nehézséggel szembesülünk a kis jövevény érkezésekor. Ezek egyike a baba szállításának megoldása, a másik pedig az, hogyan nyugtassuk meg a babát, ha sír. A két dolog összefügg, hiszen a síró bébit vagy ölbe vevéssel, vagy tologatással, ringatással tudjuk leginkább megnyugtatni – persze a szoptatáson kívül. Ma már számos megoldás áll a szülők rendelkezésére, az autós hordozóktól kezdve a több százezres babakocsikon át az újfajta hordozóeszközökig. Ez utóbbiakat szeretném részletesebben bemutatni.
A hordozás egyidős az az emberiséggel. Már a főemlősök kölykei is hordozottak – avat be az állatvilágig visszanyúló előzményekbe Szabadkai Kriszta hordozási tanácsadó. A majomgyerekek viszonylag fejletten születnek, képesek járni, fogni, így anyjuk szőrébe csimpaszkodni is. Az embergyerek viszont magatehetetlenül és mozgásképtelenül, tulajdonképpen nagyon éretlenül jön a világra. Még évekig a gondozóira van utalva, és bár az anyaméhen kívül van, de még mindig szimbiotikus kapcsolatban az anyával – ez az úgynevezett „negyedik trimeszter” időszaka.
Előember őseink folyamatosan vándoroltak, bejárták a kontinenseket, a járásképtelen utódok pedig nagy evolúciós hátrányt jelentettek számukra – hiszen csupasz szüleikbe már nem tudtak belekapaszkodni, a kézben hordozás pedig jelentős pluszenergiát emészt fel. Valószínűleg véletlenül találták fel a később evolúciós előnyt jelentő hordozóeszközök készítését, amelyek általában egyszerű, könnyen beszerezhető anyagokból, növényi rostokból és állatbőrökből készültek, vagy egyszerű szőttesek voltak. Ilyesmiket használnak manapság is a természeti népeknél, például a busmanoknál, az amazóniai bennszülötteknél vagy az inuitoknál – ismerteti dr. Rosie Knowles hiánypótló, tavaly magyarul is megjelent könyve, a Miért fontos a babahordozás?
Az afrikai kontinensen mindig is népszerű volt és maradt a kendőben hordozás: egy anekdota szerint a kenyai fővárosban alig sikerült babakocsikat értékesíteni, mert az afrikai nők egyszerűen nem értették, mire jó ez az eszköz: sokkal egyszerűbbnek tartják a babájukat egy kendőben magukra kötve szállítani
Elsők között a régi-új hordozókendőket kell említeni, amelyek, mint fentebb láttuk, egyáltalán nem új találmányok. A kendő lehet rugalmas vagy szövött anyagú, karikával ellátott, vagy egy egyszerű, nagyjából 5 méter hosszú anyagdarab. Ezek gondosan elkészített szőttesek, amelyekből egy-egy szebb példány húszezer forintnál kezdődik. A rugalmas kendők felvétele egyszerűbb, mint a szövötteké, de nagyobb súlyú babát már nem tartanak meg. Ázsiai eredetűek az úgynevezett mei tai-ok – ezek tulajdonképpen négyszögletes anyagdarabok négy megköthető szárral. A legegyszerűbb a dolgunk az úgynevezett csatos hordozókkal, ahol a derékpántot csattal rögzítjük, a vállpánt pedig olyan, mint a hátizsákoké: csak belebújunk és feszesre húzzuk a csattal. Ezek a hátizsákszerű eszközök léteznek félig kötős vagy tépőzáras változatban is, és vannak kendőből varrottak is. Szinte mindegyik eszközzel lehet elöl, csípőn és háton is hordozni – kivéve a rugalmas kendőt, mert ezt nem lehet eléggé megfeszíteni.
A cikk teljes egészében a divány.hu oldalán olvasható.
