7 módszer, aminek segítségével megszerettetheted a gyermekeddel a zöldségeket

Szülőnek lenni ugyanolyan tanulási folyamatot jelent, mint bármilyen más „készség” elsajátítása; az évek meg a rutin általában mindig meghozza a gyümölcsét. Azonban azt is észrevettem, hogy minden szülő, sőt, egy azon szülőktől származó több gyermek esetében: minden egyes gyermek sztorijában akad egy adott dolog, amin nehezebben jutnak túl; nehezebben abszolválunk egy-egy feladatot. Lehet ez a szobatisztaság, vagy még korábban a szoptatás, a járni tanulás vagy éppen a rendszeres és kielégítő étkezésekre való szoktatás.

Marcinál ezutóbbi „akadt be”, minden más területen jól haladunk, viszonylag zökkenőmentesen ment a kúszás-mászás-járás tanulásának folyamata, és a szavakat is szivacsként szívja magába a kis agya. Viszont sokszor kiborultam már azon az elmúlt 25 hónapban, hogy mennyire nehezen tudom megszerettetni Vele az egészséges zöldeket, így elkezdtem először a környezetemben kérdezősködni, majd a neten kutakodni: hogyan csinálják mások.

Így találtam az egyik kedvenc oldalamon egy remek összefoglalót arról, hogy a Scarry Mommy olvasói hogyan boldogulnak a srácaik etetésével… Valódi anyukák valódi válaszai között csemegézve olykor nevetni, olykor sírni támadt kedvem, máskor meg csak cinikusan legyintettem (többségünk szintén tehetetlen, így nyilván nem komolyan gondolták a válaszaikat  ).

1. „Nem nagy kunszt: kezd el zöldségekkel táplálni, mielőtt bármi mást adnál neki!” – Ó, hogy ez eddig nekem nem jutott eszembe?! Bárcsak ilyen pofon egyszerű lenne a megoldás…. de nem!

2. Azt mondják, a kicsik a szüleiket majmolják, szóval jó példát mutathatunk azzal, ha látják, mennyi egészséges zölddel tömjük magunkat. „De mi van akkor, ha mi magunk sem szeretjük a zöldségeket? Mégis kénytelen vagyok megenni őket, mert a gyerkőcök mind átpakolják az ő adagjukat az én tányéromra…”

3. Hát ez az anyuka nem viccel (vagy inkább mégis csak viccnek szánta!?): „Várd meg, míg 12 éves kiskamasz lesz, akkor már megzsarolhatod azzal, hogy ha nem eszik zöldségeket, az Xboxszal sem játszhat”

4. „Trükkösen kell megszerettetni velük a zöldségeket: akkor, amikor még kicsik és könnyen befolyásolhatók. Az én lányom például utálta a kaliforniai paprikát, egészen addig, míg egy nap azzal állítottam haza, hogy most egy különlegesen édes és finom fajtát vettem, egy egészen új változatát a paprikának. Azóta mindig azt kérdezi, mikor látja, hogy egy kalifornai paprikát szeletelek, hogy „ez az a különleges fajta?!” és persze kér is belőle.” - Hm.. mesélj már többet erről a módszerről, mégis hogyan tudtad így átverni a kicsit?! (Egyébként nekünk a spenót és a Popey-i erő kapcsán ez tényleg bejött: akkor leszel erős, ha ezt megeszed!)

5. Hát ki ne szeretné a smoothie-t? Ööööö.. esetleg pont a gyerkőcök?! „Könnyen elkészíthetsz egy ízletes italt, tele zöldségekkel, ha raksz hozzájuk néhány plusz összetevőt! Méz (kisbabáknak persze nem!), joghurt, kókusztej, bogyós gyümölcsök, banán – a lényeg, hogy a bébi ne vegye észre, hogy mik kerültek a turmixgépbe és a színén kicsit módosítson egy harsányabb színű gyümi.”

6. „Ahogy a gyermekünk ízlelő bimbói kifejlődnek, meg fogja szeretni a zöldségeket is. A kicsik ízlése sokat és gyakran módosul az idők folyamán. Jönni fog majd magától a zöldségek iránti vonzalom is.” – Azt hiszem, ebben reménykedünk mind jelenleg…

7.  „Nem nagy ördöngösség, csak egy kis konyhakertet kell létrehozni, a gyerekek tök szívesen segítenek elültetni és ápolni a növényeket. Semmi komolyra nem kell gondolni: egy kis paradicsom, uborka… szívesebben is fogyasztják majd, amit ők (mi) termesztettek!” - Tényleg nem kell más hozzá, csak egy kert? Na hát, még szerencse, hogy a panelben élő tömegek ezt simán megvalósíthatják, és bárki tud csudafinom paradicsomokat termeszteni… (Viccet félre téve, akinek van rá lehetősége, próbálja ki, van rá esély, hogy beválik.)