6 dolog, ami totál kiakaszt a gyerekruhákkal kapcsolatban – Téged is?

Nálunk leggyorsabban az úgynevezett bodyk fogynak, no meg a zoknik. Valahol érthető a dolog, hiszen a leevett, lenyálazott, lebukott bodyk gyorsan cserélődnek, a zoknit pedig pillanatok alatt ki lehet nőni. Ha jól sejtem, hamarosan a nadrágok is ebbe a kategóriába fognak tartozni, amikor is megkezdődik a kúszás-mászás időszaka. Bevallom, akármennyire is nyűgösnek érzem néha a bevásárlást, a gyerekruhákat mindig előszeretettel válogatom: hiszen olyan aranyosak! Így történik meg, hogy rendre hazaesek egy jó adag új cuccal, aztán másnap jön az anyósom, vagy anyukám a „vettem, egy-két cuki ruhát!” felkiáltással, én pedig megkezdhetem a mosás-vasalás és címkétlenítés procedúráját. (Bár tény, hogy ez legyen a legnagyobb problémám az életben!) Épp egy ilyen címke mentesítés közbeni „puffogásom” hívta életre most ezt a cikket, mert úgy éreztem, ki kell adnom magamból, hogy mi is dühít igazából a babaruhákkal kapcsolatban.

# Kismillió címke

Azt már sikerült lenyelnem az évek során, hogy a saját ruhadarabjaimból, - köztük a melltartókból és alsóneműkből is bőven-, megállás nélkül vagdoshatom ki a szúrósabbnál szúrósabb és számomra teljesen jelentéktelen címkéket. De hogy a gyerekruhákkal is ezt kelljen csinálni! Épp elég lenne egy címke per ruhadarab, rajta minden fontos infóval, de úgy, hogy és az se legyen feltétlenül hozzávarrva az anyaghoz. Hogy miért? Nos, szerintem azért, mert nem elég, hogy a legtöbbször nem lehet megfelelően kivágni, vagy kitépni az adott helyről, rendre marad utána egy kis rész, ami biztosan nyomni, vagy szúrni fog, ne adj isten eltávolítás közben ki is szakad, vagy kilyukad a ruhanemű.

# Szúrós, érdes varrások

Ha épp nem szúr a címke, akkor irritál valami más. Sokszor csak peluscsere közben veszem észre, hogy a gyereknek megnyomta, vagy kikezdte valami a bőrét. Az esetek többségében ez egy addig számomra láthatatlan, esetleg vastagabb varrás, vagy belső anyag miatt történik. Múltkor például rájöttem, hogy a harisnyát érdemesebb kifordítva ráadnom, mert, ha a varrás kívül van, úgy nem nyomja szét a bőrét a combok mentén. Tényleg nincs erre jobb megoldás?

# Gombok, amiket csak utólag veszel észre

Irtó bosszantó tud lenni, amikor megveszel egy cuki ruhát és csak otthon, mosás előtt konstatálod, hogy van rajta egy gomb, vagy egy kis dísz, ami ugyan nagyon szépen mutat a ruhán, de legalább olyan balesetveszélyes is, ha valahogy véletlenül sikerül a gyerkőcnek lenyelnie. Ilyenkor, ha tudod, persze mihamarabb eltávolítod, de ha nem megy, akkor a ruha bekerül a szekrény mélyére, hogy soha többet ne jöjjön ki onnan.

# A boltonként eltérő méretek

Idővel az ember megtanulja, hogy melyik ruhaüzletben melyik méret mekkora arányaiban ahhoz, hogy tudja, az kényelmes lesz-e a gyermekének. No de még a legelején, amikor el vagyunk veszve az információk tengerében és arra sem jövünk rá, hogy a méretezés javarészt centi alapján történik, eléggé elveszettnek érezhetjük magunkat, nem igaz? Arról nem beszélve, hogy egyik boltban a 74-es már-már akkora, mint másutt a 80-as, és néha még bekavar a külföldi méretezés is. Ki tudja ezt követni?

# A mosási hőfokuk

Miután kivágod a címkéket, - jó esetben azokat is, amik nagyon belül bújnak meg és mindenféle mosási információval bírnak, - még egy-két hétig talán emlékszel rá, hogy melyiket hány fokon is lehetett mosni, aztán meg kénytelen vagy a tapasztalatodra hagyatkozni. Ha máshogy nem megy, mindent 30-40 fokon mosol a végén, abból nagy baj nem lehet. Természetesen színfogóval, mert semmi sem garantálja, hogy két különböző helyen vásárolt biopamut cuccból az egyik azért nem ereget egy kis színt a többi ruha nagy örömére.

# Vajon ki csinálja?

Amikor bőszen vagdosod a címkéket, - és lám, ismét ide térünk vissza-, elolvasod, hogy az adott termék hol készült, mert úgy érzed, jó, ha tudod, még ha nem is tudod úgy igazán: „made in Pakistan”, „made in Turkey”, na és persze az elmaradhatatlan „made in China” feliratok jönnek veled leggyakrabban szembe. Egy-egy rosszabb napon, amikor amúgy is pocsék a hangulatod, elkalandozol és elképzeled, hogy vajon miként és hol gyártják ezeket a holmikat. Az olcsót és a drágábbat is egyaránt. Csak reménykedsz, hogy nem a saját gyerekeddel egyidős, vagy korban hozzá közeli gyerekek varrják, áztatják, szabják őket, éhbérért. Önmagad megnyugtatására néha felkeresed a gyártó honlapját és megpróbálsz tájékozódni a cég által képviselt etikus bánásmódról, a munkások kilétéről és arról, hogy milyen körülmények között húzzák érted nap mint nap az igát. És igen, csak bízol benne, hogy a leírtaknak legalább csak a fele legyen igaz, mert így már talán nyugodtabb szívvel adod rá legközelebb a gyerekre a sok cuki cuccot.