15 ok, amiért hiányzik a terhesség

• Maga a tudat, hogy egy új élet növekszik a pocakomban. Felfoghatatlanul csodálatos és ismeretlenül izgalmas egyszerre.
• A pocak… Szerettem a pocakjaimat. Formásak és abszolút elviselhetőek voltak.  
• A babamozgás érzése. Leírhatatlan… 
• A tény, hogy legálisan, megjegyzések, furcsa pillantások nélkül lehet enni bármennyit, amikor csak jól esik.
• Elnéző viselkedés velem szemben. Bármin felhúztam, elsírtam magam, vagy épp furcsán reagáltam, mindent foghattam a hormonokra.
• Az a sok-sok vásárlás. Egy kisbabának - és persze az édesanyjának is – rengeteg új holmira van szüksége…
• A napközbeni szundikálás. Mármint az első terhesség alatt… A második várandósságom alatt már adott volt egy 20 hónapos totyogó. 
• Azok a mellek! 
• Az extra figyelmesség! Nem csupán a családtagok részéről, hanem az a meglepő udvarias figyelem a vadidegenektől, amit a postán, a boltban, bárhol nyújtanak. Egy várandós kismamának mindig jár egy kedves mosoly vagy egy biccentés, hogy menjen csak előre a sorban… 
• Erős, dús hajak! Olyan, de olyan hajkoronám sose volt, van, lesz, mint a terhességek alatt!   
• A testem változásainak követése. Ez a folyamat maga a csoda! Ahogy a tested átalakul külsőleg és belsőleg egyaránt, ahogy felkészíti önmagát a következő hónapok igénybevételére, ez egyszerűen szavakba nem önthető!
• Terhesruhák. Imádtam a terhes ruhákat! Olyan klassz, csinos és persze kényelmes holmikat lehet kapni! Szerettem mutogatni a pocakomat!
• Az az ösztönös féltés, amely a terhességgel egy időben alakul ki. Amikor automatikusan, még inkább vigyázok a testemre és a benne rejlő kis cseppre.    
• Hiányzik a terhes torna. Mondjuk csak az első babám esetében volt alkalmam járni, de olyan jó volt ott együtt a többi „sorstárssal”.
• Hiányzik a tervezgetés: hogy fogják hívni, hogy lesz a szülés körüli logisztika – nem első gyerek esetében pláne fontos kérdés -, mi lesz utána – fürdetés, szoptatás stb.
• Az érzés, amikor mondjuk belemerülök valamibe, egy könyvbe, vagy egy filmbe, majd hirtelen beugrik, hogy „oh, terhes vagyok”! 

Mielőtt még bárki is azt gondolja, vagy javasolja, hogy a fentiek alapján, nosza, élvezzem hát újra ezt az állapotot, gyorsan leszögezem, hogy köszönöm, de nem! Nagyon szerencsésnek vallhatom magam, mert volt két csodálatos terhességem és valóban kellemes élményként gondolok vissza a pocakos időszakokra, de nem tervezünk több babát. Mondom ezt azoknak is, akik mikor meglátnak a két fiúval, nagy mosollyal az arcukon közlik, hogy „kéne még egy kislány!”. Így négyen vagyunk mi egy kerek egész, így alkotunk mi egy jó csapatot. Ennek tudatában próbáltam már a második terhesség alatt is úgy megélni minden pillanatot és eseményt, hogy ilyen többet már nem lesz a mi életünkben…