Korszerű módon szülni-születni

A terhesség élettani jelenség ugyan, de magában hordozza a legsúlyosabb szövődmények, akár az élet elvesztésének kockázatát is. Jelenleg a Földön 600 ezer nő hal meg terhességgel, szüléssel kapcsolatos okok miatt, évente, vagyis - a WHO adatai szerint - ez a biológiai folyamat több nő életét követeli, mint például a méhnyakrák.

A terhességnek még "normális" esetben is számos kórélettani sajátossága van, olvasható a Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium 2002-es állásfoglalásában, melyet az Egészségügyi Minisztérium Egészségpolitikai Főosztálya felkérésére fogalmaztak meg a szakemberek, élükön dr. Papp Zoltánnal, az otthonszüléssel kapcsolatosan. (A teljes szöveg az Orvosi Hetilap, 2002. 143. évfolyamában, 16. sz. 839-841. o. jelent meg). A témának aktualitást ad, hogy az alternatív szülészet híveinek újabb kampánya nyomán (az otthonszülés érdekében, s egy ún. születésház céljaira indított akciójukhoz magas rangú politikai tisztségviselőket is megnyertek a kampányolók) a nők és gyerekeik védelmében ismét megszólaltak az orvosok. A védnökök és a közvélemény hiteles tájékoztatására fogalmazott levelet a Magyar Nőorvos Társaság elnöke és főtitkára.

Kórházi háttér

Az otthonszülés szó nem takar egységes fogalmakat. Különbséget kell tenni, ha a szülés azért nem intézeti (hanem például otthoni), mert viharos gyorsasággal zajlik, mentő hívására és kórházba szállításra már nincs mód, idő - ilyenkor az elsősegély nyújtása minden orvos és szülésznő kötelessége. Más dologról beszélünk, ha "tervezett"; tehát előre elhatározott "otthonszülés" történik. A "tervezett otthonszülés" napjainkban szerte a világon egyike a sokat vitatott alternatív szülési módoknak, megértéséhez szükség van rövid történeti visszapillantásra.
A 13. századra tehető, hogy szülésnél megjelenik az orvosi segítségnyújtás, célja ekkor az, hogy az anya életének megmentése reményében darabolja a megszületni nem tudó magzatot. A magzat természetes úton való világra hozatalának elősegítésére fogót először az 1600-as években használtak. Ez jelentette a szülés "medikalizációjának" a kezdetét.
Egyre több szülő nő került kórházba, az 1800-as években azonban a gyermekágyi láz következtében a kórházi szülés jóval veszélyesebb volt, mint az otthoni. Semmelweis halála után, az 1800-as évek végén vált világossá felfedezésének lényege: a kézmosás bevezetésével az anyai halálozás 18-20%-ról 1%-ra csökkent.
A 19-20. század fordulóján a szülő nők alig 5%-át vitték kórházba. 1900 és 1970 között az arány megfordult, 1970-ben a világ fejlett országaiban a szüléseknek már 99%-a kórházban történt. Jelenleg pl. az USA-ban évente csak kb. 26 ezer szülés zajlik otthon; ez a szülések 0,6%-a. (Megjegyzendő, hogy ezen alacsony számban benne vannak a "tervezetten" kívül a "nem tervezett" otthonszülések is!)

Javuló biztonság

Az orvostudomány fejlődésével rohamosan csökkenthetővé vált a magas anyai és magzati halálozás. Az 1940-es évektől nyilvánvalóvá vált, a terhesgondozás és a kórházi szülés általánossá tételének megszervezésével az anyák és gyerekek százezrei menthetők meg. Ezért az 1950-es évektől hazánkban is megszervezték a kórházak szülészeti osztályait, így mind a mai napig, a szülések 99%-a nálunk is kórházban történik. Ennek köszönhetően mind az anyai, mind a magzati halálozás itt is látványosan csökkent, ezért a magyar szülészek szerint is az intézeti szülések a biztonságosak.
Az Amerikai Egyesült Államok Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégiuma ellenzi a "tervezett otthonszülést". Első állásfoglalásukat 1975-ben hozták, 1999-ben megerősítették, mondván, "a szülő nők és magzataik/újszülöttjeik egészsége csak kórházi feltételek esetén biztosítható". Bár a szülő nők több-kevesebb biztonsággal "magas-" ill. "alacsony kockázatú" csoportba sorolhatók, de az előre nem jelezhető szövődmények az alacsony kockázatú csoportban is bármikor felléphetnek, s ezek azonnali kórházi ellátást igényelnek. Szakmai és jogi értelemben a terhesség csak retrospektív módon (az esemény után, visszatekintve) osztályozható. "Minden szülés magában hordja az életveszélyes szövődmény lehetőségét".

Házi vészhelyzet

Egy tanulmány szerint az alacsony kockázatúnak ítélt, "tervezett otthonszülésbe" bocsátott csoport tagjainak 8%-át kellett vészhelyzetben (pl. köldökzsinór-előesés, anyai hipertónia, lepényleválás miatt) kórházba szállítani. A nem kórházban vajúdók közel 20%-át szállították szülés alatt kórházba, náluk 10%-ban végeztek császármetszést. A fokozott kórházi kivizsgálás és odafigyelés miatt ma a magas kockázatú terhesek csoportjában a váratlan szövődmények száma kevesebb, a szülészeti szövődmények többsége a közvélemény által alacsony kockázatúnak tartott csoportban fordul elő. Régi tapasztalat, hogy az eklampszia, a postpartum vérzés és az infekció fenyegető jelek nélkül, váratlanul lép fel.
A nők az elmúlt évtizedekben jogosan indítottak harcot a szülőszobák paternalisztikus és instrumentált világa ellen, az emberi, a természetes és a nem kiszolgáltatott szülési körülményeket keresve. Ezt az igényt a szülészek világszerte, hazánkban is felismerték. Bevezették a családközpontú szülészeti gyakorlatot, az együttszülést, a szülő nőnek a szülészhez és a szülésznőhöz való alárendeltségi viszonyából a szülő nő és társa főszereplővé tételét, az újszülöttel való közös gyermekágyi elhelyezést.

Családiasan

A magyar Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium szerint a biztonságot nyújtó kórházak szülőszobáiban kell megteremteni az otthoni környezetet és a családi együttlét hangulatát, megszüntetve a szülő nők kiszolgáltatottságát. Hazánk legtöbb klinikáján és kórházában ezen igényeknek megfelelően megtörtént a szülőszobák átalakítása.
A tervezett otthonszülésnek Hollandiában vannak hagyományai, de számuk ott is fokozatosan csökkent az elmúlt évtizedekben. Ott, 1970 előtt a szülések 50%-a zajlott otthon, majd az arány 1993-ra fokozatosan 32%-ra csökkent. A sűrűn lakott országban a kórházi létesítmények általában mindenütt elérhetők 15 percen belül, míg Észak-Amerika és Ausztrália távoli területein a szállítás jóval hosszabb időt vehet igénybe. Így a biztonságos infrastruktúra is előfeltétel. Ausztráliában a tervezett otthon szülések esetén 1985 és 90 között az intrapartum magzati elhalás háromszor gyakoribb volt, mint a kórházakban.
A tervezett otthonszülést illetően felmerül a kérdés, van-e joga az anyának elutasítani a kórházi szülést. Hazánkban a személyhez fűződő jogokat az egészségügyi törvény is védi. A jogok azonban csak társadalmi rendeltetésükkel összhangban gyakorolhatók. Az ember szabadságjoga csak addig terjed, amíg mások jogait, jogos érdekeit nem sérti. Eszerint az önrendelkezési jogot egyes esetekre nézve a törvény korlátozhatja, korlátozza is, mely esetek körében külön-külön értékelendő az anyának a magzata és önmaga feletti rendelkezési joga.
Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 17. § (2) bekezdés a) pontja a következőket mondja ki: "A beteg beleegyezésére nincs szükség abban az esetben, ha az adott beavatkozás vagy intézkedés elmaradása mások, ideértve a 24. hetet betöltött magzatot is, egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti."
Amikor a terhesség során az anyai szervezetben kialakuló sokrétű változásokra gondolunk, nyilvánvalóvá válik, hogy a határ az egészség ("normális"), illetve a betegség között a terhesség alatt elmosódik. Ezért az olyan kis állapotromlás, amely nem terhes állapotban még alig járna következménnyel, terhesség alatt már olyan patológiás állapotok előfutára lehet, amelyek súlyosan veszélyeztetik az anya vagy a magzat, vagy mindkettő életét.
Az élet legveszélyesebb szakasza a születés körüli (perinatális) időszak. Ugyanakkor nem vitás, hogy a szülések egy része akár otthon, spontán, akár orvosi beavatkozás nélkül is, minden anyai és/vagy magzati probléma nélkül egészséges újszülött világrajövetelével érhet véget. Ám ezt a lefolyást, eredményt előre megjósolni, garantálni egyetlen szülés esetében sem lehet. Nincs módszer, amivel teljes bizonyossággal, személyre szabottan, előre meg lehetne jósolni, hogy a terhesség, a szülés során előfordul-e szövődmény. Ha előfordul, az gyakran egyik pillanatról a másikra történik, amikor azonnali, minden késedelem nélküli beavatkozásra van szükség, teljes személyi, tárgyi, intézményi (konzíliumi) háttérrel, és ilyen esetekben az anya és/vagy a magzat életét csak sürgős intézeti ellátás mentheti meg. Még a szövődménymentes szülés ellátása sem egyszemélyes munka az esetek döntő többségében.

Előre, ne hátra

A Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium 1999. február 26-i állásfoglalása szerint "az otthoni szülések visszaállítása Magyarországon a technikai felkészültség, a kórházi sűrűség, a lakásviszonyok, a hiányos infrastruktúra mellett nem javasolható, és bevezetése még jelentős többletráfordítások esetén is veszélyeztetné a szülések biztonságát, kockáztatná az édesanyák és újszülöttjeik egészségét, életét." Az otthon szülés súlyos magzati kockázatot, veszélyhelyzetet jelenthet, a terhes nőt az intézeti helyett az otthon szülés választásában magzati érdekből nem illeti meg az önrendelkezési jog, így a kórházi szülészeti ellátás visszautasításának joga sem! Az otthon szülés amúgy veszélyeztetheti az anya életét is, hiszen még intézetben sem sikerült a szülés körüli anyai halálozást nullára csökkenteni.
A hazai szülészetnek a születés körüli halálozás, illetve károsodások csökkentésében elért óriási eredményei az intézeti szülésekhez, az ott folytatott intenzív észleléshez, a megelőző szemlélethez, a szülész orvosok lelkiismeretes, a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel végzett eljárásaihoz, a szakmai szabályok szigorú betartásához, a szakfelügyelet jó működéséhez kötődtek és kötődnek. Ehhez maximálisan hozzátartozik a várandósok együttműködése.

 
Forrás: