A szülés szakaszai

Most egy kicsit biológiai és lelki oldalról is körbejárjuk a szülést, amelynek alapvetően négy szakasza van – bár akad még egy pár alszakasz is, de erről majd később, az adott helyen írok.

Sőt, tulajdonképpen van egy nulladik szakasz is, amikor a szervezeted és a méhed már készülődik a szülésre: ez az a szakasz, amikor sok kismama már esetleg érzékel fájásokat – ezek a jóslófájások, másnéven Braxton-Hicks fájások, de nem mindenki érzi meg ezeket -, de azok még nagyon rendszertelenek mind sűrűségükben, mind erősségükben-hosszúságukban. Ebben a szakaszban – ami néhány órától akár több napig is eltarthat, egyes nőknél már szülés előtt akár 2 héttel is jelentkezhetnek -, a méhszáj tágulása még nem kezdődik meg, de annak pozíciója megváltozik és ezek a fájások be is érlelik.

Sokszor a kismamák ilyenkor erős hátfájást érezhetnek, ezen enyhíthet, ha négykézlábra állsz és úgy negyedórát-húsz percet a felsőtested előre engedve töltesz. Egy másik módszer, ha megrogyasztod a lábaid az esetleges fájás közben és ezalatt egyúttal a kezeddel megemeled a pocakod is. Persze, sosem árt, ha van ilyenkor valaki a közelben, aki egy neked megfelelő erősségű masszázzsal átdörgöli a hátad-derekad. Ha burokrepedés még nem volt, egy langyos fürdő vagy zuhany is enyhíthet a helyzeten.

Amikor eljön az idő, és megkezdődik a szülés, a következő szakaszokra számíthatsz:

• Tágulási szakasz
   
• Kitolási szakasz
   
• Lepényi szakasz
   
• Lepény utáni szakasz

A tágulási szakasz

Ez már valóban a szülés! A szakasz végére, a méhösszehúzódások hatására az addig zárt méhszáj szép fokozatosan kinyílik – pont úgy, mint amikor a rózsabimbó virággá feslik, vagy mint amikor a távirányítású kapu lassan elhúzódik a helyéről -, hogy utat engedjen a babának a külvilágba. Van, akinél a tágulási szak azzal kezdődik, hogy egyszer csak megreped a magzatburok és folyni kezd a magzatvíz – ha így történik, tessék rögtön szólni az orvosnak és elindulni a kórházba, valamint figyelni a víz színét -, van, akinél előbb a fájások jelentkeznek, a burok csak később reped meg.

Egyes források szerint a szülés ezen szakaszát a baba által termelt hormonok indukálják – vagyis a magzat „választja meg”, mikor akar megszületni -, az viszont biztos, hogy anyai részről a prosztaglandin hormonok kezdik meg a méhszáj érlelődését, majd az oxitocin hormonnak köszönhetően élhetjük át a kontrakciókat, vagyis a méh összehúzódásait.

A tágulási szakasz első baba esetén 12 óráig is eltarthat – de akár tovább is, tessék megkérdezni a leendő anyai nagymamát, neki hogy alakult anno, kb. olyan hosszra lehet számítani -, általában kétóránként egyujjnyi tágulásra lehet számítani. Ez a felvonás három alszakaszra bontható.

Az első, csendes vagy korai fázisban az ember lánya eleinte még nem is biztos benne, hogy akkor most beindult a szülés vagy csak vaklárma az egész. A fájások még enyhék – leginkább talán menstruációs görcsökre hasonlíthatók -, könnyen elviselhetők, akár 20 perc is eltelhet köztük, később úgy 5 percenként is követhetik egymást. Ebben a szakaszban még nem kell a kórházba rohanni – oda elég, ha akkor indulsz el, ha már legalább egy órája 10 percenként ismétlődnek a fájások és legalább 40 másodpercesek -, nyugodtan folytasd a napi teendőidet, esetleg próbálj meg aludni egyet, hogy legyen erőd a folytatáshoz.

A pocakod mellett a fájdalmat a hátad alsó részében is érezheted, észlelhetsz még lazább székletet – sőt, hasmenést is, de ez természetes -, esetlegesen véres vagy bő folyást. A csendes vagy korai fázisról általában addig beszélünk, míg a méhszáj tágulása el nem éri a 3-4 cm-t, vagyis a bő kétujjnyi tágulást.

A tágulási szakasz második fázisa az aktív fázis, vagyis az az időszak, míg 4 centiről a méhszáj 8-9 centisre tágul. Ebben a fázisban az összehúzódások 4-5 percenként, vagy akár már sűrűbben követik már egymást és bizony, akár egy egész percig is eltarthatnak – viszont az egyes fájások között még mindig nagyobb szünetek vannak, amikor lehet lazítani, pihenni. Ilyenkor relaxálj, igyál egy kortyot, nyújtózkodj ki, lélegezz, a fájások között ne törődj semmi mással, koncentrálj befelé, a babára, magadra, az összehúzódásokra. A fájásokat érezheted a hasadban, de akár a hátadban-derekadban is, ez teljesen egyénfüggő.

Számíts rá, hogy ahogy haladsz előre az aktív, valóban kemény munkát igénylő fázisban, már egyre kevésbé fogsz törődni a külvilággal, nem nagyon lesz kedved beszélgetni, egyre inkább elveszíted az időérzéked. Sőt, időnként azt sem fogod tudni, hogy hol is vagy éppen, de ez így a legjobb, hiszen ez csak annyit jelent, hogy egyre inkább befelé figyelsz, magadba és a babád felé fordulsz.

A mozgás, gyakori testhelyzet-változtatás – mindenki megtalálja előbb-utóbb ösztönösen a neki megfelelő helyzetet -, a kontrakciók közbeni ringatózás segíthet megbirkózni a baba megszületését és a méhszáj megnyílását segítő fájásokkal. Sokat segíthet még, ha megpróbálod végiggondolni, hogy minden egyes összehúzódás egy lépéssel közelebb visz ahhoz, hogy a babádat végre magadhoz ölelhesd. Bízz a testedben, az elmúlt évezredek során tökéletesen alkalmazkodott a rá váró feladathoz, hagyd dolgozni, ne akard irányítani, tedd, ami ösztönösen jön, és merülj alá a méhed összehúzódásainak hullámaiban, amennyire csak lehet. És pihenj-relaxálj, amikor szünet van az összehúzódások között.

Ha a méhszáj már 8-9 centire kitágult, megkezdődik a tágulási szakasz utolsó, egyben lelkileg talán legmegterhelőbb fázisa, az átmeneti fázis. Nem hosszú szakasz, de nem könnyű, hiszen ekkor az összehúzódások már 2-3 percenként érkeznek, és akár 1,5-2 percig is eltarthatnak, csak fél-egy percnyi szünetekkel, melyek egyre rövidebbé válnak. Előfordulhat, hogy a farcsontodnál is fáj a hátad, esetleg reszketsz, hányinger kerülget, netán hánynod is kell. Bármily meglepő, az utóbbi két tünet kifejezetten segít a méhszáj mielőbbi ellazulásában és elsimulásában. Ugyanígy segíthet a méhszáj eltűnésében az is, ha nyugodtan elengeded magad, és mersz nyögni, ha úgy tartja kedved. Hallottam már anyukát énekelni is ebben a fázisban, életem legfeledhetetlenebb Tavaszi szél előadása volt, az egészen biztos.

Ebben a fázisban sokféle érzés és gondolat támadhat benned, amiket persze az ember ki is mond a legtöbbször: „kész, akkor most talán inkább hazamennék”, vagy „tulajdonképpen meggondoltam magam, nem is akarok én annyira szülni, majd visszajövök 18 év múlva”, esetleg „úristen, nem bírom tovább, doktor úr, császározzon meg most azonnal”, netán „ha még egyszer hozzám mersz nyúlni, letépem az összes nemes szervedet!”. Ha bárki rajtakapná magát hasonló tartalmú mondaton, jusson eszébe, innen már nincs sok hátra, hogy meglegyen a baba!

A méhösszehúzódások erejét segíthet átvészelni, ha megtalálod a számodra legkényelmesebb testhelyzetet, és ha a fájásokat igyekszel szépen átlélegezni. A kontrakciók között a baba is kevesebb oxigénhez jut, ha a légzésre koncentrálsz, azzal nemcsak magadon, de rajta is segítesz. A nyögéssel – sőt, hörgéssel, ízlés szerint kiabálással (vagy énekléssel) – is könnyebb lesz egy kicsikét. Ha lesz veled valaki a szülőszobán, ilyenkor lesz a legjelentőségteljesebb feladata: bíztasson, hogy jól csinálod, hogy ügyes vagy – vagy mondjon bármit, ami számodra pozitív és erőt ad a folytatáshoz. Ilyenkor lesz szükség arra, hogy ő adjon egy korty vizet, vagy megtörölgesse az arcod – már ha jólesik.

Az átmeneti fázis végére teljesen a tágulás, 5 ujjnyi vagy 10 centis kapu enged utat a babának, a méhszáj szépen elsimul és már nem tapintható. Sokaknál az átmeneti szakasz végén van egy kis szélcsend, amikor egy kis ideig nincsenek összehúzódások, de még nem indulnak el a tolófájások. Ekkortájt csusszan ki a baba feje az anyaméhből, és készül fel a méh arra, hogy a következő szakasz összehúzódásaival a világra tolja kezestül-lábastul-mindenestül.

A kitolási szakasz

Amikor erre a méh felkészült, megkezdődik a szülés második nagy szakasza, a kitolási szakasz. Legfőbb jele, hogy hirtelen úgy érzed magad, mint egy hasmarsos vírus alapos benyalása után: nagyon erős székelési inger keríthet hatalmába. Ha ágytálért kiáltasz, tudd, hogy ezek már a tolófájások!

Nem véletlenül hívják így őket, iszonyatosan és nagyon ösztönösen szeretnél ilyenkor már nyomni. Ha ide érkeztél, és épp fájásod van – vagyis a méhed épp felkeményedik -, végy egy nagy levegőt, és nyomj olyan erősen, ahogy csak tudsz – rosszabb esetben, ahogy az egészségügyi személyzet engedi -, míg a levegőd tart. Ha még tart a fájás, vegyél ismét egy nagy levegőt, és nyomj ismét. Két fájás között viszont próbálj meg ellazulni – tudom, mondani könnyű és különben is -, és pihenni egy kicsit.

A tolófájások hatékonyságában sokat segíthet, ha te választasz testhelyzetet. Ha úgy kényelmes, hogy guggolsz, ülsz vagy térdelsz, kísérődet támaszul használva, akkor tégy úgy, ha inkább a félig ülő vagy akár a fekvő testhelyzet az, ami számodra hívogató, akkor helyezkedj el így. Bár minél inkább hagyod a gravitációt is besegíteni egy függőlegeshez közeli testhelyzettel, annál gyorsabban halad ez a szakasz, és annál kisebb az esélye annak, hogy a gátad vagy a hüvelyfalad sérüljön.

Mikor a baba végighalad a szülőcsatornán, a feje egyszer csak nekifeszül a gátnak. Ilyenkor előfordulhat, hogy erős, égető érzést kelt ez benned – általában ilyenkor végzik el a gátmetszést. De ha gátvédelemmel fogsz szülni, ebben a szakaszban uralkodj magadon és figyelj a szülésznőd, bábád kéréseire, aki a gátvédelmet végzi, ne nyomj őrült módjára, bármennyire is kellene. Ha a gáton áthalad a baba feje, egy vagy két tolófájással már kicsusszan a teste többi része is.

A lepényi szakasz

A baba megszületése után következik a szülés harmadik felvonása, a lepényi szakasz. Igen, bár a baba már megszületett, a köldökzsinórral még össze vagytok kötve, és a másik vége még benned van - mert hát van még ott egy méhlepény is. Sok helyen hagyják, hogy a köldökzsinór lüktetése magától elhaljon, és csak ezután vágják el – így a baba még tőled is megkapja az éltető oxigént, kevésbé sokkoló számára az átállás. Más helyeken a köldökzsinór leszorítása után elvágják a köldökzsinórt, majd hagyják a lepényt megszületni.

Ne aggódj, bár itt is lesznek méhösszehúzódások, ezek már kutyafülék ahhoz képest, amikkel eddig sikeresen megbirkóztál és nem tart sokáig. Pár fájás és egy kis nyomás után a feladatát sikeresen ellátó fantasztikus méhlepény is a világra jön. Miután megszületik, az orvos vagy a szülésznő alaposan átvizsgálja majd, hogy nem maradt-e benn egy kis darabka belőle – esetleg a méhedet is áttisztítják a biztonság kedvéért, nehogy fertőzés lépjen fel a szülés után. Eközben a jobb helyeken a baba ott van melletted.

A lepény utáni szakasz

Végül, befejezésképpen következik a lepény utáni szakasz, vagy a korai gyermekágyas szakasz. Ezt legtöbbször a lepény megszületését követő két órában határozzák meg, mikor az immár édesanyát és babáját még megfigyelés alatt tartják – ami remek hír, tekintve, hogy ebbe beletartozik az úgynevezett aranyóra is, és ez kulcsfontosságú sok szempontból.

Ebben a szakaszban is lehet számítani kontrakciókra, utófájásokra, melyek azt a célt szolgálják, hogy a méh mielőbb az eredeti méretére zsugorodjon. A megfigyelés során ellenőrzik, hogy a mama hőmérséklete rendben van-e, figyelik a vérzés mennyiségét, intenzitását. Ha volt gátmetszés, ebben a fázisban ölti össze az orvos a sebet, mely pár napig még okozhat kellemetlenséget. És ekkor történik meg majd az első egymásra csodálkozás is anya, apa és gyermeke között, először merülhetsz el az újszülöttekre jellemző végtelen mélységű, ibolyakék, kutató tekintetben. Először szoptathatod meg – ha kell, ebben segít a szülésznő.

Az egész folyamatot ez az animációs videó elég korrektül bemutatja:

Mire a szülés utolsó szakaszának végére értek, nemcsak egy új élet születését ünnepelhetitek. Ebben a négy szakaszban születik meg nőből és férfiból egy édesanya és egy édesapa is, valamint hármójuk egységéből egy család is. Üdv az új életetekben!