8 mondat, amit sose mondj egy épp megszült anyukának

Mert lehet, hogy azt az adott illető csak poénnak szánta, az is lehet, hogy normál esetben simán elviselhető vagy elfogadható egy-egy ilyen megjegyzés, beszólás, ám a szülés után termelődő hormonoktól elárasztott gyermekágyas anya nem biztos, hogy jó néven veszi. Vagy éppen: pont, hogy zokon.

Ezért úgy gondoltam, hasznos, ha összeszedünk pár mondatot, melyeket jobb inkább benyelni, mint kimondani, ha a kórházban meglátogatjuk, vagy a kórházból hazatérve találkozunk egy kismamával:

• Na, és jó szorosra varrtak? Esetleg némi kikacsintással vagy félmondattal célozva apuka érdekeire is. Ne! A gátmetszés vagy a hüvelyrepedés magában is sokaknak megrázó élmény, hát még a varrás okozta félelmek és gátlások. Meg egyébként is, mi köze van hozzá bárkinek?
   
• Úgy örülök, hogy császárom volt, így legalább nem tágultam ki! A testünk pont arra lett tervezve, hogy képesek legyünk gyerekeket szülni, így az előbbi mondat komplett hülyeség. A hüvelyi szülés – legalábbis, ha nem a 16. gyerekét szülte a kismama – nem teszi tágabbá a hüvely falait, de egyébként is, ez megint egy olyan terület, amit nem kéne bolygatni. Magánügy.
   
• Azért a Kegel-gyakorlatokat el ne felejtsd! Tényleg vicces, hogy a szülés után az ember mennyi megjegyzést kaphat intim területeinek állapotára. Érdekes, hogy a teherbeesés előtt nem nagyon hangzanak fel hasonló mondatok a rokonság vagy az ismerősök szájából. Pedig a szülés utáni érzékeny állapotban ezek igencsak képesek ütni: az anyuka másra sem vágyik, minthogy mielőbb regenerálódjon, összecsiszolódjon a babájával, feleslegesen ne stresszeljük már!
   
• Fú, ha tudnád, nekem milyen kemény volt a vajúdásom! Mindig van egy nő, aki rákontrázik a többiek szülésélményére – általában ő az, aki a leghosszabb időt töltötte a szülőszobán, és legtöbbször különféle válogatott borzalmak árán szülte meg a gyermekét. Kétség nem fér hozzá, hogy vérbeli hős(nő), akinél nagyobbat a világon nem lehet találni. Persze, nem gond, ha a nők egymás között megbeszélik a szülésüket, de azért ügyeljünk rá, hogy ne mi legyünk a mindenkire rákontrázók!
   
• Nem hiszem el, hogy otthon/kórházban szültél! Hacsak nem azért mondjuk, mert csodáljuk a kismamát a döntéséért, inkább ne is szóljunk semmit. Ítélkezni semmi jogunk, az anyuka nyilván aszerint választotta meg a szülése helyszínét, hogy mit gondolt a családja számára a legjobbnak. Nem a mi dolgunk!
   
• Epidurállal szültél? Én sosem tennék ilyet! Ugyanolyan ítélkező mondat ez, mint az, hogy „Teljesen természetesen szültél? Hát meg vagy te őrülve?”. Persze, nem baj, ha a kismama a szülés előtt tájékozódik egy-egy beavatkozás (vagy be nem avatkozás) esetleges körülményeiről, de ahelyett, hogy a döntését utólag megkérdőjeleznénk, inkább fókuszáljunk a babára, aki nyilván roppant cuki. Vagy dicsérjük meg, milyen ügyesen csinálta végig a szülést a kismama!
   
• Megmondtam, hogy tök felesleges szülési tervet írnod! Köszönjük az építő hozzászólást. Pedig nem kéne valakinek az arcába dörgölni, ha összeállított magának egy tervet, de az valamilyen okból felborult, és a szülés mégsem úgy alakult. Inkább csak hallgassuk meg, mit mesél a szülésről – ezzel legalább támogatni tudunk: két megértő fület adjunk ítélet helyett.
   
• Úristen, borzalmasan nézel ki! Na, ez az a mondat, amit alapból nem nagyon illik egy nőnek mondani, de miután egy olyan munkás élményben volt része, mint a vajúdás és a szülés, azt hiszem, egy olyan anyuka sincs, akinek az a legfontosabb, hogy épp hogy néz ki. Vagy legalábbis nem kéne, hogy az legyen. Inkább vegyük rajta észre a baba miatti örömet és biztosítsuk arról, mennyire büszkék vagyunk rá.

Kedves anyukák, volt még olyan mondat, ami kifejezetten rosszul esett mások szájából közvetlenül a szülés után vagy a gyermekágy ideje alatt?