Terhesnapló 6. - Akár fél lábon is!

Pont ma gondolkodtam el azon a közhelyes kijelentésen, hogy „Ami nem öl meg, az megerősít.”. Annyira belém lett ültetve az, hogy nyugi, csigavér, higgadjak le, pihenjek, nem szabad idegeskednem, mert a vérnyomásom az egekbe szökik, hogy egyszerűen képtelen voltam nyugodt maradni, vagy pihenni. Sőt, pihennem talán rosszabb, mert már fizikai fájdalmaim is vannak, ha huzamosabb ideig ülök vagy fekszem. A nyugalom pedig mostanában nagyon messziről elkerül - helyette a hülyék találnak meg.

Talán ez a pár hét is valami olyasmit fog nekem tanítani az életben, amit hasznosítani tudok. Hogy el tudjak engedni dolgokat vagy könnyebben túltegyem magam dolgokon - ugyanis ezek nagyon hiányoznak a kelléktáramból. Viszont úgy érzem, hogy amíg én és a Kicsi együtt mozgunk, egy testen osztozunk, muszáj önzőnek lennem és csak magammal foglalkoznom, nem pedig egy esetleges harmadik, hetedik, századik ember bajával.

Múlt hét óta, mióta szedem a gyógyszereimet, nagyjából kordában tudtam tartani a vérnyomásomat. Kezd hozzászokni a szervezetem, és a kellemetlen mellékhatások is múlni bizonyulnak, úgy mint a hányinger, vagy hogy olyan érzés futkos a fejemen, mintha valami a hajam között túrkálna az ujjaival – bizarr.

A Húsvét szerintem igazán jól sikerült mindezek ellenére. Nem igazán vagyunk hagyományőrzők, mi szalonnasütéssel ünnepeltünk. Amíg én a kórházban voltam, addig Alex és Molly előkészítették a hímes tojásokat, tavaszi virágok kerültek a vázába, szóval a hétvégére teljesen ünnepi lett a hangulatunk. Lettországban ugyebár nem szokás a locsolkodás, szóval drága férjem mellett akár el is hervadhattam volna, de szerencsére anyu párja gondoskodott a locsolásról. Természetesen egy kétsoros vers és női parfüm permet is járt vele.

Nagyon szép időnk volt mostanság, Molly pedig sokat játszott kint az utcán a többi gyerekkel. Kíváncsi voltam, hogy hogy boldogul az angollal, mivel ugyebár közvetlenül még nem használja, csak augusztus végén kezdi az óvódát. De ahogy elnézem, sok kis barátja lett, van, hogy bekopogtatnak, hogy kimehet-e Molly velük játszani. Egyedüli külföldiek vagyunk a környéken, és nagyon jó érzés, hogy a többi utcabeli lakó egyenrangúnak tekint minket. Kölcsönösen vigyázunk nemcsak egymás gyerekeire, hanem egymásra is. Nemrég süteményt kaptam a szomszédasszonytól, amivel jobbulást kívánt. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezen a környéken lakunk.

El is felejtettem írni legutóbbi naplómban, hogy sikeres vizsgát tettem vezetésből pont aznap, mikor először bent kellett maradnom a kórházban. Pedig még vizsga után az oktatóval vicceskedtünk is, hogy na, legalább a vérnyomásom helyreállhatna ettől a művelettől. Nem így lett, de legalább ez is ki van pipálva a listán, és nyugodtan vezethetek lassan két gyerkőccel a hátsó ülésen.

Léna