Terhesnapló 5. - Igenmégmindigegybenvagyunk!

Anyum fájós térddel lazán leelőz mindenhol kétszer. De marha türelmes lettem például a nénikkel, akik annyira sietnek a boltban, hogy lazán átgázolnak a kismamákon, vagy az „úriemberekkel”, akik lazán fellöknek bárhol és észre sem veszik, hogy a másik is él és mozog. Eddig is én voltam az, aki arrább húzódott, hogy ne legyen útban, csak azt kívánom nekik, hogy mindenki olyan figyelmes legyen velük, mint ők velem.

Ma is voltam reggel NST-n: szívhang szép és erős, fiam szépen mozog, jósló fájások a hétfői vizsgálat után voltak egy pár napig, de mostanra megint szünetelnek. Tudom, mindenféle jósló nélkül is lehet szülni.

Hétfőn még teljesen zárt volt a méhszájam, az mondjuk, érdekelne, hogy azóta ez egyáltalán változott-e. Amúgy a CTG-n vannak elvileg fájások, de azokat én nem érzem, szóval nem túl nagyok. Úgyhogy majd megindul pici fiam, ha úgy érzi, jó neki.

A súlyát már nem tippelgetem, de ha túlhordós leszek és az ultrahang nem csalt sokat, jövő hét közepére bőven megvan a négy kiló. Nem baj, szép erős lesz. A lényeg inkább az, hogy a fejecskéje ne nőjön már túl sokat, mert, ahogy az köztudott: ahol a buksi kifér, ott a baba többi része is megoldja.

A táska a 33-34. hét óta bepakolva, azóta hol kikerülnek a lakásból az autóba, hol bekerülnek az autóból. Már nem megyek egyedül vizsgálatra: ha megoldható, még szívesen vezetek, mert jól esik, de mindig ott ül mellettem valaki - vagy valaki visz. Szerencse, hogy általában meg tudjuk oldani. Én még bevállalnék szívesen egyedül is utakat, de már senki más nem támogatja ezt rajtam kívül a családban, így alárendeltem magam a család akaratának.

A héten újabb babával bővült az ismeretségi köröm, a gyors szülés után kellett egy pár nap mire anyuci és pici lánya együtt lehettek, de ma már „szokják” egymást és remélem nagyon hamar hazamehetnek. Innen is puszilom Angi babát és anyukáját!

Csumpi