Terhesnapló 5. – A kismama és Murphy
Murphy szépen beleszól az életünkbe, de ezen már csak nevetni tudok. Nem éri meg emiatt egyáltalán idegesítenem magam. Nagyon szurkoltam a számítógépemnek, hogy kibírja Koppi születését, majd pár napja megadta magát.
Szerencse, hogy anyu egyik munkatársa az újratelepítésben segít, mert ha nem - hát nem mondom, hogy béna vagyok a gépekhez, de nem is értek hozzájuk annyira. Hasonlóan jártam az autóbiztosításommal, az én kocsim áll itthon a kórházba rohanós esetekre. Valami már év elején sem stimmelt, volt jó pár kavarás a biztosításom körül, de így, hogy a befizetés előtt majdnem akkora összeget követelnek rajtam, mint amennyi az egész éves díjam volt - plusz baleseti adó -, kicsit elcsodálkoztam. Nem baj, ezt is megoldom. De már nem bízom az online alkusz cégben, ahol kötöttem a biztosítást, inkább egyenesen a biztosító társaság felé írtam emailt. Mindenre adatik megoldás, csak nem kell kétségbe esni.
Ugyanígy jártam édesanyám cégénél. Nem tudom, említettem-e már, de anyum is bejön a szülésznő-barátném mellett a kórházba velem. Illetve bejönne. Illetve eddig úgy volt, hogy bejöhet - akár munkanapon is. Eddig úgy volt… Ezért próbálok Koppival tárgyalni, hogy munkaidő előtt-után, vagy pihenőnapon induljon el a nagyvilág felé, a mamát megvárva.
Anyum munkatársai viszont nagyon aranyosak, a beosztást író kolléga - hallgatván megérzésemre - három hónapra előre úgy írta meg a beosztást, hogy anyu az általam megálmodott dátumtól itthon tudjon kicsit segíteni. Majd megkértek, hogy ragasszam a beosztás a pocakomra és memorizáltassam Koppánnyal. Az ötlet tetszik, nem tudom, Koppány mit szól hozzá.
Nem kell kétségbe esni ebben a hormonokkal és érzelmekkel teli időszakban sem. Koppány egészséges, néha kirúgja a ház oldalát és lassan kirakhatom a pocimra a megtelt táblát is. Ahogy a mozgás erősödéséből érzem, egyre jobban fejlődik és azért bőven átlépi majd a három kilót, mire a megálmodott dátumhoz lépünk. A mai nap tartunk 35. hét +5 napnál, a vasárnapi nappal belépünk az utolsó hónapba. Szerintem két hétnél több nincsen hátra, ha a fogantatás dátumától számolok - viszont a 40. hetet csak szeptember 29-én töltöm.
Rengeteg a papírozás, hiszen jövő héttől a könyvelővel egyeztetve szülési szabadságon vagyok, megigényelték a TGYÁS-t, így már ezzel a héttel le kell zárni a táppénzt. Ezen felül is sok mindent intézek: hétfőn kiírattam a létező összes további vizsgálat beutalóját, a 36. hétre kértem időpontot Félegyházára fájásmérésre, de már a 38. héttől lefixáltam a Kecskeméti folytatást, hiszen attól a héttől bejárok Kecsóra.
A héten már akartam képet mutatni a szoba babás részéről, ami szép rendben van: minden a helyén, pormentesen letakarva mindent. De az én részem kicsit elúszott - rájöttem, hogy bárhova próbálok pakolni, valahogy az életterem is kicsit összement és az ágyneműtartó sem fogad be végtelen mennyiségű cuccot. Így az év végén kell még egy komódot-szekrényt valahonnan kerítenem, és helyet találnom neki!
Csumpi
Csumpi, 2013. augusztus 30.
Babanet hozzászólások(2 hozzászólás)
És jesszus, már csak 5 hét???
Közeleg a nagy nap, szorítok! :)