Terhesség és gyermekszülés anno

A terhesség időszakában előírások és tilalmak szabályozták a nő és környezete viselkedését, elsősorban a születendő gyermek érdekében. A helyi hagyományok szigorúbban szabták meg étrendjét, ruházkodását, betegségeinek gyógyítását és mindennapi életének számos egyéb megnyilvánulását, mint életének más időszakában. Ezen kívül számos - a születendő gyermekkel és a szüléssel kapcsolatos - jóslás és előjel is kísérte a terhességet.

A terhességre vonatkozó elképzelésekben és a vele kapcsolatos cselekményekben, gyógymódokban a racionális tapasztalatok és a hiedelmek, mágikus eljárások szorosan összefonódva jelentkeztek. A terhes nő elnevezései: vastag, széles, viselős, „bölcsőre hízik”, „nem jó a ruhája” stb.

A terhességgel járó hányást és gyomorégést külső és belső szerekkel orvosolták. Külsőleg pl. meleg sót tettek a gyomortájékra, vagy ürmöt ecetben megfőztek és ebbe mártott kendővel borogatták vagy kenegették a hasukat. Belsőleg alkalmazott szerek voltak az ételek - pl. kenyérhéj, dió, mandula, citrom, zöld gyümölcs, vadalma, sült alma, aszalt szilva stb. -, és italok - pl. pálinka, fűszerekkel ízesítve, meleg tej, aludttej, ecet, citrom, káposztalé. Hatásosnak tartottak bizonyos ásványi sókat is - pl. konyhasó, leáztatott mész, kréta, timsó, fehér agyag feloldva.

A terhes nő kívánságait tiszteletben tartották, akár lophatott is, nem büntették meg érte; a megkívánt ételből ennie kell, mert különben elvetéli magzatát; különösen a megkívánt gyümölcsöt kell odaadni a fáról, hogy ne legyen a gyümölcs jele a gyereken és a fa jól teremjen. Tejet ittak, mert azt a hit szerint a magzat is kívánja. Egyes ételeknek - pl. pálinka és hagyma - jó hatást tulajdonítottak a magzat fejlődésére; másutt károsnak tartották a hagymát és a sót, mert fekélyes lenne tőlük a gyermek. A sok víz ivásától tartózkodtak, nehogy sok legyen a magzatvíz. A terhesség alatti fehér folyást a gyermek izzadtságának vélték. A terhesség alatti vérzést „tisztulásnak” tartották - nem lesz fekélyes a gyerek -, s ezért gyakran nem is tettek ellene semmit. Másutt ugyanezt a házasságtörés jelének tekintették. Vérzés esetén a következő gyógymódokat alkalmazták: hideg borogatás vagy meleg kendő, kenés; ecetbe, timsóba, kancaganéjba mártott rongy hüvelybe helyezve. Úgy tartották, hogy ilyenkor nem jó ruhát váltani, mert akkor fokozódik a vérzés.

A gyermek nemére jósolnak a terhes nő külsejéből: pl. lány lesz, ha széles a hasa, ha farosabb, arca májfoltos, szeplős; fiú lesz a gyermek, ha a hasa hegyes, az arca tiszta. De a kismama közérzetéből is következtetéseket vontak le: lány lesz, ha jó a közérzete, fiú lesz, ha az ellenkezője. És persze a véletlen szituációkból is jósoltak - pl. ha leejtett tárgyért bal kézzel nyúl, leány; ha jobbal, fiú születik: ha gombostűt talál, fia, ha varrótűt, lánya születik; amelyik házon kuvik szólal meg, ott lány születik; ha újévkor férfilátogató jön, fiú születik stb.

A szülés többnyire bába segítségével történt. A szülés előtt megszokott munkájukat végezték a terhes nők - a munkát a szülés elősegítőjének tartották. A szülés előkészületeit részint a szülőhely és a szüléssel kapcsolatos tárgyak előkészítése, részint a szülés szerencsés kimenetele érdekében végzett mágikus eljárások jelentették. Ha a földön szültek, rozsszalmát vagy szénát, gyékényponyvát vagy pokrócot, rossz ruhadarabokat készítettek a szülő nő alá. Azokon a vidékeken, ahol az ágyban szültek, kivették a szalmazsákot, helyébe fehér lepedővel letakart rongyokból készítették elő a szülőágyat. A szalmazsák csak akkor került vissza, amikor már tiszta volt a szülő nő. A rongyokat később elégették. Némely vidéken az első gyermeket az édesanyánál szülték. Edényt készítettek a magzatvíz, lepény és a vér felfogására. Általában a szüléshez rongyos és piszkos ruhát vettek fel - ing és alsószoknya vagy pendely, harisnya. Az újszülött számára előkészítették a pólyaruhát.

Némely vidéken titkolták a szülést, másutt összehívták a rokon asszonyokat biztatásra, tanácsadásra. Vajúdáskor, míg a kinyomulás meg nem kezdődött, fent járatták a szülő nőt. Állva szülésnél a falhoz támaszkodott, az ajtófélfába vagy a szoba gerendájába akasztott kötélbe kapaszkodott, vagy ketten fogták a hónaljánál fogva. Térdepelve szülésnél a szoba sarkán vagy közepén a puszta vagy szalmával borított földre térdepelt; vagy kezével két felfordított szakajtóra guggolt, két székre vagy a szövőszékre támaszkodott. A bába a szülő nő előtt vagy mögötte ülve várta az újszülöttet.

Az ülve szülés volt a legelterjedtebb mód. Két lehetőleg alacsony székre vagy egy (két) zsámolyra ült, lábait két szakajtóra vagy kosárra, egyéb alkalmatosságra helyezte (szülőszék). Némely vidéken (pl. Győr, Komárom megye) a férj ölében történt szülésről is beszámoltak. A bába a szülő nő előtt ült, széken vagy zsámolyon ülve, vagy térdepelve várta az újszülöttet, esetleg a szülő nő mögött állt, lábával a szülő nő derekát nyomva, hogy ezzel könnyítse a szülést. A fekve szülés földön vagy az ágyban történt. Az ágyban szülés nehezen terjedt el, régen a bábák is a földön szülést propagálták, hogy kevesebb mosnivalójuk legyen.

A szülés könnyítésére, a fájdalmak enyhítésére, a szülés gyorsítására különféle tapasztalati eljárásokat, és azzal együtt különféle mágikus eljárásokat ismertek és gyakoroltak. A szülő nőt ugráltatták, az ajtót kellett rugdosnia, üres üvegbe fúvatták, négykézláb járatták. Más eljárásoknál a szülő nő passzív maradt: férje, a bába vagy valamelyik rokona hátára vette és háromszor megrázta; a férj háromszor átlépte, szájából, markából itatta; dörzsölgették, kenegették; térddel nyomták a szülő nő keresztcsontját, zsákba dugva hengergették, törülközővel szorították. Gőzölték forró vízzel és különféle füvek, növények főzetével, melyet forró téglára, parázsra vagy tollra öntöttek. A belsőleg alkalmazott szerek közül első helyen állt a bor és a pálinka különféle fűszerekkel, valamint a füvekből készített teák, pl. rutatea, anyarozsmagtea, rózsavirágtea. Jónak tartották a köménymagos vizet, forralt cukros tejet, hideg vizet is.

A szülőfájások jelentkezésekor füstölést és szenteltvízzel való behintést is alkalmaztak. A görcsös fájdalmak csökkentésére országszerte hatásosnak tartották a meleget – legyen az meleg szoba, a forró vízbe, meleg pálinkába mártott ruha, melegített fonál, füvek, melegre pácolt nyúlbőr, melegített só vagy meleg tégla. Ezenkívül kenegették, dörzsölgették a vajúdó hasát, pl. hagyma nedvével.

A szülés alatti vérzést rendjén valónak tartották: erős vérzés esetén azonban a végtagokat elkötötték fonállal; borogattak főként timsós és ecetes vízzel, petrezselyemfőzettel; gőzöltek tüzes vasra cseppentett tejjel, forró téglára öntött ecettel; forró italokat, hánytatót, hashajtó főzeteket, fűszeres pálinkát itattak, timsót nyelettek a kismamával.

A szülés időpontjára vonatkozó hiedelmek közül legelterjedtebb volt az, hogy kedden és pénteken, továbbá Luca napján és Szent György napjának éjszakáján nem szerencsés szülni.

Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon