Terhesnapló 6. - Kórházi kalandok
Izgalmas hét áll mögöttünk. Múlt héten, amint elküldtem a naplómat a szerkesztőségbe, meglepetésszerűen köszöntött be egy menzeszszerű vérzés, hasonló görcsökkel, mint amivel annak járnia „kell”. Próbáltam nem túlreagálni a dolgot, hiszen ez a terhesség nem indult éppen a legsimábban, és ez idáig mindig volt valami történés.
Végiggondoltam, hogy mi okozhatja. Aznap hosszú napom volt a munkahelyemen, éreztem is, hogy fáradtabb vagyok a kelleténél, és hogy fáj a derekam. Igen, azt hiszem, ez lehetett itt a baj. Itthon persze a napi teendőket láttam el, eszembe sem jutott pihenni. Aztán jött a meglepetés...
Nem akartam berohanni a sürgősségire - péntek este csak ott láttak volna el ilyesmivel -, főleg, hogy Molly-t nem szívesen vittem volna át anyuhoz, mivel beteg volt a héten. A beteg gyereknek pedig nem a nagyira van szüksége elsősorban. Tudtam, hogy a sürgősségin este még ultrahangot sem csinálnak, és két órás várakozás után egy vérvétellel hazazavartak volna, hogy másnap menjek vissza.
Szóval ezt a stratégiát követve vártam hétfőig. Jól is tettem, mivel a vérzés szombat délutánra teljesen elmúlt, és a derékfájás is csillapodott, majd az is megszűnt vasárnapra. Kértem szabadnapot is, így tudtam pihenni egy kicsit, amennyit egy beteg gyerek mellett csak lehet. A délelőttök könnyebbek voltak, akkor a férjem is itthon van, és ahogy ő elment dolgozni, anyukám jött át segíteni a fürdetéssel. Szerencsés vagyok, amiért itt van édesanyám, minden nap hálát adok ezért!
A hétvégét átvészeltük homeopátiás szerekkel, Molly is jobban lett. Habár ő már aggasztó módon lassan több mint két hónapja köhög. A köhögés megmaradt az előző betegségéből, és mikor visszavittem őt a háziorvoshoz, az azt mondta nekem, hogy adjak a gyereknek langyos, mézes vizet, és gőzöljünk, majd az segíteni fog. Én örültem volna egy köptetőnek, mivel amit recept nélkül lehet kapni, azt szinte mindet kipróbáltuk, de egyik sem segített.
No, elmentünk hát a háziorvoshoz, aki Mollyt is megvizsgálta, és engem is. Persze Molly ismét nem kapott semmit, csak egy antibiotikumos receptet, amit csak akkor váltsak ki neki, ha péntekre nem javulna az állapotba. Szerencsére mára már szinte teljesen felépült, csak a hurutos köhögését kúrálgatom neki homeós köptetővel, így az antibigyóra nem volt szükség. Nem szívesen adok neki gyógyszerkészítményt ennyi betegeskedés után, pláne, ha az alternatív gyógymód is használ.
Az orvos az én hasamat is megnyomkodta, a méreteket rendben találta, majd a kórházat felhívva időpontot kért nekem egy ultrahangra és vizsgálatra. Tegnapra kaptam az időpontot. Az ultrahangon semmit nem találtak, ami vérzésre adna okot, így inkább egy kellemetlenebb, belső vizsgálata küldtek el. A kicsi babánk szép méretekkel rendelkezik 14 hetes és 6 napos létére.
Szóval 6 nap várakozás után a végére jártunk a dolognak, a diagnózis pedig: méhszáj-erózia. Ez annyit jelent, hogy a méhszáj belső fala van kintebb csúszva, így képezve ott egy „nyers”, sérülékeny felületet, ami a vérzést, barnázást okozza. Az én esetemben az ösztrogén-termelés okozta az eróziát, nem veszélyes, és jobb, ha békén hagyjuk. A babára nézve abszolút veszélytelen. Nagy kő esett le a szívemről, és elöntött végre az érzés, hogy májusban ide tényleg új baba fog érkezni. Szeretném, ha a következő két trimesztert most már nyugodtabban el tudnám tölteni, és hiszem, hogy ez így is lesz.
A hideg tényleg megérkezett hozzánk, igaz, egyelőre hó nélkül, de azért már elő kellett vennem a téli kabátot, és tegnap a sálat is előtúrtam a téli cuccok aljáról. Nem esik jól a mínusz 4-5 fok.
Léna
Léna, 2013. november 22.
Babanet hozzászólások(4 hozzászólás)
Nekem is derékfájás, görcs, barnázás volt, nagy adag Utrogestan mellett. A továbbit nem mesélem el...
Magnéziumot sem vettél be?