Terhesnapló 5. - Szokatlan kezdet

2013 nem túl sok szépet hozott nekem eddig, párom január első hétvégéjén bejelentette, hogy elhagy. Valahogy egy héttel később már éreztem a másállapotot és rákérdeztem egy nagy megbeszélésünkön, hogy ha babát, várok mi lesz? Nem nagyon válaszolt semmit, hiszen hihetetlennek tűnt, még nekem is, hiszen PCOS-em van, és már 2012 karácsonyakor egy éve hiába vártunk a csodára.

Sosem volt pontos ciklusom, így igazán nem ennek köszönhetem a tesztet, hanem kollégám jó poénjának - milyen poén lenne, ha most derülne ki, babát vársz -, meg úgy voltam vele, hogy mielőtt a köhögős nyavalyámra a harmadik antibiotikum kezelést is beszedem, azért leellenőrzöm azt a furcsa érzést.

Január 27.-én reggel éppen az öcséméknél tartandó disznóvágás kezdetét megúszva, ébredés után eldöntöttem, hogy megcsinálom a tesztet. Nagyon okos, öt percig belelógatós tesztet vettem és félálomba ültem a WC-n, mikor megjelent a második csík. Mivel a pohár is csíkos volt, így a vakságomra és a szemüvegem hiányára fogtam a jelenlétét. De mire letelt az öt perc, rájöttem, ez nem vakság.

Mint egy kislány rohantam édesanyámhoz, hisz párommal eddig itt laktunk. Anyunak a korai ébresztő miatt háromszor sikerült leverni a tesztet, de nagyon feltűnő két csík volt. A disznóvágás kellően gusztustalan részeit megúsztam és most már sejtettem, hogy az előző héten mégsem az idegtől hánytam végig a reggeleket munkába menet.

Hétfőn megcsináltam még egy tesztet, szintén két csíkos lett. Majd mivel a barátaim a szakítás miatt elfogytak, így olyan ismerőst kerestem a Facebookon - hol máshol manapság -, akitől őszintén kérdezhetek. Nyugdíjas szülésznő ismerősömet találtam meg a kérdéseimmel, például az eddig menstruáció kezdetének hitt görcsökről, mikor keressek fel orvost, stb? Péntekig letiltott a család és az ismerős is a patikákról, hogy ne csináljak további teszteket. Majd pénteken újra teszteltem, szombaton már a közeli családnak is elmondtam a nagy hírt, hiszen első baba, nem bírtam ki. És persze sokkoltam a kialakulóban lévő - hát inkább már nem kialakulóban lévő - kapcsolatomat a hírrel.

Aztán kértem időpontot az új, nagy műgonddal - Facebook, szülész ismerősnek „úristen, kihez is menjek” kérdés - kiválasztott nőgyógyászhoz Kecskemétre. Február 8-án délután elmentem a nagy vizsgálatra és igen, ott volt! Az én kicsi Békám ott van a hasamban, ahogy a reggel ismét elvégzett teszt is megmutatta - nehogy maradjon egy fölösleges tesztem is otthon! Ekkor 5 hetesnek és 4 naposnak tippelte a Doktor úr a magzat korát és meglepően korainak titulálta, szívhangot csak sejtette, mivel természetesen az enyém majdnem kiugrott.

Nagyon meglepődtem az emberek reakcióin: így hogy egyedül vállalom a picit, egy emberen kívül senki sem gratulált, mindenki azonnal a megtartom kérdést szegezte nekem. Aztán vagy a megértem, miért tartod meg, vagy nagyobb százalékban a hülye vagy, én nem tenném, mert a pénz… reakcióval zárták le a beszélgetést. Igen, jelentem, ő az én kicsi Békám és megtartom, annak ellenére, hogy a maradjunk barátságban exem szóba sem áll velem. Annak ellenére, hogy a babát, akit velem együtt várt egy évig, semmisnek tekinti, holott még sokszor görcsölök, szúr és a reggeli rosszullét is non-stop tart - én megtartom, mert már most is tiszta szívből szeretem őt és egész életembe tudtam, hogy ANYA szeretnék egyszer lenni, és ez az egyszer most eljött végre!

Egyszóval, kismama vagyok, és nagyon jól viselem, nem félek attól, ami előttem áll, mert van egy mindenre elszánt családom. Egy jófej Öcsém, aki - mivel tipikus fiútestvér - a tegnapi napon ölelt át életemben először úgy igazán, és mondta azt, hogy szeret és velük együtt mindent megoldunk! 26 éves vagyok, egyedülálló, Kecskemét mellett egy tanyán élek, Kecskemétre járok dolgozni és életem első csodáját várom!

Csumpi