Mit ne mondj egy kismamának?

Mert a környezetünk sokszor nem is érti, mi történt velünk. Vagy bele sem gondol, hogy egy hanyagul odavetett mondat érzékenyen érinthet valakit, aki előtte egy ilyenre meg se rezzent. De most már megrezzen – hiszen a terhesség alatt átalakul a gondolkodásunk is, anyává érünk szépen lassan.

A Babanet Facebook csoportjában feltettük a következő kérdést: Mi az a legirritálóbb mondat, amit kismamaként nem akarnátok soha többé hallani?

A Babanet kismamái-anyukái pedig kommenteltek jó sokat – ezekből készítettünk egy válogatást. Hátha segíthet a rokonoknak, ismerősöknek felkészülni abból, mit NE mondjanak egy kismamának. És hátha segít a kismamáknak felkészülni arra, mire számíthatnak.

• „És megtartod?/ És megtartja?” Orvostól, baráttól-ismerőstől is elhangozhat, amikor bejelentjük a nagy hírt – és borzalmasan rosszul tud esni. Orvos esetében nyilván azért fordulhat elő, mert nem mindegy, hogy merre indulnak tovább – bár azt hiszem, hogy a babát nem megtartó nőknek is rossz ezt hallani -, de ettől még lehetne más a megfogalmazás.
   
• „Becsúszott?” Kinek mi köze van hozzá? És ha igen? Akkor kevésbé lesz értékesebb az a gyerek, vagy az a terhesség? Még akkor se tegyünk fel ilyen kérdést várandós ismerősünknek-rokonunknak, ha a századik gyereket jelenti be!
   
• ”Csak a hormonok miatt vagy hisztis!” Azt hiszem, erre a mondatra minden nő – terhes és nem terhes – robbanna. Okkal. Ha valakinek valami baja van, talán az a legrosszabb, ha így próbálják elbagatellizálni, ahelyett, hogy egy kedves mondattal, egy öleléssel vagy csak figyelmes hallgatással megadnák azt a támogatást, ami kizökkent a borzolt hangulatból.
   
• „Ettél ma is? Kettőtök helyett eszel!” vagy „Ugye, most már nem figyelsz az alakodra?” Nem kell mindenbe beleszólni… Szerintem az étkezés az egyik ilyen dolog, bár ha a kismama nonstop csokoládéval tömi magát vagy rendszeresen sörözik, nyilván érdemes beszélni vele a baba egészsége érdekében is. De alaphelyzetben bízzuk már a kismamára, hogy miből és mennyit eszik, hiszen felnőtt ember – és nyilván azzal is tisztában van, hogy kettő helyett enni nem szükséges, és csak úgy fogyókúrázni nem szabad a babavárás hónapjai alatt.
   
• „Mi lesz? Lány! Ó, csak lesz majd egy fiú is!” Csókolom, ez már a XXI. század, rég nem számít, hogy az elsőszülöttünk fiú lesz-e vagy lány. És ma már azt sem vitathatja senki, hogy a lányok ugyanolyan értékes kisemberek, mint a fiúk! Személy szerint kifejezetten lányra vágytam. De igazából csak egy volt a fontos: egészséges legyen! Jó, biztos, hogy ha a harmadik-negyedik gyereket várjuk, igenis számít a neme, de csak abban a kontextusban, hogy a többi gyerkőc otthon milyen nemű.

• „Úristen, tényleg ikrek? Őszinte részvétem!” Nyilván vannak olyan párok, akiknél meglepetésként – vagy akár sokként hat -, mikor megtudják, hogy nem egy baba fog előbújni a kismama hasából, de jócskán vannak olyan családok is, ahol kifejezetten ikrekre gyúrnak. És egyébként is, miért kéne sajnálkozni e felett? Persze, nyilván nehéz eleinte két icipici babával, de később a két egykorú gyerek sok pozitívummal egyenlíti ki a kezdeti nehézségeket – pl. a testvérek remekül elszórakoztatják egymást.
   
• „Mikor válsz meg a macskáktól?” Aki felelős állattartónak gondolja magát, az teljesen meg fog botránkozni ezen a kérdésen. Tény, hogy a háziállatok bizonyos fertőzésveszélyt jelenthetnek, de ezen lehet segíteni egy kis odafigyeléssel. Az is tény, hogy a kisbabával való kapcsolatuk is kényes lehet, de ezen is lehet segíteni. Viszont csak azért kitenni a kutyát vagy a macskát, mert jön a gyerek, durva cserbenhagyásnak számíthat a babát váró gazda szemében.
   
• „Alig vagy terhes, de már minden bajod van!” Ezt konkrétan én kaptam meg anno. Mert valamim fájdogált, ami a terhesség során kicsit sem meglepő – nyúlnak a méhszalagok, keményedik a pocak, lábgörcs, fejfájás, a gyerek rosszul fekszik, stb. A lényeg: onnantól, hogy két csíkot mutat a teszt, az ember terhesebb már nem is lehetne! Aki nem hiszi, járjon utána!
   
• „Mi lesz a neve? Mi? Ne! Jól meggondoltátok?” Van olyan kismama egyáltalán, ahol a névválasztás ne verte volna ki a biztosítékot valakinél? Pedig ez igazán a leendő szülőpár döntési köre, és hacsak nem készülnek valami orbitális szóviccet kreálni a gyerek nevéből (Pl. Végh Béla), vagy valami nagyon egzotikus keresztnévvel felruházni (úgymint például Táskarádió), akkor inkább nyeljük le azt a békát. Végül is, mindegy, hogy egy év múlva egy Matyi vagy egy Milánka pihepuha talpát csókolgatjuk össze.
   
• „Azért a gyereknek adsz majd húst, ugye?” Erre a kérdésre ezerféle egyéb variációt fel lehet majd fűzni, kezdve a valláshoz kapcsolódó megjegyzésektől a gyereknevelési elvek kifogyhatatlan tárházáig. Nem is kommentálnám különösebben, örök konfliktusforrás.
   
• „Már nincs sok hátra!” vagy „Majd kibújik, ha úgy gondolja, bent még egy gyerek se maradt...” Mindkettő általában a terhesség azon szakaszában hangzik el, mikor már ólomlábakon cammog az idő – és a kismama is. Amikor már minden este azzal a reménnyel bújunk ágyba, hogy majd ma éjjel, és minden reggel kicsit csalódottan ébredünk, hogy mégse. És ha erre még emlékeztetnek is…
   
• „Ti még egyben?” Azt hiszem, ez a leggyakoribb, amit hallottam. Ugyanabban a helyzetben, mint az előbbi pontban felsorolt két mondatnál. Engem már csak a többes szám miatt is irritált olykor, de alapvetően is fárasztónak érezheti a kismama, hiszen valószínűleg kb. ezerszer hallja a szülés közeledtével minden áldott nap.

Ti milyen mondatokkal, kérdésekkel egészítenétek még ki a listát?