Gyermekvállalás

Kőbaltás kismama - Paleolit táplálkozással a gátmetszés ellen

A gátmetszéssel kapcsolatban egyelőre nekem csak olyan saját tapasztalatom van, amit akkor szereztem, amikor gyermekápolónak tanultam, és szülészeten voltam gyakorlaton. Emlékszem arra az érzésre, amikor a hat hét letelte után annyi volt bizonyos bennem, hogy ha ez a szülés, akkor köszönöm, inkább nem. De akkor még semmit sem tudtam a háborítatlan szülésről, az otthon szülésről meg még kevesebbet.

Most, mint várandós anyuka a szakirodalmat olvasva, illetve a legtöbb szülész-nőgyógyász orvostól hallva, mindenhonnan az jön, hogy a gátmetszés a kisebbik rosszat jelenti számos olyan komplikációval szemben, mint a súlyos gátrepedés, a visszafordíthatatlan inkontinencia - vizelet visszatartási képtelenség - vagy a méh előreesés.

Ezek a legtöbb kismamát meggyőzik, de én valahogy nem akarok beletörődni, hogy hát igen, a gyerekszülés bizonyára ezzel jár. Már csak azért sem, mert Robbie Davis-Floyd, az emberi reprodukcióra szakosodott, világszerte elismert antropológus a következőket szűrte le, miután kutatásában 280 interjúalanyt nyilatkoztatott a témában:

„Tanulmányomban ez volt az összes közt a leggyűlöltebb procedúra csaknem valamennyi nő elbeszélésében, akiknek volt részük ebben az élményben, leginkább azért, mert oly sokáig tartott, amíg begyógyult és így az újszülöttjükkel töltött első hónapot sokkal fájdalmasabbá és nehézkesebbé tette, mint amennyire az számukra indokoltnak tűnt.” (Davis-Floyd, 1993.)

Mindeközben a konzervatív szülész-nőgyógyászok 2002-ben készült 79%-os gátmetszési statisztikáját figyelembe véve vehemensen védik a gátmetszést.”

Davis-Floyd végül arra a következtetésre jutott kutatásai során, hogy nyugati társadalmakban a gátmetszés szimbolikus jelentőséggel bír és egyben a szülés, mint beavatási rítus részét képezi. Az ilyen szertartások általában arra valók, hogy a társadalomban elfoglalt egyik szerepéből egy másikba segítsék a beavatandó embert. Lényeges, hogy a beavatásnak köszönhetően mindez úgy történjen, hogy a beavatáson részt vevő egyén az új szerepében is majd elfogadja és be is tartsa a társadalom diktálta szabályokat.

Ahogy Noll Andrea (Nandu) egyik cikkében is olvasható, ez az átalakulás mind a beavatáson áteső, mind a közösség számára félelmetes – ugyanakkor a szertartásnak abban is szerepe van, hogy annak minden résztvevőjét, szemlélőjét megnyugtassa. Egyes szakemberek szerint efféle rítusnak tekinthető a szülés is: ilyenkor a lányból anya születik, és ez a legtöbb társadalomban nagy tiszteletnek örvendő esemény.

A nyugati technokrata társadalmak azonban a saját eszméik alátámasztására használják fel. Vagyis be akarják bizonyítani, hogy a természeténél fogva öntörvényű, teljesen egyéni folyamat a technika vívmányaival kiszámíthatóvá tehető, uralható. Ám ez nem így van, és emiatt olyan cselekvésekre –szinte szertartásos cselekvésekre - van szükség, amelyek hatására úgy tűnhet, hogy mégiscsak ellenőrizhető a folyamat, amelynek ugyan vannak kellemetlen hatásai az anyára nézve, ám a végtermék, a sikerdíj az egészséges újszülött. Aki elsősorban az orvostudománynak köszönheti, hogy sikeresen világra jött, és nem az anyának.

„Röviden szólva, a rutinszerű gátmetszés rituális funkcióval bír, ám egészségügyi célt nem szolgál. Ha az olvasó másként vélekedik, örömmel intézem hozzá azt a kihívást, hogy találjon akár csak egyetlen szavahihető tanulmányt is, amely az utóbbi 15 évben készült és alátámasztja a véleményét” – írja Henci Goer perinatális kutató-tanácsadó informált döntéshozásról szóló könyvében.”

Mit tehetünk mi, kismamák a gát épsége érdekében?

Elsősorban azt, hogy sose felejtsük el: testünk más részeihez hasonlóan a gátunk is alapvetően ép és egészséges. Nem selejt, amit meg kell javítania az orvosoknak.

Mivel a gát épsége a szövetek rugalmasságától függ, fontos a táplálkozás, és az izmok edzettségi foka. A fehérjében és vitaminokban gazdag, tápláló ételek segítségével nagymértékben védhető a gát, ezért ezeket érdemes fogyasztani nemcsak a várandósság alatt, hanem már előtte is. Ebben van nagy segítségünkre a paleolit táplálkozás, hiszen annak alapja ez a két dolog.

Fehérjéket a magokban és a húsokban találunk, és persze a tojás sem elhanyagolható fehérjeforrás. A szövetek rugalmasságáért két vitamin tehető felelőssé: az E-vitamin és a C-vitamin.

A legjobb E-vitamin források a növényi olajok – csak hidegen sajtoltat használjunk - , tehát a napraforgó-, tökmag-, olíva- szezámolaj, mákolaj. Az állati eredetű élelmiszerek E-vitamin tartalma nagyban függ az állatok takarmányozásától, de általánosságban a hús, a máj és a tojás tartalmaz jelentősebb mennyiségű vitamint.

A legjobb C-vitamin források a zöldpaprika, a citrusfélék, a friss zöldségek, kifejezetten a paradicsom, a káposzta, salátafélék. Nyár van, így rengeteg a választási lehetőség a piacokon!

Sokat segíthet még az intimtorna is - különös tekintettel a gátizmok tudatos ellazítására -, a rendszeres séta/gyaloglás, valamint a speciális nyújtó jógagyakorlatok.

Itt egy fehérjében és vitaminokban gazdag recept, ami biztosan segít majd a gát izomzatának formában tartásában. Ráadásul még finom is!