Kőbaltás kismama - Jó nekünk a D-vitamin?
Amióta reális paleo életmódot folytatok, sokat olvasok a vitaminokról. Azelőtt is fontos volt számomra ez a téma, de megelégedtem annyival, hogy vettem a gyereknek és magamnak is multivitamint a drogériában, és szedegettünk naponta egyet belőle. És, ha megfáztunk, kicsit több C-vitamint szedtünk. Egyébként már ez is sokat segített szerintem, mert mindenkinél kevesebbet voltunk betegek, de azért évi egy-két nátha becsúszott mindig.
Aztán elkezdtem cikkeket olvasni - nem csak Szendi Gábortól - a teljesség kedvéért, és így folyamatosan egészült ki a szokásos multivitamin először Omega 3-mal és 1000 mg/nap C-vitaminnal. Aztán jött a D-, és az E-vitamin, majd a magnézium és most pedig a vas, de az nekem kell csak, mert vérszegénynek talált az orvos a babavárás 6. hónapjában. Viszont azért megjegyzem, érdemes Szendi Gábort olvasni, mert ő nem a „brit tudósok” véleményét mantrázza - mint számos újságíró -, hanem számos, valódi kutatások eredményét összegzi, amiket meg is lehet keresni a kételkedőknek.
Nemrégen írtam én is arról, hogy mennyi mindenre jó a babavárás alatt (is) a D-vitamin. Nem csak a csontok épülése miatt, hanem az asztma, autoimmun betegségek, de még az autizmus is megelőzhető egy ilyen aprósággal. Aztán megjelent egy online, női magazinban, hogy ez mekkora butaság és ételallergiát okozhat a várandósság alatt szedett D-vitamin. Akkor egy kicsit elbizonytalanodtam, hiszen az ételallergia eleve északon a gyakoribb, ahol az egyértelműen kevesebb napos órának köszönhetően kevesebb D-vitaminnal találkoznak a gyerekek - és persze a felnőttek -, de azért csak megkérdeztem nálam okosabbakat, hogy mit gondolnak erről.
Aztán Szendi Gábor válaszából egyértelműen kiderül, hogy maga a tanulmány, amire hivatkoznak „két év alatt 272 gyermekből mindössze 15-nél diagnosztizált ételallergiát, s a különbség a legalacsonyabb és legmagasabb D-vitaminszintű anyák gyermekei közt NEM SZIGNIFIKÁNS (p=0.025). Azaz a vizsgálat alapján nem állítható, hogy a fokozott D-vitaminszint ételallergiát okozna. Az már csak hab a tortán, hogy az anyák és a gyermekek többsége a vizsgálatban D-vitaminhiányban vagy D-vitamin elégtelenségben szenvedtek.”
Ellenben készült egy másik vizsgálat, ahol Nwaru és munkatársai (2010) azt állapították meg, „hogy a magas terhesség alatti anyai D-vitaminszint SZIGNIFIKÁNS védőfaktor volt az utód ételallergiájával szemben. Ebben a vizsgálatban mellesleg azt is bizonyították, hogy az utódban kialakuló ételallergia kockázatát (D-vitamintól függetlenül) 26%-kal növelte a terhesség alatt fogyasztott gabonafélék. Az anya étrendjében semmi mással nem függött össze a gyermek ételallergiája!” Erről bővebben itt olvashattok.
Sőt Allen és társai 2013-as vizsgálatából az is kiderült, hogy D-vitaminhiányban jelentősen nő a császármetszés kockázata.
Így bennem is ugyanaz a kérdés merült fel, mint Szendi Gáborban: miért nem abból lett hír, hogy a D-vitamin már nem csak a rák, az autoimmunbetegségek, stb. ellen véd, hanem nem meglepő módon az ételallergia ellen is?
Horváth Susa
