Hogyan mondtam el?
Minden szerelmi sztoriban megadják a módját, amikor arra kerül a sor, hogy a Nő bejelentse a Férfinek a Nagy Hírt, miszerint gyermeket vár. Van ünnepélyes gyertyafény, hófehér kiscipő, elhomályosuló tekintet, a Férfi felkapja a Nőt, megpörgeti a tengelye körül egy párszor, esetleg belekiabálja az éjszakába: - Apa leszek! Jaj, de milyen szép is ez.
Amikor mi ráálltunk a gyerekprojektre, hónapokon át minden 4 hét elteltével izgatottan figyeltük a naptárt, és valahányszor csak 5 percet is késett a menzeszem, rögtön teszteltem egyet. Ezt nem lehet titokban, teljes képtelenség kivitelezni a hófehér cipőcskés-elhomályosulós bejelentést, ha az ember párja, a leendő apa ott toporog a wc-ajtóban, hogy na, mi van, hány csík? Úgyhogy mire végre 2 csíkos lett a tesztem, a romantikus bejelentésnek lőttek, egyszerűen csak vigyorogtam, ebből lehetett tudni, hogy végre összejött.
Mivel a későbbiekben fogant gyerekeink is mind tervezettek voltak, hát nagy bánatomra nem tudtam sose jó körmönfontan a tudtára adni, hogy apjuk, gyarapodunk, végy nekem egy új gyémántgyűrűt! (Fene abba a sok idióta amerikai filmbe.)
Megkérdeztem a barátnőimet, náluk hogyan is volt ez, miként közölték a gólyahírt?
Barátnő1:
Amikor az első gyerekre gyúrtunk, előre betáraztam terhességi tesztekből. Nem tudtam volna türelemmel lenni még másnapig sem, ha elmarad a vérzésem. Ami egy szép napon be is következett. Tudtam, hogy a reggeli első vizeletből a legcélszerűbb a mintavétel, így némileg bajban voltam, amikor hajnali fél 4-kor már nem bírtam visszatartani, muszáj volt kimennem pisilni. Számolgattam magamban, hogy így reggelre vajon mennyire lesz koncentrált a minta, aztán úgy döntöttem, jobb, ha nem húzom tovább, megcsinálom egyúttal a hajnali órán a tesztet is. Ami szépen be is kétcsíkozódott, ahogy annak lennie kell. Ordítottam volna az örömtől, de csak csendben jártam el egy csűrdöngölőst, nem akartam az egész házat felverni. Lefeküdtem, felkeltem, bevittem az ágyba magammal a tesztet, de nem bírtam ki: felkapcsoltam a kislámpát, felébresztettem a férjem, és az orra alá toltam: nézd, gyerekünk lesz! Ő megnézte, azt mondta, de jó, örülök –majd visszafordult a fal felé, és tovább aludt. Furcsa módon engem is hamar elnyomott a buzgóság.
Reggel a férjem már ébren volt, mire kikászálódtam az ágyból, éppen borotválkozott. Képzeld, Ani – mondta -, azt álmodtam, hogy terhes vagy, nem akarsz egy tesztet csinálni?
Barátnő2:
Ja, igen, a kiscipős gólyahír-hírnök. Azt gondoltam, hogy bár giccses, némileg elcsépelt, de legalább egyértelmű üzenet. Szóval, amikor nekem 2 csíkos lett a tesztem, én is vettem egy ilyen édes kis cipőcskét, de nem akartam direktben átadni, hanem felkötöttem Andris kocsijában a belső visszapillantóra. Egész nap izgatottan vártam, hogy mikor hív már, hogy együtt örüljünk, de semmi. Este, mikor hazaért, akkor is csak teljesen közömbös témákról beszélt. Nem bírtam tovább, rákérdeztem, észrevette-e, mit kötöttem a tükrére. – Persze – felelte -, de eléggé útban volt, ahogy ott lifegett, úgyhogy hátradobtam a hátsó ülésre. Nem is értettem, minek kötötted oda azt a kiscip… - na, itt esett le neki a kétfilléres.
A második gyerekünk megfoganása utáni pár hetet Andris egy munka miatt külföldön töltötte. Így amikor pozitív lett a teszt, nem tudtam vele azonnal megosztani a hírt. Az időeltolódás miatt mindig bajban voltam, hogy ő most már/még alszik, dolgozik, vagy épp mit csinál, ezért úgy gondoltam, legcélszerűbb, ha küldök egy mélt neki, benne a fényképpel a kétcsíkos tesztről, minden kommentár nélkül. Hamarosan fel is hívott, de rögtön tudtam, hogy megint sikerült mellélőnöm a közlési móddal, amikor azt kérdezte, hogy új terítőt vettem az asztalra, vagy mit akartam mutatni a képen? Hát, nem a világ legjobb megfigyelője, de fantasztikusan jó apa.
Barátnő3:
Tudod, hogy Peti mennyire édesszájú, így mindenképpen valami édességbe csomagoltan akartam tudatni vele a gólyahírt. Először egy doboz bonbonba akartam tenni, de féltem, hogy kidobja a csomagolással - na meg nem tűnt túl a gusztusosnak egy pisibe mártott tesztet betenni a csokik közé.
Ezért inkább vettem egy Kinder tojást, óvatosan leszedtem róla a papírt, ügyesen kettévettem a tojást, és a kis sárga kapszulába tettem bele a tesztcsíkot, a félreértések elkerülése érdekében mellétettem egy cetlit: Baby on the board! Visszatettem a 2 fél tojás közé, a csokit szépen összetapasztgattam, a papírját ráügyeskedtem, tényleg úgy nézett ki, mint egy gyári Kinder.
Este vacsora után desszert gyanánt felszolgáltam.
Kibontogatta, én közben úgy csináltam, mint aki nagyon mosogat.
- Kérsz egy kis csokit?
- Aha.
- Na nézzük, mi van a belsejében. Á, semmi jó játék. Már a Kinder tojás sem a régi, csak valami papírból készült izét tettek bele, mi akar ez lenni, valami kenu, vagy mi a szösz?
És ti hogyan mondtátok el a Nagy Hírt?
Nágel Zsuzsi, 2012. október 18.
Babanet hozzászólások(4 hozzászólás)
-Lassan kezdhetek gyűjteni virágra...
-Szerintem meg jobb, ha babakocsira gyűjtesz. Mondtam én.
Hamar véget ért a telefonbeszélgetés és nagy volt az öröm