Cukorbeteg Kerekasztal

 

Immár második alkalommal kerül megrendezésre a Cukorbeteg Kerekasztal. A kezdeményező Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége ez alkalommal is meghívta a releváns döntéshozói és orvosszakamai szervezetek, továbbá az érintett betegszervezetek képviselőit. 
A Cukorbeteg Kerekasztal megbeszélésen a tegnapi napon
- az OEP Gyógyszerügyi, Gyógyászati Segédeszköz és Gyógyfürdő Főosztály három munkatársa,
- a Pénzügyminisztérium Társadalmi Közkiadások Főosztályának képviselője,
- a Magyar Diabetes Társaság képviselője,
- a Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége képviselői,
- a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének elnöke és alelnöke
vett részt.
A kapott visszajelzések alapján elmondható, hogy minden résztvevő jónak és hatékonynak ítélte az együttműködést és biztosak vagyunk benne, hogy az előző alkalomhoz hasonlóan most is tanulságos lesz a diabétesz problémakörét több szempontból megközelíteni.

 

A cukorbetegség ma Magyarországon népbetegség. Óvatos becslések szerint is a lakosság 5-6 százaléka érintett, és a nemzetközi trendeket, előrejelzéseket ismerve valószínűleg ez az érték még nőni fog. E mellett sokan érintettek úgy, hogy erről még csak tudomásuk sincsen.

 

A múltkori megbeszélésen kialakult konszenzus szerint is a diabétesz alapbetegségként kezelendő, ami az idő előrehaladtával számos szövődmény kialakulásához vezethet. A leggyakoribbak a vese, a szem, az idegrendszeri, a kis- és nagyér szövődmények. Mindemellett e „kapcsolat” fordítottan tekintve is fennáll, mivel a hiperertóniával, vesebetegséggel, továbbá érrendszeri, szem és neurópátiás problémával küzdők jelentős része szenved cukorbetegségben is. Épp ezért fontos, hogy az alapbetegséget (a diabéteszt) felismerjék és megfelelő módon, időben megkezdjék kezelését.

Sem emberi, sem anyagi (finanszírozási) szempontból nem mindegy, hogy az esetleges szövődmények mikor és milyen formában, súlyossággal jelentkeznek. (Nemzetközi vizsgálatok megmutatták, hogy egy cukorbeteg kezelési költsége a szövődmények – illetve ezek kezelési igényének – megjelenésékor növekedik meg ugrásszerűen.) Elmondható tehát, hogy összességében olcsóbb, a beteg szempontjából pedig sokkal előnyösebb, ha az alapbetegség megfelelő kezelésére kerül a hangsúly.

 

A megfelelő kezelésnek sok, a betegen is múló összetevője van, ám a mai alkalommal elsősorban a különféle készítmények és eszközök elérhetőségéről kívánunk szót ejteni. Mindenképpen fontosnak tartjuk elmondani, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár – annak ellenére, hogy erre kötelezve nem volt – a múltban is kikérte és meghallgatta véleményünket a minket érintő kérdésekben.

 

Mindennemű gyógyszert illetően alapelv számunkra, hogy mindig a legmegfelelőbb, legmodernebb készítmény legyen elérhető, megfizethető a betegek számára. Ezzel párhuzamosan azoktól a gyógyszerektől, amelyek fölött eljárt az idő, meg kell vonni a támogatást. Természetesen a konkrét gyógyszereket illetően a szakma (orvosszakma) feladata az ítéletalkotás.

 

Részleteiben vizsgálva a kérdést pozitívumként kell szólni az inzulinok elérhetőségéről és támogatottságáról, ami számunkra nagyjából elfogadható. Szeretnénk, azonban ha az azonos elbírálás elve jobban érvényesülne e területen, hogy a betegnek az alkalmazott inzulintól függetlenül azonos anyagi terheket kelljen viselnie. Leszögezzük továbbá, hogy az inzulinok támogatási rendszerével kapcsolatosan szinte évente előforduló „lebegtetetés” káros és számunkra elfogadhatatlan gyakorlat.

Jeleznénk továbbá azt is, hogy a fentiek önmagukban nem lehetnek elégségesek, mivel a diabéteszesek 4/5-e szed orális készítményeket.

 

Véleményünk (és az orvosszakma) szerint az elmúlt pár év során olyan új gyógyszercsaládok és típusok jelentek meg, melyek továbblépést jelentenek a cukorbetegség kezelésében, azonban még nem részesülnek megfelelő támogatásban, így a betegek zömének nem elérhetőek. Feltétlenül szeretnénk itt kiemelni az orális készítmények bizonyos (új) típusait, illetve a neuropátiás szövődmények kezelésében szerepet játszó készítmények fajtáit.

Az előző megbeszélés óta úgy tűnik, hogy történt bizonyos előrehaladás ebben a kérdésben, amit ez úton is üdvözlünk, és bízunk benne, hogy a végső döntés is az elkezdődött folyamatot fogja tükrözni.

 

Fontos részletkérdés továbbá a készítmények megfelelő indikációja is. A diabéteszen túl a már szövődményekkel is rendelkező betegek anyagi terhei még fokozottabbak, ami a megfelelően kiválasztott készítmények számukra még olcsóbban történő elérésével enyhíthető. Természetesen annak eldöntése, hogy ez az elv egyes esetekben pontosan milyen gyógyszernél érvényesüljön ismét csak a szakorvosok feladata.

 

Elmondható, hogy a számunkra egyik legfontosabb eszköz: a vércukorszintmérő elérhetőségének kérdése nagyjából megoldott. A legmodernebb modellek hozzáférhetőek, a felírható készülékek palettája viszonylag széles. Előrelépésre itt elsősorban a gyermekkorú betegeknél alkalmazott tesztcsík esetében van szükség.

Mint ahogy azt már régebben is jeleztük a Szövetség hosszú távú törekvése e területen az önmenedzselés azaz, hogy minden 2. típusú diabéteszben szenvedő el legyen látva vércukorszintmérővel. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ennek azonnali vagy rövidtávú megvalósítása túlmutat jelenleg az egészségbiztosítás anyagi lehetőségein, de bízunk benne, hogy idővel e terv is megvalósíthatóvá válik.

 

Mindemellett továbbra is eltökélt szándékunk, hogy a népegészségügyi programban a jelenleginél markánsabban jelenjen meg a cukorbaj. Ez több ok miatt is elengedhetetlen. Egyfelől a megelőzéshez szükséges ismertek (a kockázati tényezők, illetve csökkentésükhöz szükséges életvitel) terjesztése másodrészt ahhoz, hogy a már meglévő, de még fel nem ismert betegek megtalálhatóak legyenek.

Végezetül külön hangsúlyozzuk a betegedukáció elengedhetetlen elemét, amit legalább a „kezdő” betegek esetében állami szintűre kell emelni. Az érintettek tanítása nélkül egyszerűen nem valósítható meg hatékony kezelés, mivel a nem megfelelően képzett beteg nem képes a terápia rá eső feladatait végrehajtani.