A szexuális beállítottság már a születés elõtt eldõl
Az egyház és a tudósok végre felfüggeszthetik meddő vitájukat a homoszexualitásról. Míg a papok meggyőződése szerint a homoszexualitás csak egy döntésen múlik és bűnnek számít, addig a tudósok folyamatosan kutatták annak okát, hogy a homoszexuálisok vonzódása miért hasonló.
Végül az agyról készített felvételek alapos vizsgálata vezetett egy egyszerű felfedezéshez, amely lerántotta a leplet a homoszexuálisok és leszbikusok azonos szexuális vonzalmának okairól.
Az eredmények szerint az agy formája állhat annak hátterében, hogy kinek milyen lesz a szexuális beállítottsága. A Stockholmi Agykutató Intézet tudósai 90 embert vetettek vizsgálat alá. 25-25 heteroszexuális, valamint 20-20 homoszexuális férfit és nőt. Arra jöttek rá, hogy a heteroszexuális férfiak agyformája a leszbikus nőkéhez hasonlít, míg a heteroszexuális nők agya hasonló alakú, mint a homoszexuális férfiaké. Ráadásul még az agyhullámaik hosszúságában is ugyanez az összefüggés figyelhető meg.
A 90 résztvevő MRI vizsgálaton vett részt, amelynek eredményeiből kiderül, hogy a heteroszexuális férfiak és a homoszexuális nők agya aszimmetrikus, jobb agyféltekéjük nagyobb, mint a bal. A homoszexuális férfiak és a heteroszexuális nők agyféltekéi viszont megközelítőleg azonos méretűek.
Az MRI vizsgálatok után megnézték az amigdala vérellátásának jellegzetességeit is. Az amigdala az érzelmek, a félelem és az agresszió központja az agyban. Az eredmények azt bizonyítják, hogy a homoszexuális férfiak és a heteroszexuális nők esetében azok a központok jutnak jobban vérhez, amelyek a félelmet és az idegességet irányítják. Ezzel szemben a heteroszexuális férfiak és a homoszexuális nők esetében az agresszió központjába jut több vér.
„Megfigyelések eredményeit nem lehet egyszerűen csak a felfogásnak és magatartásnak tulajdonítani.” – jegyezték meg a svéd Karolinkska Intézet kutatói. - „Az viszont még mindig kérdéses, hogy ezek a különbségek vajon valóban még az anyaméhben vagy már a születés után alakulnak ki.”
A tanulmány szerzője, Ivanka Savic-Berglund neurológus úgy gondolja, hogy az ilyen változások csakis a magzati élet folyamán vagy csecsemőkorban alakulhatnak ki, és hogy a fiziológiai vagy környezeti tényezőknek ehhez semmi közük nincs,. „Az eredmények nem hozhatok kapcsolatba tanult viselkedésformákkal, sokkal inkább neurobiológiai jelenség állhat a háttérben.” – mondta.
Az eddigi tanulmányok szerint a homoszexuálisok azokhoz vonzódtak, akit a legvonzóbbnak találtak. Úgy tűnik, ezek a tanulmányok tévedtek, hiszen a Stockholmi Agykutató Intézet kutatása kizár minden olyan külső tényezőt, mint a kognitív folyamatok vagy az a mód, ahogy a vonzalmat értékelik. A szóban forgó tanulmány ugyanis konkrétan az agy struktúrájával foglalkozott.
Remélhetőleg a perpatvar elül a témát illetően, és a homoszexuálisokat ezután nem agyformájuk miatt veszik célba.
Forrás: Health Jockey
