7+ 1 pont, amiről nem beszélünk az első trimeszterbenKismamaként is szabad a megszokottól eltérőt is érezni

Azt tudjuk, hogy a terhességnek vannak kellemetlen oldalai is?

1. A kezdeti nagy öröm, időnként átcsaphat aggódásba, félelembe: Milyen szülők leszünk? Milyen anya leszek? Lesz időm? Fontos, hogy merjük vállalni, hogy ilyen is van, ilyet is lehet érezni. Ettől még nem leszünk rossz szülők, csupán elfogadjuk a szülőség állandó ambivalenciáját, és azt, hogy két érzés képes megférni egymás mellett. Eszembe juthat az is, hogy sokkal kevesebb időm lesz, és ez rémisztő. De ettől még lehetek nagyon boldog, hogy kisbabám lesz.

2. Megváltozik a párkapcsolatunk? Hogy fogjuk kibírni? Nagyon sok kismamától hallani az említett kérdést, teljesen jogosan. Óhatatlanul felmerülhet a legstabilabb kapcsolatban is a kérdés, sőt merüljön is fel! Beszéljenek róla! Egy kisbaba érkezése krízis, ami nem azt jelenti, hogy ebbe tuti bele fognak bukni, de azt mindenképp, hogy lényegében alakul át az addigi egyensúly. Bővebben a KRíZISRŐL ITT: http://empatika.blog.hu/2015/04/29/krizis_esely-veszely

3. És ott vannak a fránya fizikai tünetek: A nők egy része szenved az émelygéstől, a hányingertől, a hányástól, és a savasodástól. Erről kevésbé olvasni, és ők sem beszélik nagyon meg/ki magukból, hiszen a terhesség kapcsán SEM szokás már arról beszélni, hogy a nagy öröm mellett bizony akadnak nehezen elviselhető tünetek is. Pedig fontos lenne, hogy a nők ezzel is tisztában legyenek! Nem mindenkinek maga a mennyország a terhesség korai szakasza, annak ellenére, hogy az öröm, hogy babájuk lesz határtalan.Képzeljék el, hogy reggel már arra ébrednek, hogy futni kell a wc-re, majd ez a nap folyamán háromszor, négyszer ismétlődik. Sokan bizonyos ételektől egyenesen megundorodnak, míg mások gyakorlatilag semmit nem tudnak megenni. A sok hányás, az állandó szédülés, és a nem evés legyengüléshez vezethet, ami szintén megnehezíti a napi teendők ellátását. Már ekkor nagyon fontos, hogy tudjunk kommunikálni a párunkkal, hiszen ketten vállaltuk a babát, a nehézségeket is ketten szükséges megoldani.

4. És még mindig a fránya fizikai tünetek: csak épp az ellenkezője. Sok nő már az első három hónapban jelentős mennyiségű túlsúlytól szenved. Lehet rájuk mérgesnek lenni, lehet felháborodni, de aki volt már terhes tudja, hogy nem biztos, hogy ez a legkönnyebb időszak a kontroll gyakorlásához. Azzal egyetértek, hogy nagyon fontos, hogy minél több jó minőségű ételt egyen a kismama, hiszen neki is, és a babának is ez az érdeke. Azonban nem ítélhető el egy x kiló felesleggel küzdő kismama sem. Nagyon nehéz megküzdeniük a környezetből érkező elvárásokkal, miszerint a kismama fitt, sportos, energikus és kizárólag pozitív érzelmeket élhet meg.

5. Érzelmi hullámvasút: sokaknál már a terhesség első trimeszterében megjelenik a gyakoribb hangulatingadozás. Sokszor indokolatlanul lesznek rossz, vagy éppen kicsattanóan jókedvűek. Ez így elolvasva nem is tűnhet olyan szörnyűnek, ám ha valaki azt éli meg, hogy nem ura önmagának az elég ijesztő is tud lenni. Ha olyan helyzetben kezd pityeregni, ahol nem éppen indokolt, az tud vicces lenni, azonban ilyenkor kontrollvesztést élhet meg a kismama.  

6. Checklist: mi az, ami már nem lesz, mi az amitől muszáj elbúcsúzni. Sok nő, még ha be sem vallja, akarva-akaratlanul számot vet azzal, miben fog megváltozni az élete. ( a teljes listára úgyis akkor kell felkészülnie, amikor már megszületett a baba :) ) Félnek bevallani akár barátoknak is, hogy sajnálják a szabadságot, félnek a felelősségtől, mert sokan ezt már “ rossz anya leszel” kategóriába sorolják. Azt gondolom, hogy teljesen természetes, hogy leendő szülőként felmerülhet bennünk, hogy most egy ideig nem leszünk kettesben, és ez picit ijesztő. Olyan ez, mint amikor kerek évszámhoz érkezünk egy szülinap ünneplésénél. Kicsit számot vetünk azzal, mi történt eddig, és mi lesz még. A baba vállalás is egy nagy fordulópont az életben, teljesen rendben van, ha valaki elbúcsúzik bizonyos életformától, hogy a helyébe engedhessen valami újat. Ez nem jelenti azt, hogy akkor ő nem várja a picit, pont ellenkezőleg! Tudatosan készül rá, neki fontos, hogy végiggondolja eddig életét.

7. Fáradékonyság : A legtöbb kismama bárhol-bármikor és bármeddig képes aludni, vagy csupán pihenni. Azonban a legtöbbjük aktív dolgozó nő is és ez a párosítás bizony gyakran elég nehéz. Nem ritka, hogy valaki az éjszakai bagoly üzemmódból hirtelen átcsap korán fekvőbe. Nem véletlen ez: a várandósság korai szakasza a magzat számára nagyon szenzitív időszak, a sok pihenés védi őt, hogy minél inkább biztonságban tudjon fejlődni. Természetesen ha minden rendben szabad mozogni ( már ha képes kikelni az ágyból :) ) ,de azzal is érdemes szembenézni, hogy ez az időszak a pihenés ideje. 

7+1.    Beindul a kéretlen tanácsok tömkelege: Mit egyen, mit igyon, hogy aludjon, mit hordjon… gyömbér? jégkocka? esetleg gyömbéres keksz? Az egészben az a legnehezebb, hogy a tanácsokat legtöbbször abszolút a jóindulat vezérli, emiatt mégcsak haragudni is nehéz az adott személyre. Ennek ellenére teljesen érthető, ha a kismamát egy idő után frusztrálják a tanácsok és a történetek, amiket kénytelen meghallgatni.

Mit tehet várandósként?

• merjen beszélni nehézségeiről

• pihenjen, amennyit csak megengedhet magának

• mozogjon ( ha bír )

• keressen hasonló helyzetben levő nőket, csoportokat, fórumokat

• érezze meg a saját erejét, mennyi változást, szokatlan helyzetet tűr és kibír!

• higgye el, hogy előbb utóbb el fog múlni

• élvezze a sok-sok apró változást és azt, ahogy fejlődik a babája

• fogadja el, hogy most más üzemmódban működik, ne várjon magától annyit, amennyit korábban

• legyen megértő és elnéző saját magával

• merjen kérni segítséget

• tanuljon meg nevetni saját magán!

A cikkben leírtakkal semmiképp nem azt szeretném jelezni, hogy a várandóssággal csak a gond jár, egyáltalán nem! Sőt! A várandósság tényleg egy nagyon különleges állapot, millió apró változással és örömmel. Ám azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy merjünk beszélni a terhességgel kapcsolatban arról is, ami nem fér bele a “csuparózsaszín habos-babos” képbe, mert attól, hogy elhallgatjuk még ott van, és a sok feszültség bent reked, amiről pedig tudjuk, hogy nem jó.

A cikk forrása: empatika.blog.hu

Sári-Kurán Zsuzsa

kuranzsuzsa@empatika.net