Császár után normál szülés

Császár után normál szülés  

Hét évvel ezelőtt szültem meg első gyermekemet. Kilenc órás szörnyű vajúdás után, császármetszéssel kellett világra jönnie. Mivel az epidurális érzéstelenítés nem használt, így altattak. Nem láttam, mikor megszületett és a gyengeségem miatt sokáig be sem hozták. Ez az egész nagyon rosszul érintett. A fájdalom, a kilátástalanság, és az, hogy csak sokára láthattam őt meg megviseltek.

Tudtam, hogy imádom a gyerekeket és akarok még, de egyetlen porcikám sem kívánta a terhességet és a szülést. Végül, 2002-ben ismét teherbe estem. A boldogság és a rémület váltakoztak a lelkemben, azt hittem megőrülök, ha így folytatom. Így aztán elhatároztam, hogy megpróbálom a legjobbat kihozni az egész helyzetből. Először megpróbáltam rájönni, hogy az előző szülésem miért nem sikerült. A sok iromány elolvasása után  a következőket szűrtem le.:

Nagyobb az esély a császárra,:
- ha a kismama a terhesség alatt nem kiegyensúlyozott
-ha fél
- ha nem tud lazítani
- ha fekve vajúdik
- téraránytalanság
- nem beilleszkedett koponya
-ha az anya nem tágul ( sokszor idegi alapon nem tágulunk)

Vettem egy könyvet, és abból megértettem, hogy a legnagyobb problémám a félelmem volt és a kiegyensúlyozatlanságom. Ennek érdekében relaxáltam, és minden nap imádkoztam (aki nem hisz Istenben, az programozza magát).

A körülöttem lévő orvosok mind azt mondták, ha már egyszer császármetszésem volt, akkor az is lesz. De én nem akartam ezt. Éreztem, hogy a tudatommal befolyásolni tudom a tágulást és még sok más felmerülő problémát. Egyedül a téraránytalanság miatt féltem. Felhívtam egy tatár barátnőmet, akiről tudtam, hogy pici nő létére 4,5-5 kilós gyerekeket szült. Azt mondta, hogy náluk akinek kicsi a csípője, minden nap sétálnia kell a terhesség alatt 12 kilométert. Hóban, fagyban, melegben is. Megfogadtam a tanácsát, bár csak 7 kilométert gyalogoltam minden nap. Túl azon, hogy a séta a legjobb stresszoldó és az egész terhesség alatt kiegyensúlyozott maradtam, a szülésem napján is sétáltam, ami azt jelenti, hogy megőriztem erőmet és az
alakomat is.

8 kor értem haza a sétámból. 12 kor elment a magzatvizem és 3 kor már megvolt a baba. A tolási szakaszban nem éreztem fájdalmat és csak azzal küszködtem, hogy ne aludjak el. A baba 3,75 kg lett.

Olyan boldog voltam, mint még soha. Szeretném, ha mindenkinek ilyen csodálatos szülése lenne.

Pipicz Dorottya


2003.02.04