Gyermekvállalás

Népességfogyás: újabb negatív rekord

Május végén 10,121 millióan voltunk, azaz egyre kevesebben élünk Magyarországon, a nyolcvanas évek óta folyamatosan csökken hazánk lakossága. De ennek tudatában is meglepő a Központi Statisztikai Hivatal most közzétett adata: az év első öt hónapjában a tavalyinál is jobban fogyott a népesség: 30 százalékkal nőtt a fogyás mértéke.

Az adott időszakban a születések száma több mint két százalékkal csökkent, a halálozásoké ellenben több mint hét százalékkal emelkedett. Az idei év első öt hónapjában csaknem 15 ezer házasságot kötöttek, több mint 38 ezer gyermek született és csaknem 60 ezren hunytak el. A házasságkötések száma kétszázzal haladta meg az egy évvel ezelőttit, ugyanakkor a születések száma 950-nel volt kevesebb a tavaly január-májusinál. Az első öt hónapban négyezerrel több ember halt meg, mint 2002 január-májusában. A KSH közlése szerint ezer lakosra 9,1 élveszületés és 14,3 halálozás jutott. Ebben az évben az első öt hónapban ezer élveszületésre 7,5 csecsemőhalál jutott, szemben a 2002. január-májusi 6,9-szel.
A népességfogyás az öreg kontinens egészére jellemző: Európa demográfiai trendjében drámai változás állt be, amelynek hosszú távú következményei lesznek. Az ENSZ előrejelzése szerint a világ népessége a 2000. évi nagyjából hatmilliárdról 2050-re 8,9 milliárdra növekszik, de a jövőre 27 országra bővülő Európai Unió lakossága 482 millióról 2050-re 454 millióra - tehát hat százalékkal - csökken majd. A jelenlegi, alacsony népszaporodási hajlamot jelző irányzat alapján néhány államban a csökkenés még nagyobb mérvű lesz. Például Olaszország lakossága 57,5 millióról az évszázad derekára 45 millióra zsugorodhat.
Nyugtalanító következmény, hogy nagymértékben megnő a nyugdíjasok aránya a munkaképes korú lakossághoz képest. Ma 35 nyugdíjast tart el száz aktív dolgozó. Az ENSZ demográfusai szerint - nem utolsósorban az életkor hosszabbodásával is számolva - öt évtizeddel később már 75 nyugdíjast kell száz munkaképes korban lévőnek eltartania. Napjainkban Németországban egy átlagkeresetű munkavállaló jövedelmének 29, Olaszországban 33 százalékát fizeti be az állami nyugdíjalapba - írta a napokban a The Economist. A nyugat-európai jóléti állam hagyományos modellje viszont így is repedezik a nyugdíjterhek nyomása alatt, és ezért a kormányok sorban rákényszerülnek reformokat bevezetésére. Az anyasági segélyek, a családi pótlékok nem hozták meg a hozzájuk fűzött reményeket a fejlett európai államok többségében. Hosszabb távon elkerülhetetlen lesz a bevándorlási politika enyhítése, ha csak Európa nem vállalja, hogy elöregedő kontinensként lemarad a gazdasági versenyben az Egyesült Államokkal és olyan túlnépesedett országokkal szemben, mint Kína, avagy India.

Forrás: http://www.nol.hu

2003. július 24.