"Nem a hazának szülünk!"
"Az állam nem segít annyit, hogy neki szüljek!" "Akkora marhaság ez az »erkölcsi kötelesség«!" - fogalmazták meg a minap egy, a HVG megbízásából készült felmérés keretében megkérdezett 20-35 éves nők egybehangzóan, hogy szerintük az államnak nincs erkölcsi alapja gyermekvállalási normákat megfogalmazni.
A Medián szakemberei úgynevezett fókuszcsoportos interjúval igyekeztek stabil párkapcsolatban élő, felerészben a következő 3 évben szülni szándékozó, felerészben már gyermekes, de az általuk optimálisnak tartottnál kevesebb gyermekkel rendelkező, további szülést mégsem tervező nők gondolataihoz, preferenciáihoz, aggodalmaihoz közelebb férkőzni. Az így megismert vélemények a kis létszám dacára megbízható becslést tesznek lehetővé a célcsoport indítékaira, cselekvési szándékaira nézve - akár megbízhatóbbat egy reprezentatív felmérésnél.
Az irányított beszélgetésekből kiderült, hogy a nők a gyermekszülés tekintetében semmiféle társadalmi normát nem ismernek el. Nem érzik úgy, hogy erkölcsi kötelességük volna a magyar népesség fennmaradását, netán gyarapodását biztosító számú gyereket vállalni. Saját racionális mérlegelésük alapján ugyanakkor egyöntetűen azt gondolják, aránytalanul nagy egzisztenciális terhet kénytelen magára vállalni a nő, ha gyereket szül. "Én nem érzem magam bűnösnek, amikor azt mondja az állam, hogy csökkent a népszaporulat. Akkor teremtsen olyan feltételeket, hogy szüljek még egyet" - kötötte össze a két szempontot a 32 éves, egygyermekes Rita.
"Ha az állam nem így állna hozzá, hogy kirúgnak az állásomból, ha terhes leszek, lehet, hogy több gyereket vállalnánk. Vagy ha utána visszamehetnék dolgozni" - fogalmazta meg a 25 éves, még gyermektelen Zsuzsa, mi ma az érintettek szerint a gyermekvállalással járó legnagyobb hátrány. Szinte valamennyi résztvevőnek megvolt a személyes rémtörténete a domborodó has vagy a kisgyermekről tudósító életrajz láttán a kijárat felé mutató humánpolitikai szakemberről. Nem tudható persze, hogy ezek az esetek és a hozzájuk kapcsolódó vélekedések mennyire tükrözik az "objektív" valóságot, de a gyerekvállalási kedv szempontjából amúgy is fontosabb a fókuszcsoportokban felszínre tört "szubjektív" valóság.
"Több éven keresztül dolgoztam asszisztensként egy gyógyszertárban, s amikor letelt a gyes, mondtam a főnöknőmnek, hogy szeretnék visszamenni dolgozni - mesélte a kétgyermekes, 35 éves Bea. - Erre ő aranyosan közölte velem, hogy a gyerek állandóan beteg lesz. Elkezd óvodába járni, örökké elkap valamit, és a két műszakot sem fogom bírni; közölte velem, hogy felmond." "Rajtam nem látszott, hogy terhes vagyok, a hetedik hónapban voltam, amikor a munkahelyemen elmondtam. Vesztemre, mert kiderült, hogy ez egy héttel a kinevezésem előtt történt. Mindjárt nem lettem semmi se" - fűzte hozzá a magáét az ikerlányokat nevelő, 31 esztendős Margit. "El akartam menni gyes mellett dolgozni, és a képembe röhögtek, mit akarok én két ekkora gyerekkel! Most már úgy írom az életrajzomat, hogy nem írom be az ikreket."
A résztvevők egyetértően bólogattak. "Le kell tagadni, másként nem megy. Ha kiskorú gyereked van, le kell tagadni" - hajtogatta a már idézett Rita is, akinek korábban már volt rossz tapasztalata: "Én azt mondtam, hogy van egy gyerek, de édesanyám tud rá vigyázni. »Azt akárki mondhatja!« Ezt kaptam vissza, és nem is folytatták tovább a felvételi beszélgetést." "Ha azt kérdezik, mikor tervezel gyereket, nem szabad azt mondani, hogy két-három éven belül, mert nem vesznek föl. Nem tervezek, ez a jó válasz" - tette hozzá a 24 éves, gyermektelen Marica.
A racionális mérlegelés másik fő tényezője a jövedelem. "Nem a gyest meg az egyéb támogatásokat kell emelni, hanem rendes fizetést kell adni. Hiába emelik fel a gyest mondjuk 5 ezer forinttal, attól még nem változik semmi" - mondta a 35 éves, egygyermekes Irma.
Az alacsony jövedelem gyakran párosul a leglényegesebbnek és legfájóbbnak minősített gonddal, a lakáshelyzet megoldatlanságával. "Én vidéki vagyok, tudom, hogy ott 38 500 forintot keres egy eladó. Én 38 500 forintra nem fogok gyereket szülni. Most, hogy Pestre jöttünk, kicsit jobb, de albérletben lakunk, oda nem lehet szülni" - mondta a csoportban nem kivételes helyzetű, 24 éves Marica. "A legfontosabb feltétel a lakás. Albérletbe nem lehet szülni" - szögezte le a többiek egyetértésével a 29 éves, gyermektelen Lucia.
A nők egyöntetűen úgy gondolják, hogy a gyerekvállalás tekintetében a döntés az ő kezükben van, függetlenül attól, hogy ennek feltételét nem is kis részben a férfiak teremtik meg. Ezért elsősorban az ő érzéseik, gondolataik, várakozásaik vannak befolyással a népszaporulatra. A női ösztönök és a társadalmi szokások csak korlátozott mértékben ellensúlyozzák az inkább pesszimizmusba hajló általános attitűdöt.
"Én három éven belül szülnék. Mi hárman vagyunk testvérek, abban nőttem fel, én imádom a gyerekeket, én szülnék. De nem mindenáron" - mondta Marica. Rita nem hezitált: "Én azért nem szeretnék még egy gyereket, mert nem bízom a gazdasági helyzetben. Hat évvel ezelőtt azért vállaltam, mert abban bíztam, hogy majd csak lecseng és jobb lesz. Tudok számolni. Most azt látom, hogy nem tudok számolni, hogy meg tudom-e majd venni annak a gyereknek, amit szeretnék. És jót szeretnék adni neki, nem mindegy, hogy mit eszik, egészségesen él-e. Nekem ez szempont. Félek a jövőtől."
Forrás: hvg.hu
