Mózeskosár egyesület III. országos találkozója
2001. május 5-én szombaton tartotta a Mózeskosár Egyesület az Örökbefogadó Családokért a III. országos találkozóját.
A baráti hangulatú találkozón örökbefogadó szülők és szakemberek lehettek jelen. A mostani találkozó egyik témája az örökbeadó és örökbefogadó szülők viszonya volt. Ez azért is fontos, mert ahogy dr. Majoros Mária, az egyesület elnöke elmondta, kutatások szerint az örökbefogadó szülő annál inkább el tudja fogadni gyermekét, minél inkább elfogadja az örökbeadó anyát. Az örökbeadó anyákkal foglalkozott Mórucz Lajosné (Gólyahír Egyesület) előadása, (hamarosan olvasható lesz a babaneten). Megrendítő volt az előadás végén felolvasott két vallomás: egy örökbeadó és egy örökbefogadó anyáé - ugyanarról a szülésről. A társadalom ma általában elítéli a gyermekükről lemondó anyákat. Pedig ha igaz az, amit egy francia szakember állít, nevezetesen hogy az az anya, aki nem szereti gyermekét, soha nem fog lemondani róla, akkor az örökbeadás a legnagyobb emberi drámák egyike.
Sajnos az előadás nem adhatott választ arra a nagyon izgalmas kérdésre, hogy hogyan birkóznak meg a nyílt örökbefogadással örökbefogadó szülők azzal, hogy a szülőanya nem egy arcnélküli asszony, hanem arca és sorsa van, akivel a szülés előtt esetleg egész szoros kapcsolatba kerültek.
A legnagyobb érdeklődés valószínűleg Vekerdy Tamás előadását előzte meg. Az előadás címében feltett kérdésre - Mikor , mit, hogyan (mondjunk el) - a válasz egyszerű: mindent és azonnal. Az előadás és a rögtönzött tanácsadás nemcsak tanulságos volt - és nemcsak az örökbefogadó szülőknek -, de rendkívül élvezetes is. Az örökbefogadó szülők leginkább abban hibázhatnak, ha a minden szülőben és gyermekben meglévő indulatokat, érzéseket, megnyilvánulásokat az örökbefogadásnak illetve a gyerek örökbefogadott voltának tulajdonítanak.
