„INKÁBB A HASAM VÁGJÁK, MINT A GÁTAM!” – TÉNYLEG ANNYIRA KIRÁLY A CSÁSZÁR?
Napokkal ezelőtt egy tévécsatorna riporterei töltötték be a nappalimat jelenlétükkel, információéhségükkel, kameráikkal. Azért jöttek, hogy a császármetszésről beszélgessünk, mert nemrég megjelent egy cikk, miszerint a műtét útján történő szülés kihat az evolúcióra. A véleményem kérdezték, és hosszú beszélgetésünből az időhiány miatt csupán egy-két mondat került adásba, így arra gondoltam, leírom: talán ezen a fórumon is eljut oda, ahol szükség van rá.
kép: pixabay.com
Tényeket érzésekkel összekeverni veszélyes dolog. Nagyon nehéz összehasonlítani egy élettani folyamatot egy nagy hasi műtéttel. És azt még nehezebb eldönteni, hogy mi lett volna ha.... mert sajnos gyakran azt látjuk, hogy a beavatkozási spirál vezet életveszélyhez, amiben meg kell menteni az anyát vagy gyermekét. Nem célom senkinek a hivatásába, szakmaiságába, döntéseibe belemagyarázni, ezért az anya, az érzelmek, a lélek oldaláról közelítem a témát.
A szülés egy élettani folyamat, jó esetben semmilyen tudatmódosító, idegekre, reflexekre ható gyógyszer nélkül jön a baba a világra, tiszta tudattal. Ennek az eredménye a saját hormonokkal fűszerezett kapcsolódás az életbe, az anyához, az apához, a családhoz. A szülés folymata átlagosan 4 hetet érlel a magzaton, ezt azt jelenti, hogy az, hogy áthalad a szülőcsatornán a testére, az érzelmeire, az élettanára mérhetően pozitív hatással van. Sokkal gyorsabban adaptálódik a földi életbe, az anya is könnyebben regenerálódik és könnyebben tudja ellátni gyermekét.
Császármetszés alatt a kisbaba műtéti úton születik meg. Az anya érzéstelenítést kap, ami bekerül a véráramba, így a babára is hatással van. A baba tudatmódosítással születik... Mindazokat a hormonális ajándékokat, amiket az élet ad spontán, beavatkozásmentes szülés esetén, műtét után csak munka árán, agyból lehet megkapni... Az így született kisbaba koraszülöttként viselkedik, a reflexei, a teste, az élettana több odafigyelést igényel az anya és az egészségügyi szakemberek részéről.
Az anya a lábadozás alatt érezheti magát kimerültnek, lehetnek komolyabb fájdalmai, amit gyakran tompítani kell. Ez a szoptatást és a gyermekével történő kötődést is megnehezítheti. Nagyon sok olyan kórház van, ahol az anya órákkal a műtét után teheti mellre gyermekét először, és persze ez sem könnyíti meg az anyaság érzésének kialakulását. Ráadásul a műtéti komplikációk esélye a spontán szülés ötszöröse... Nehéz úgy anyatigrisnek lenni, hogy minden porcikánk fáj, nehéz felkelni az ágyból vagy egy palack vizet megemelni... hasizomra minden mozdulathoz szükség van, és ennek a regenerálódása nagy fájdalmakkal jár.
Mitől érzi magát jó anyának egy anya? Próbáljuk meg ebből az irányból megközelíteni a kérdést... A praxisomban sok olyan anyával találkoztam, aki nem tudta másképp elképzelni gyermeke születését, csak természetes úton. A legnagyobb csalódás azokban az esetekben volt, amikor a műtéttől való félelem miatt olyan görcsben volt a test, hogy képtelen volt a tágulásra vagy a baba elengedésére.
Ne legyünk naívak. A műtét esélye ott lebeg a fejünk felett attól a pillanattól, hogy belépünk a kórház ajtaján. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy olyan kórházat keressünk, ahol a hozzáállás a legközelebb áll az elképzeléseinkhez. Ne áldozzuk be a szülésünket arra, hogy majd jól kiharcoljuk a magunk igazát. A szülés békés, relaxált, szeretetteli állapotban a legkönnyebb.
A cikk további folytatása: ujegyensuly.hu
Dézsi Réka, 2017. augusztus 27.
