Egy kétgyermekes anya feljegyzései Hogyan készítsük fel a kisgyereket a még kisebb érkezésére?

Már a pocakos időszakban jobb kerülni azt, hogy a fáradtságunkat, vagy bármi más kellemetlenséget a kistestvérre vagy a pocakunkra fogjunk. Inkább mondjuk azt egyszerűen, hogy: fáradt vagyok. Vagy: egyre nehezebb vagy, nem bírlak már felemelni. Olyan gyorsan tudsz már futni, hogy nem tudok lépést tartani veled. 

Már pocakosan érdemes hozzászoktatni ahhoz is a nagytestvért, hogy nem tudunk azonnal minden kérésére ugrani. A "várj egy kicsit" és a "mindjárt megyek, de előbb még befejezem, amit csinálok" mondatok jól fognak jönni, ha később például a pelenkázás kellős közepén kellene pattannunk a nagytestvérhez. 

Azt is meg kell tanulnia, hogy egyedül is le tudja kötni magát. Amikor szépen elkezd játszani, vagy könyveket nézegetni, nyugodtan hagyjuk magára pár perc elteltével. Aztán menjünk vissza, ha hív, de nemsokára megint hagyjuk magára. Ha olyat kér tőlünk, amit egyedül is meg tudna csinálni, akkor mondjuk el, hogy már egyedül is elég nagy ahhoz, hogy bizonyos helyzeteket megoldjon. "Te is le tudod már venni a másik könyvet a polcról, olyan nagy vagy már, hogy egyedül is feléred!" Mindezt persze pozitívan, mindig egy puszi vagy ölelés kíséretében! 

A kistestvérhez kapcsolódó plusz bútorokat és eszközöket fokozatosan tegyük ki, ne egyik pillanatról a másikra változzon meg a jól megszokott környezet. Nyugodtan kérdezzük meg a nagytestvért is, hogy szerinte például hova kerüljön a kiságy, ha nem vagyunk mi magunk sem biztosak benne. Ha bevonjuk, megkérdezzük a véleményét, ő is érzi, hogy nem egy vadidegen ember érkezik a családba. 
Alakítsunk ki egy kis zugot a nagytestvérnek ott, ahol tudjuk, hogy sokat leszünk a kistesóval. Ha tudjuk, hogy a nappaliban fogunk általában szoptatni, akkor csináljunk a közelében egy kis játszó sarkot, vagy egy saját polcot, amire pakoljunk könyveket és pár játékot. Szoptatás közben így tud mellettünk játszani, vagy tudunk olvasni neki. 

Talán a legfontosabb azonban, hogy az egész pocakos időszak alatt kezeljük úgy a kistesót, mintha már velünk lenne. Hiszen már ott van velünk! Ha mocorog, mondjuk el, hogy biztosan neki is tetszik a mese, amit épp olvasunk. Vagy neki is ízlik az étel, amit épp eszünk. Beszéljünk arról, hogy nagyon kis puha feje lesz, és majd jó lesz simogatni és puszilgatni. Engedjük a nagytesónak, hogy már pocakon keresztül simogassa, beszélgessen vele. Amikor már közeledünk a szüléshez, beszéljük meg például fürdetés előtt, hogy "amikor megszületik a kistesó, először ő fog fürdeni, és addig te még játszhatsz majd". 

Fontos, hogy már előre érezze, hogy mindennek meglesz a helye, menetrendje később is! És attól, hogy a kistesó megszületik, még ugyanúgy megvan az ő helye is a családban és a szívünkben egyaránt!