Hogyan készítsük fel a kisgyereket a még kisebb érkezésére?Egy olvasói levél alapján
„Nekem nagyon fontos volt a jó kapcsolat a gyerekeim között. Van egy 4 évvel fiatalabb öcsém, akivel folyton martuk egymást, verekedtünk, veszekedtünk, szóval nem voltunk jó testvérek… "A rossz viszony felnőve is megmaradt...Akkor kezdett javulni a viszonyunk, miután huszonévesen mindketten elköltöztünk otthonról” – Írja egy kedves Olvasónk; Nagy Beáta. Nézzük meg, Ő mit javasol, hogyan teremts szeretetteli kapcsolatot gyermekeid között.
Az előkészületek
A legfontosabb – Bea szerint is- az, hogy kezdettől fogva tudjon róla a gyerkőc, hogy kistestvére érkezik. Bea első lánya; Olgi körülbelül másfél éves lehetett, amikor kistestvére megfogant. Olgit a terhesség első percétől kezdve bevonták húgocskája fejlődésének folyamatába; „mindig egy nagyszerű dologként tálaltuk neki, hogy ő lesz a nagy és okos nővér, ő majd vigyáz rá, megtanítja mindenre, és sokat játszanak majd együtt” – meséli a büszke anyuka.
Hogy Olgi számára könnyebben elképzelhetővé váljanak a terhesség, illetve a megszületés utána hetek-hónapok (amikre nyilván nem emlékezhetett a saját életéből), szülei sok-sok videót, képet mutattak neki erről az időszakról. Rendszeresen meséltek neki arról is, hogy hogyan viselkedik egy kisbaba az első napokban, hogyan kell vele bánni, milyen törékeny, és mennyi figyelmet igényel. Így Olgi megértette, hogy a sok-sok törődés nem az ő nélkülözését jelenti, hanem a pici védelméért van – és már nagyon várta, hogy kishúga, Vera a világra jöjjön.
A szülés után
Beáék nagyon kreatívan oldották meg azt a rendkívül fontos pillanatot, amikor a nagytesó először találkozik az „új jövevénnyel”. Amikor Olgi az apjával látogatóba érkezett a kórházba, Olgit egy ajándék várta, amit „Vera hozott neki”.
A kisgyerekek imádnak meglepetést kapni, így Olgi még szívesebben fogadta kishúgát. „Már amikor először meglátta, nagyon izgatott volt, azonnal ölbe vette és puszilgatta” – emlékszik vissza Bea. A szülők is nagyon jól döntöttek, hogy a 2,5 éves lány kezébe merték adni a babát – természetesen végig kísérték a mozdulatait és vele együtt fogták a csöppséget.
Azon kívül, hogy a szülők minden nap elmondták, hogy mindkettőjüket –ugyanannyira- nagyon szeretik, és hogy most már így ők, négyen, egy kerek, egész család, Bea arra is ügyelt, hogy Olgi jelenlétében ne szeretgesse túlzott módon Verát. Sőt, kiemelt figyelmet szentelt a nagyobbiknak. „Amikor látogatók jöttek, meg volt tiltva, hogy ráugorjanak a kisbabára, és csak vele foglalkozzanak, "kötelező" volt először Olgival foglalkozni, és ő mutatta meg mindenkinek a kistesót.”
Sosem kivételeztek egyikükkel sem, persze a korkülönbség miatt azért nem mindig ugyanazt „várták el” tőlük, de ezt is mindig szépen megmagyarázták Olginak.
A módszerük úgy tűnik bevált. Olgi ma már 6, Vera pedig 3,5 éves. Imádják egymást, rengeteget játszanak együtt, ölelgetik, puszilgatják egymást. A nővér megvédi a kishúgát, persze egy pici féltékenység, vita, összezörrenés náluk is előfordul – de az anyuka szerint ez elkerülhetetlen.
Bea sokat tanult a saját gyerekkorából, ezért alapszabály a családjukban, hogy senki nem ütheti meg a másikat, ha mégis előfordul ilyesmi a gyerekek között; sarokban állás és bocsánatkérés következik.
Nektek is van a kistestvér érkezésével kapcsolatos tapasztalatotok? Szívesen megosztanád velünk?
Plézer Panna, 2017. február 10.
