Ha a házi kedvenc kiesik a pixisből… 1. Fejezet

Teljes jogú családtag, néha már több is…

A környezetemben rengeteg olyan ebtartót ismerek, aki szinte teljesen egyenragúként kezeli a házi kedvencét – és akad néhány olyan is, akinél meg is fordult a „hierarchia”: a kutya az úr!

A kisebb méretű fajták divatba jövetele óta mindenhova visszük magunkkal őket, öltöztetjük, hogy ne fázzanak, saját fodrászuk van, az ürüléküket magunk szedjük utánunk (ami nagyon is helyes). Ha reggeli készül, abból Ő is kap (sőt, van, aki a végén a tányért egy kis „mosogatásra” oda is tolja a kutyusa elé), a fürdőbe is jön velünk (vagyis nyitva hagyjuk előtte az ajtót), és az ágyban is simán jut neki hely. Ízlések és pofonok, ki-ki döntse el, hol a határ.

 Abban viszont egyet érthetünk, hogy a leghűségesebb barátunk, márpedig barátra mindenkinek szüksége van, és nem csak azoknak, akiknek futja kertes házra. Így ma már teljesen megszokott, hogy a kutya bent él velünk, a lakásban.

Aztán egy szép napon, úgy döntünk, hogy bővül a család és felborul minden, de nem csak a mi, életünkben...

Álvemhesség és egyéb furcsaságok

… Hanem bizony a (szuka) kutyuséban is! Ha nincs ivartalanítva kedvencünk, jelentkezhetnek akár az álvemhesség tünetei is. Na de mi is ez a jelenség?

Az álvemhesség eredetileg a farkasfalkákban volt jellemző: a nem vemhesült nőstényekben azért indultak el bizonyos hormonális változások – amik például tejelválasztást okoztak-, hogy segíthessék szoptatni a falkában született kölyköket. A Te kutyusodból is kiválthat a terhességed hasonló, önkéntelen reakciókat. Hát nem édes – ösztönösen „szolidarít” Veled! Legtöbbször teljesen ártalmatlan a dolog, de néha emlőgyulladással, lázzal is járhat, ilyenkor nem árt állatorvoshoz fordulni.

A mi kutyusunknál azt tapasztaltuk, hogy rengeteget nyalogatta magát, már-már szinte kéjesen, zavarba ejtőn bújt, fúrta magát hozzánk. Volt egy kedvenc játéka (egy gumikrokodil) és a viselkedéséből úgy tűnt, azt hiszi, az a kölyke. Napokon keresztül hurcolta a szájában, és amikor elzártuk a bábut a tárolóba, egész éjszaka fájdalmasan nyüszített utána.

Bár a szívünk szakadt meg, az álvemhesség napjaira-heteire megvontuk tőle a napi „simi-adagot” (a kényeztetés csak olaj lett volna a tűzre), és nem engedtük fiú kutyák közelébe sem. Most így utólag visszagondolva, a terhesség számára is egy felkészülési időszak volt: fel kellett készülnie arra, hogy mostantól csak második kedvenc lesz a házban. Hiszen a világra jövő baba, minden percünket lefoglalja: különös biztonságra van szüksége, főleg az első napokban, hetekben.

Aztán a tünetek szépen-lassan elmúltak a blökinél, de a változások sorának itt még koránt sem volt vége!