Gyermekklónozás - nemek és igenek
A gyermekek képesek valós eseményként emlékezni olyan dolgokra, melyek meg sem történtek velük miként az egy nemrég elvégzett amerikai kísérletsorozatból kiderül. Amerikai pszichológusok arra voltak kíváncsiak, hogy az óvodások és kisiskolások mennyiben képesek megkülönböztetni a valóban átélt történéseket a fikciótól és az esetlegesen megtörtént eseménybe belemagyarázott, valótlan dolgoktól.
Debra Ann Poole (Central Michigan University) és D. Stephen Lindsay (University of Victoria) négy hónap alatt három kísérletet végzett 114, 3 és 8 éves kor közötti gyermeken. Először minden gyermeket megismertettek Tudomány bácsival, akinek a segítségével 4 különböző, érdekes kísérletet kellett végrehajtaniuk. Tudomány bácsi bemutatta a kísérletet, majd arra ösztönözte a gyerekeket, hogy ők is próbálják ki.
A foglalkozás után egy felnőtt olyan, nyílt, kiegészítő kérdéseket tett fel minden gyereknek, mint például: "Meséld el, mit láttál és hallottál Tudomány bácsitól, mert szeretném és is megismerni a kísérleteket!".
Három hónappal később a gyermekek szülei kaptak egy mesekönyvet arról, hogy mi is történt Tudomány bácsival való találkozáskor. A szülőknek ebből a könyvből kellett hangosan felolvasniuk csemetéiknek. A könyvben leírt történetek közül kettő valós, megtörtént eseményt írt le, míg kettő meg nem történt kísérletekről mesélt. Az egyik történetben még arra is volt utalás, hogy Tudomány bácsi kellemetlen testi kontaktusba került a gyerekekkel.
Nem sokkal a mesekönyv felolvasása után ismét beszélgetésre került sor, ahol az első alkalomhoz hasonlóan - kiegészítő kérdéseket tettek fel a gyermekeknek. Ezután eldöntendő kérdések következtek, olyanok, mint például "Volt Tudomány bácsinak olyan gépe, melyen zsinegeket kellett meghúzni?" Igenlő válasz esetén a következő kérdés az volt, hogy: "Mesélj valamit arról a gépről!", nemleges válasz után pedig a "Tudsz mesélni arról a gépről?" kérdés következett.
A beszélgetés utolsó fázisában a gyerekeket emlékeztették a könyv történetére, figyelmeztették őket, hogy nem minden volt igaz a történetből, majd arra kérték őket, hogy döntsék el, bizonyos események megtörténtek-e vagy sem.
Egy hónap múlva ismét beszélgetés következett, immár minden félrevezető információ nélkül.
Az első, a tudományos kísérleteket azonnal követő beszélgetés után a gyermekek nagyon pontosan be tudtak számolni a történtekről. A mesekönyv után azonban a 114 gyermek közül 40-en írtak le összesen 58 meg nem történt eseményt, és 17-en a Tudomány bácsival való kellemetlen fizikai kontaktust is valós élményként jelölték meg.
A kutatók meglepődve tapasztalták, hogy a 3-4 évesek ugyanolyan arányban tévedtek az eseménnyel kapcsolatban a kiegészítő kérdéseknél, mint az 5-8 évesek. A válaszok pontossága az eldöntendő kérdéseknél még rosszabb volt. Az is figyelemre méltó, hogy a gyermekek az esemény leírására vonatkozó kérdésre adott válasza sokszor nem is állt összhangban az eldöntendő kérdésekre adott válaszokkal.
A kutatás alátámasztja az igazságügyi szakértők azon aggodalmát, mely szerint a gyermekek vallomása bizonyos ügyekben már csak azért sem lehet perdöntő bizonyíték, mert sokszor nem képesek megkülönböztetni az elképzelt eseményeket a valóságtól.
(UniSci jövőnéző)
http://www.stop.hu/jovonezo
