Az ideális korkülönbség
Az öcsém akkor született, mikor még csak 13 hónapos voltam. Anyámat úgy leszívta a gyors egymásutánban kihordott két terhesség, hogy az orvos apámat szidta le: hát meg akarja ölni a feleségét? Utólag mindig felmerül bennem: biztos nem volt egyszerű két ilyen pici gyerekkel az elején. Dúlt bennem a testvérféltékenység, és sokáig állandóan veszekedtünk. Később viszont sok jó oldalát tapasztaltam annak, hogy az öcsém alig valamivel volt fiatalabb, mint én.
Barátnőm gyerekei között viszont kilenc év van. Ő azt mondja, ennél jobban nem is tervezhették volna: ez a korkülönbség még nem akadályozta meg, hogy az az igazi testvéri kapcsolat meglegyen a két gyerek között, viszont a nagy – aki amúgy fiú – elképesztő lelkesedéssel segédkezett a húga körül. Most is remek a kapcsolatuk, a testvérféltékenységnek pedig nyoma sem volt az akkor már bőszen iskolás bátyusban.
Miután megszültem a gyereket, úgy éreztem, bármikor készen állok a második menetre. A prototípus remekül sikerült, ráállhatunk a sorozatgyártásra. Aztán a végén mégsem lett kistestvér, pedig azóta már a gyerek is az iskolapadot koptatja. Hogy milyen okokból, az maradjon az én titkom.
Időnként bánom, hogy így alakult, időnként pedig úgy érzem, kicsit sem baj: az első terhességemet fiatalon hordtam ki, majd a magam kis vehemenciájával vágtam bele az anyaságba. Ha lesz majd még egy baba, akkor már idősebb anyaként járkálok a dokihoz, és talán egy kicsit higgadtabban kezelem a gyereknevelés nevű dolgot is. Meg természetesen az apjuk is.
A gyerek persze nyúz a testvérért minket – erről tudnék írni pár gyerekszáj-történetet -, már úgy kétéves korában előjött nála a tesót akarok óhaj. Még azt is hajlandó lett volna érte bármikor beáldozni, hogy nem jutna rá annyi idő, mint eddig, hogy a kistestvérrel eleinte nem lehet játszani, hogy bőg, hogy rá kell figyelni elsősorban. Az egészen biztos, hogy jó testvér lenne belőle – és valahogy attól még kisebb korában sem féltem, hogy a testvérféltékenység durva dolgokra ragadtatná. Persze, lehet, hogy élesben másképp alakult volna.
Orvosi szempontból azt mondják, ideális esetben kb. 2 évnek kell eltelnie két gyerekszülés között. Ennyi idő kell ahhoz, hogy az anya szervezete kiheverje az előző baba kihordását – és az esetleges szoptatást: a méh regenerálódjon, a hormonok megnyugodjanak, a raktárak ismét feltöltődjenek.
A pszichológusok szerint viszont a 2-3 éves kor a gyerekek egyik legérzékenyebb időszaka, amikor a dackorszak is tombol, és a kicsi erőteljesen feszegeti a korlátokat, miközben próbál önállósodni, ám nagy szüksége van a szülők által biztosított háttérre is. Szerintük nem épp ez a legszerencsésebb időszak a kistestvér érkezésére, jobb kb. úgy 5-6 éves kor körül vállalkozni a nagy projektre.
Mondjuk, ha ezeket az érzékeny időszakokat nézzük, gyakorlatilag sosem érkezik pont jókor a második – vagy sokadik – baba. Mert a dackorszak után jön az óvoda, aztán az iskola, és ezek olyan váltások, amelyek mindkét esetben erősen megviselik a gyerekek lelkét. De aztán érkezik a kiskamaszkor, majd észre sem vesszük, és már egy dacos kamasz lesz az, aki olykor – kissé kegyet gyakorolva – hajlandó megfogni a testvérét, míg mi elővadásszuk a tiszta pelenkát.
És akkor még az anyagi oldalt meg sem pendítettem, bár erről röviden annyi a véleményem, hogy anyagi szempontból sosem állunk készen egy gyerekre. Kettőre meg pláne nem.
Szerintetek mi az ideális korkülönbség a testvérek között? És a többgyermekesekhez intézett kérdés: milyen tapasztalataitok vannak a kis és a nagy korkülönbségről?
Szilágyi Diána, 2011. május 16.
Babanet hozzászólások(54 hozzászólás)
A nagy most 3 éves, valóban egyébként sem könnyű időszak. A kicsi örökmozgó, jön-megy, pakol.
Később bizonyára könnyebb lesz, amikor majd "összenőnek", és már nem a harc megy egy-egy játékért, hanem szépen összefognak és békésen eljátszanak egymással:)
Eszter, a pici, pont akkor született, mikor a nagy, Benedek, 2 éves és 3 hónapos volt! testvérféltékenység egyelőre nincs, de az tény, hogy Beni iszonyat dacos, és akaratos, szóval nehezebb így most a kettővel, bár Eszti meg olyan kis kedves, nyugis baba, hogy szavam sem lehet rá, és Benivel a tesó nélkül is lennének szerintem "gondjaim", mert ő meg pont olyan típus! :) 3. babát egyelőre nem tervezünk, illetve nekem eszembe jut mostanában, de biztos, hogy anyagi szempontból muszáj lesz először újra munkába állnom és csak évekkel később jöhet egy újabb pici, ha akkor még mindig úgy gondoljuk/gondolom!
Szerintem a szülők vérmérsékletétől, nevelési elveiktől, na meg a gyerkőcök habitusától függ, hogy milyen lesz a tesók viszonya. Minden korkülönbség lehet "ideális". A lényeg, hogy legyenek tesók! Én egyke vagyok, mindig hiányzott egy testvér.
Szép napot mindenkinek!
én meg azt mondom, bármilyen korkülönbség lehet ideális (nálunk 1-2. közt 21 hó, 2.-3. közt 3,5 év), a gyerekek személyiségén nagyon sok múlik. Nekem bejött a kis és a nagyobb korkülönbség is, mindegyiknek megvolt az előnye (kis korkülönbség: hasonló érdeklődési kör, 1 osztálynyi különbség az iskolában; nagyobb: az empátia kiváló fejlesztése, egymás szocializálása)
Tesóm és köztem 8 év van,hát....... sosem voltunk jó testvérek.
Nálunk 15 hónap a korkülönbség és imádják egymást.; )
Én azt gondolom, hogy nem a korkülönbségtől függ, hogy milyen a testvérviszony. Nincs ideális szitu. Bátyám 12 évvel, nővérem 16 évvel idősebb, ráadásul féltestvéreim, bár ez így még soha nem hangzott el, egyáltalán nem érzékeltetik, soha soha nem beszéltünk erről. Bátyámmal éltünk együtt amíg meg nem házasodott, nővérem maradt anyujánál, akivel amúgy jó a viszonyunk családilag. Nos, édesanyámat két évesen vesztettem el, és nem tudom mi lett volna ha nincs két ilyen áldott jó testvérem és persze édesapám, nagymamám. Pedig mindketten kamaszok voltak, nem éppen a nyivákoló féltesó volt minden vágyuk, gondolom én. És mindig ott voltak, vannak, ha szükség van rájuk. Amikor 8 hetesen életmentő műtét kellett volna a kisfiamnak péntek éjjel, bátyám addig ült a telefonon (Ő is orvos) amíg el nem intézte, hogy igenis aznap műtsék és azonnal. És nővérem végig ott volt mellettem. De ez csak egy példa, az élet minden területén, éjjel, nappal számíthatunk egymásra és ez hatalmas kincs. Olyan nincs, hogy ne oldjunk meg vmit közösen!
Fiaim között két hét híján 2 év van, még nem tudom milyen tesók lesznek, tesóféltékenység nem volt annyira, de a Kicsivel rengeteget voltam sajna kórházban szintén egészségügyi okok miatt. Ez természetesen rettenetesen megviselte, az addig sehol máshol nem alvó, nagyon egyke és nagyon ragaszkodó nagyfiamat. De túléltük, erősödtünk általa. Most épp a szekáljuk egymást korszakban vannak, de ezt is csak finoman, oda kell figyelni, de mivel van élő, követendő példám, mindent megteszek, hogy az Ő viszonyuk se alakuljon másképp mint a mienk tesóimmal. Terveztünk tesót, de ha mondjuk most újra belevágnék, én talán még egy évet várnék, amíg a nagyobb ovis lenne. Lehet hogy csak az elmúlt 10 hónap kutya nehézségei, kórházi ágyai és a rettenetes testi-lelki nyomás beszél belőlem, ha minden klappolt volna, akkor nem így éreznék.:-(
Páromék meg nagycsalád, 7 gyermek, kis korkülönbséggel. Meg lehet azt is oldani, nagyon nehéz lehetett anyósoméknak, de eddig mindenki diplomás értelmes fiatal lett. Szeretik egymást, összetartanak, aztán hogy mennyire azt majd az élet mutatja meg, meg az, amikor már mind felnő, önállósodik és gyermekeik lesznek.:-) Sztem.
A lányaim ikrek,1 perc különbség van közöttünk,hát nem könnyű:)És szeretnénk majd nekik testvért,kb. 5 év korkülönbséggel.Most 3 évesek.
És nem utolsósorban, mindig akad egy bébiszitterem, ha 10 percet nyújtóznék a kádban vagy EGYEDÜLl szeretnék wc-re menni ;)
Szerintem így könnyebb volt mint akinek 1.5-2-3év van köztük.
A nagy és a legkisebb között 3év 10nap van.
Nagyon szeretik egymást mindhárman.
Az öcsém és köztem 19év van ez már nem az az igazi tesókapcsollt.
claire
Nekünk így pont jó. Úgy voltam vele, hogy nekem az a legfontosabb, hogy jó testvéri viszonyuk legyen (és ehhez az kell, hogy közel azonos korúak legyenek), az meg nem olyan lényeges, hogy nekem nehezebb. Fiatal vagyok, bírom. ;)
Szerintem nincs "ideális" korkülönbség, annyira a gyerekek személyiségétôl függ, hogy mennyire jönnek ki egymással. Nálunk úgy alakult, hogy 3 év 4 hónap a különbség a két lányunk között. Féltékenység kb 2 hétig volt, mikor is a hugicát az ürgelyukba költöztette volna az elsôszülött. Azóta, hogy kicsit megnôtt a kicsi is, nagyon jól megvannak, játszanak együtt, nagyon szeretik egymást. Utólag belegondolva nem bánom, hogy nem jött hamarabb a kistesó, mivel egyik gyerekkel sem aludtunk éjjel másfél évig.
Én úgy látom sok ismerősömnél h az egész kicsi korkülönbség egyik gyerek számára se a legjobb , legalábbis abból a szempontból h anyának egyikre sem jut elég ideje.Pl a nagyobbnak várni kell a kakás fenekével, éhségével, szomjúságával, mert anya a kisebbet szoptatja.
Vagy fordítva, a, kicsi ordít éhesen, mert a nagyobb van soron.Tudom h millióan meg tudják oldani ,de nagyon sok babanetes társamtól olvastam olyat h a kicsinek rendet KELL tanulnia, mert nem csak ő van."hagyom sírni", mert ott a nagy is...Tudom h most sokan mondtok majd ellenpéldákat, de én meg ezer korábbi hsz-t tudnék beidézni ide, amiben erről van szó h az egyiknek mindig bőgve kell várni.
Szóval szerintem az az ideális ,mikor a nagyobb(ak) már akkorák h van némi önállóságuk, egyedül esznek, kitörlik a feneküket,kis ideig egyedül is tudnak játszani ,stb.Ez persze lehet eltérő, sztem kb 3-4 év az ideális.
Tünci, van abban valami, amit írsz, velem is előfordult, de ez a ritkábbik szerencsére. :)
Amikor a nagyobbik lányom szobatiszta lett 22 hónapos volt, a pici 3, és volt, hogy a WC -n szoptattam egy fellépőn ülve, hogy közben a naggyal is ott lehessek, de mindenki túlélte bőgés nélkül :) Szerintem nagy adag kreativitás és lazaság kell ahhoz, hogy a nehezebb helyz eteket megoldja az ember. A kicsi hat napos volt, mikor először játszótérre mentem velük egyedül. Azzal sem volt gond. A bátyám és köztem 4,5 év van, lehet, hogy a szülőknek ez könnyebb, de nekünk gyerekként sok volt. 20 éves lehettem kb, mire elkezdtünk "összenőni".
6 naposan játszótér??uhhh-ahh, én akkor még ülni alig tudtam, állni elég durva fájdalmakkal járt, nem hogy még játszóterezzek..nem vagy semmi, ennyit a gyermekágyról:)
Azt cáfolnám h a korkülönbség bármilyen módon befolyásolja a testvéri kapcsolatot, sztem ott mnidig a jellem dönt,én és bátyám között 2 év 9 hónap van ,sem gyerekként, sem felnőttként nem érdekeljük egymást, ég és föld vagyunk,barátnőim között 16 hónap van, dettó.Férjem és nővérei között 9 és 10 év van,legidősebb testvére 15 évvel idősebb nála és a legjobb barátok.
Kreativitás: na, az kell és persze sok sok összeszorított fog. Minket két naposan hazaengedtek a másodikkal, császár után. És itthon volt ugye a 2 éves, nem volt megállás, lefekvés napközben, nyár közepén. Nagyon kellett figyelni, hogy ne kapdossam fel 5 percenként a 13 kilóját, jópárszor el is szúrtam, de Odafönn vigyáztak ránk.:-)
A kilányom már hét hónapos. A nagytesó most már tudja és érti, hogy őt is szeretjük, és ugyanolyan fontos, mint a hugica. Most már csak szimplán eleven, a testvérféltékenységnek vége. De sokáig tartott!!!!