Gyermekvállalás

A terhességi cukorbetegség nem játék!

A kismamák többsége ma már nagy hangsúlyt fordít az egészséges étrendre. Ennek ellenére a terhesség fiziológiásan egy csökkent inzulin-érzékenységgel járó állapot, ezért szükség van a terhesség során kialakuló szénhidrátanyagcsere-zavarok szűrésére, az érintettség felderítésére és kezelésére. A terhességi cukorbetegségről, a magzatra és az anyára gyakorolt hatásáról és a kezelési lehetőségekről dr. Tänczer Tímea Ágnes, a Budai Endokrinközpont diabetológusa beszél.

A terhességi cukorbetegség mind az anya, mind a magzat számára fokozott kockázatot jelent, ami a megfelelő kezeléssel egy normális terhességi kockázat mértékére csökkenthető. A gesztációs diabétesz szövődményei a következők lehetnek: a magzat szempontjából magzati túlnövekedés, a szülést követően alacsony vércukorszint kialakulása, a szülést követő órákban esetegesen fellépő alkalmazkodási zavar, szülési sérülések elszenvedése, anyai szempontból a terhességi magas vérnyomás, a preeklampszia és a császármetszés gyakoriságának növekedése.

A terhesség alatt felismert cukorbetegség esetén gesztációs (terhességi) cukorbetegségről beszélünk, ami magába foglalja a terhesség alatt kialakuló, valamint a korábban is fennálló, de csak terhesség során felismert cukorbetegséget. A terhességi cukorbetegség (GDM) oka abban keresendő, hogy a várandósság ideje alatt a szervezetben élettani körülmények között fokozódó inzulinrezisztencia alakul ki. Ennek részben az az oka, hogy a méhlepény olyan anyagokat termel, amelyek csökkentik a szervet inzulinérzékenységét. A kismama szervezete a csökkent inzulinérzékenységre fokozott inzulintermeléssel válaszol, amennyiben ez már nem elégséges, az anyai vércukorszint megemelkedik, és terhességi cukorbetegség jön létre. A GDM kialakulásának kockázatát fokozza, az anyai túlsúly, a polyicisztás ovárium szindróma, a magasabb anyai életkor, a korábbi szénhidrátanyagcsere-zavar, terhelő szülészeti kórelőzmény (halvaszülés, koraszülés, nagy születési súlyú gyermek), a cukorbetegség fennállása az elsőfokú rokonok között, az alacsony D- vitamin szint.

Dr. Tänczer Tímea Ágnes azt is elmondta, hogy a terhességi cukorbetegség a magzatot is veszélyezteti. Az anyai inzulin nem jut át a placentán, a vércukor azonban természetesen igen. Az anya megnövekedett vércukorszintje hatására a magzat inzulin termelése fokozódik, ami növekedésihormon- szerű hatásra révén magzati túlnövekedést eredményezhet. A magas vércukorszint ezen kívül a lepényi keringést is károsítja, úgynevezett lepényelégtelenség léphet fel, mely oxigénhiányt és a tápanyag ellátottság romlását eredményezheti. A magzati emelkedett inzulin szint hatására a szülést követő órákban kórosan alacsony vércukor szint, alkalmazkodási zavar alakulhat ki.

A terhességi cukorbetegséget – a fent említett fokozott terhességi kockázat miatt – kötelezően szűrik, a terhesség 24-28. hetében 75 g glukózzal végzett cukorterheléses vizsgálattal. A fokozott kockázatú kismamák terhelését korábban már a 16-18. terhességi héten célszerű elvégezni. Amennyiben a laborvizsgálatok alapján GDM igazolható, úgy a kezelőorvos a terhességi cukorbetegség kezelésében is jártas diabetológushoz irányítja a kismamát. Ha a megfelelő diétás kezelés ellenére a vércukorértékek meghaladják a kívánt célértékeket, akkor inzulin kezelés bevezetése indokolt.

A GDM-es hölgyek gondozása a nőgyógyász és a diabetológus kollégák közös feladata.

A kezelés során az anyagcsere-helyzet követésében nagy szerepet kap – a rendszeres laborkontroll mellett – a naponta több alkalommal végzett vércukor-önellenőrzés is. Az anyák gondozása a szülés után nem ér véget, a vonatkozó szakirodalom adatai alapján a korábban GDM–es hölgyek közel 50 százalékánál a későbbiekben szénhidrátanyagcsere-zavar alakul ki, ezért igen fontos a szülést követően 6-8 héttel, de legkésőbb 6 hónappal, majd 1-2 évente az orális cukorterhelés (OGTT) ismételt elvégzése, a kialakuló szénhidrátanyagcsere-zavarok korai felismerése és kezelése.

Babanet, Budai Endokrinközpont, 2016. március 11.