Oli-napló - Vissza a hétköznapokba

Este 7 és 8 óra között szoktuk fürdetni, így nagyjából fél 9-9 körül teszem le aludni, aztán felkelünk egyszer éjfél és 1 óra között, majd 4 és 5 óra között. A hajnali kelés után viszont nagyon nehezen alszik el, kicsi szívem azzal szórakozik, hogy miközben próbálunk néhány percet még durmolni az apukájával, ő közöttünk fekve valamelyikünket tapizza, vakarássza, belenyúl a szemünkbe-szánkba, vagy csak átveszi az uralmat az ágy nagy része fölött, és közben tele szájjal vigyorog.

Az ismeretségi körünkben több baba is született Olival nagyjából egy időben, és ahogy beszélgettem az anyukákkal, van olyan gyerkőc, aki már végig alussza az éjszakát, este 10-től reggel 6-ig durmol megszakítás nélkül, viszont napközben le sem lehet tenni, folyamatosa sír, ha ébren van. A mi kis haspókunk viszont, ha az éhséget és a fürdés alatti nyűgösséget nem számítjuk, képes órákig elnézelődni napközben - sőt néha éjszaka is -, így ki tudom közben mosni-vasalni a ruháit, összepakolni a szobát, sőt már annyi energiám is volt, hogy süteményt sütöttem közben.

A fürdetéssel van talán a legnagyobb problémánk, akármennyire is finoman, gyorsan és óvatosan fürdetjük, a szemébe még véletlenül sem kerül egy csepp víz sem, folyamatosan sír, de annyira keservesen, hogy azt el nem lehet mondani. Erre vonatkozóan gyakorlott anyukák várom a tippeket, segítsetek, hogy szerettessük meg a fürdést Olival!

A tejem mennyisége nagyon minimális mennyiséggel nőtt eddig sajnos, fejni nincs erőm három óránként, Oli pedig kb. minden 3. szoptatásnál hajlandó csak szopni. A tejszaporító tea semmit nem segített, a homeós bogyó talán valamicskét, talán ami a legjobban beválik, az az alkoholmentes sör. De nem adom fel, próbálkozom tovább!

Holnap sajnos vége van a jó világnak, Mr. Mimi újra csatasorba áll és visszamegy dolgozni, tény, hogy már egyedül is boldogulok Olival, de azért még hamar elfáradok. És különben is, olyan jó volt végre együtt hármasban kirándulni kicsit a héten, elmenni bevásárolni, kávézni egyet házon kívül és főleg élvezni, hogy Oli itt van közöttünk, és én is sokkal jobban érzem magamat.

A hét elején egyébként vissza kellett mennem vérvételre a kórházba, hála az égnek, rendben volt minden, a legközelebbi vizsgálat a nőgyógyásznál lesz 5 hét múlva, ellenőrzik, hogy minden rendben van-e a műtét után.

Próbálom feldolgozni a történteket, de sok dolgot még helyre kell tennem magamban. Kezdem kicsit talán rosszabbul viselni lelkiekben a méhem eltávolítását:amikor kivették, az életmentő műtét volt, de most úgy érzem, hogy nem kis feladat lesz feldolgozni, nem vagyok benne biztos, hogy egyedül menni fog. Jelenleg gombóc van a torkomban, ha a tv-ben tampon reklám megy, de főleg a magzatvédő vitaminos reklámoktól kezdek el szorongani, összeszorul a torkom és könnybe lábad a szemem.

Nem mondom, hogy hiányozni fog minden hónapban a menstruációm, és többet tamponra és betétre, sőt fogamzásgátlóra vagy óvszerre, pesszáriumra sem kell költenünk, de elmondhatatlanul rossz érzés, hogy Olinak sosem lesz testvére, akire számíthat, és nekünk nem lehet több saját gyermekünk.

Ráadásul hiába voltam rosszul szinte végig a várandósságom alatt, mégis hiányzik az az állapot, és szeretném újra átélni, ahogy növekszik bennem egy új kis élet. A hab a tortán pedig az érzés, hogy a nőiességem egy részétől is megfosztottak.

Mimi