Tudtad, hogy babád 2 éves kora előtt is tehetsz azért, hogy kiegyensúlyozott párkapcsolata legyen később?

Egy ember életének első néhány évében eldől egy nagyon fontos kérdés: Biztonságos hely a körülötte lévő világ, vagy sem? Ez olyan mélyen bevésődik a szakemberek szerint, hogy később már csak nagyon tudatos munkával lehet rajta valamelyest módosítani. Érdekes, hogy az elmélet kidolgozói (John Bowlby és Mary Ainsworth) nem az anya és gyermek kapcsolatát elemezik, hanem gondozóról és gyermekről beszélnek. Az elsőre meglepő szóhasználat érthető, hiszen vannak olyan szituációk, amikor egy kisgyermek nem az édesanyjával éli át ezt a meghatározó időszakot. 

Milyen az ideális gondozó egy kisgyermek számára? 

Elérhető. Ha jelez baba, reagál. Ez a jelzés az első időszakban kizárólag a sírás. Erre vár a baba valamifajta reakciót. A hétköznapokban ez megnyugtatást, ölelést, ennivalót, tisztába tételt stb. jelent. Ezzel, általában mindenki tisztában van. Bár elgondolkodtam, hogy amikor én voltam csecsemő, akkor bőszen tartotta magát az az elképzelés, hogy könnyebb lesz azzal a babával, aki néhány éjszakát végigsír, anélkül, hogy felvennék…
Érdemes lenne megkérdezni anyámat, vajon gondolt-e közben az én leendő párkapcsolataimra? :)

Kiszámítható. Egy felnőtt reakciói nagyjából ugyanazok bizonyos helyzetekben, mint a kisgyermekeké. Kevés nyugtalanítóbb dolog létezik egy kisgyermek (vagy egy felnőtt) számára, mint az, hogyha nem tudja mire számíthat ugyanattól a személytől. Ez a bizonytalanság elképesztően mélyen raktározódik el.

Képes a pozitív és a negatív érzelmeit szabályozni.  Egy túlterhelt, folyamatosan  küzdő kisgyermekes szülőnek időnként gondot jelenthet a negatív érzelmek kezelése. Ez azt hiszem, sokkal nagyobb probléma, mint ahogyan azt az anyákat körülvevő családtagok látják.. Egy szülőnek nem csak a baba körüli teendőket kell ellátnia, de ott van a párkapcsolata, a háztartás, esetleg a munka, a rokonok, a kéretlen tanácsok stb. Millió feszültségforrás… Minden szülőnél máshol van a határ. Ami az egyik anyának megoldhatatlan feladat, az egy másiknak nem gond. És persze ez fordítva is igaz. Ezért is nagyon fontos, hogy mindenki megtalálja a saját "szelepét", vagyis azt a tevékenységet, amely segít levezetni a feszültséget, és elrendezni az érzelmeket.

Ha a felsorolt tulajdonságokat birtokolja a gondozó, akkor a gyermekben kialakul az ún. ősbizalom érzése. Ez a felnőttkori kötődéseit is befolyásolni fogja. Minden kapcsolatát. Legyen szó akár a barátairól. a munkatársairól vagy a párkapcsolatáról.

Milyen pár lesz egy biztonságosan kötődő babából? (Ezt Hazan és Shawer két pszichológus látta meg. Összekapcsolták a korai kötődés elméleteket a felnőttkori párkapcsolatokkal.)

•    Pozitívan fogja látni magát, a társát, a kapcsolatát.
•    Képes lesz megélni egy odaadó, intim, bizalomra épülő párkapcsolatot.
•    Elfogadható lesz számára a kapcsolaton belüli személyes függetlenség.
•    A saját magába vetett hit akkor sem tűnik el, ha valaki nem fogadja el őt.
•    Ha nem működik a kapcsolata, képes azt lezárni, és tovább lépni.

Most őszintén, kell ennél több? És milyen jó érzés, hogy ezért anyaként is tehetek!
Le a sok felesleges külsőséggel, megfelelési kényszerrel, és egyéb frusztráció forrással, éljen a biztonságosan kötődő nevelés!

A cikk elkészítésében segítségünkre volt:

www.noatet.hu
www.egyutt-neveles.hu