Titkok, hogyan őrizd meg az intimitást kapcsolatodban a baba születése után
Megszületik a családba a gyermek és hirtelen szülőkké váltok. Minden a baba körül forog és a szexuális életetek is háttérbe szorul. Nem kell ennek így lennie.Cikkünkben Portik-Bakai Melinda pszichológus, szexológus hasznos tanácsokkal lát el, hogyan fogadd el magad és őrizd meg az intimitást kapcsolatodban.
Miért változik meg egy pár kapcsolata, esetlegesen miért megy tönkre a baba születése után?
Nos, mivel a(z első) baba előtt ketten vannak, a szülés után pedig „hirtelen” hárman lesznek, ez komoly változást jelent. Az lenne a furcsa, ha nem élnék meg változásnak. A baba megszületése után a nők fontossági sorrendje egy csapásra megváltozik. A kicsi annyira eggyé válik az anyukájával, teljes szimbiózist él meg, hogy ez az egységérzet gyakran az anyára is átragad. Ott van előtte egy pici, magatehetetlen baba, aki csak rá számíthat. „Te vagy a mindenem, az életem!" - mondaná a baba, ha már tudna fogalmazni
Az apuka számára ez nem ilyen egyértelmű. Az apás szülésekkel talán manapság már kicsit jobb a helyzet, de a kicsi születésekor ő akkor is „csak néző”, míg az anyuka és a baba résztvevők. A férfiak nézőpontjából: eddig ketten voltak egymásnak, ketten simogatták a kismama pocakját, és bár az anyukában rugdosott a baba, de ő is valamennyire átélhette a babavárás örömét, közös boldogság volt ez. Amikor viszont megszületik a gyerek, akkor az anya számára „a kocka el van vetve”... és bár persze az apa is egy életre felelőssé válik, mégis számára ez nem annyira katartikus tapasztalat, vagy legalábbis nem úgy katartikus… Nehéz ezt megfogalmazni, nyilván nem voltam sohasem apuka én sem, és ez nem is verseny, hogy kinek nagyobb változás az életében, de talán segít megértenünk a későbbi konfliktusainkat is, ha tisztábban látjuk a kezdeti eltéréseket is.
A férfi a szülés után kicsit kívül kerül a körön, már csak azért is, mert ő (egy pár apanap után) ugyanúgy eljár dolgozni mindennap (koronavírus nélküli állapotokról beszélünk) és délután hazamegy, mint „régen” is. Az anyuka pedig egész nap a babával van. Ezért azt gondolja, ő sokkal jobban tud mindent, jobban érti a babát. Ez nyilván jogos is, de akkor is nagyon fontos lenne apát is bevonni amennyire csak lehet ebbe a történetbe, hisz mindhármuknak az a legjobb, ha továbbra is a férfi-nő kapcsolata marad az elsődleges PÁRkapcsolat, és nem a baba-mama.
Most olvasom a Kisasszonyok című könyvet, amely az amerikai polgárháborúk után íródott, 1868-ban adták ki, és nagyon érdekes tapasztalat volt, hogy már 150 évvel ezelőtt is tudta az asszonyi bölcsesség, amit sokan ma hajlamosak inkább a modern pszichológiának és a pszicho-bumm-nak tulajdonítani. A történet szerint a család legidősebb lánya férjhez megy és ikrei születnek. Egyszerre két baba, az aztán tényleg embert próbáló. Meg teljesen „oda is adja magát” nekik, és Johnnak nem marad semmi. Végül bejárónőt is fogadnak, mert Megnek főzni sincs igazán ideje. Ez nagy segítség, így viszont Johnnak tényleg semmi sem marad belőle. Ha próbál a gyerekekkel lenni, Meg rövidesen kiveszi őket a kezéből, ha színházba, koncertre hívná feleségét, csak egy mérges „nem fogok szórakozni, amíg a gyerekeimnek Rám van szükségük!” - választ kap. John, mivel szereti feleségét és gyermekeit is türelmesen várt egy ideig, de fél év után, amikor még mindig csak egy bölcsinek érezte otthonát, át kezdett járni a szomszédba, nős barátjához, ahol még nem volt gyerek. Ott lehetett beszélgetni (fáradt vagyok...), hangosan nevetni (föl ne ébreszd őket!), és egyébként is, nem érezte magát olyan végtelenül magányosnak, mint a saját nappalijában. Meg eleinte örült neki, hogy legalább kikapcsolódik a férje, de hamarosan, főleg amikor időben sikerült letenni a gyerekeket, elkezdett nagyon hiányozni a férje. El is panaszolta az anyjának, hogy a férje már nem is szereti. Erre az anyukája a következőt mondta:
… a túlságos bezártság idegessé tesz, akkor pedig semmire sem leszel jó. Mellesleg Johnnak is tartozol valamivel, nemcsak a babáknak; ne hanyagold el a férjedet a gyerekekért, ne zárd ki a gyerekszobából, inkább tanítsd meg, hogyan segítsen. Az ő helye is itt van, nemcsak a tied, és a kicsiknek szükségük van az apjukra; hadd érezze, hogy neki is feladata van a gyereknevelésben. Boldogan és híven fogja teljesíteni, és ettől csak jobb lesz az egész családnak.
– Komolyan így hiszed, anya?
– Tudom is Meg, mert végigcsináltam, és ritkán adok tanácsot, ha csak személyesen meg nem győződtem a hasznosságáról. Mikor te és Jo kicsik voltatok, épp így viselkedtem, mint most te, azt hittem, kötelességmulasztást követek el, ha mással is törődök rajtatok kívül. Szegény apa a könyveihez menekült, miután mereven elutasítottam minden felajánlott segítséget, rám hagyva, hogy kísérletezzek csak egyedül. Küzdöttem is vitézül, de Jo túl sok volt nekem, és majdnem elkényeztettem. Te gyengécske voltál, és annyit izgultam miattad, hogy végül magam is belebetegedtem. Apa akkor sietett a segítségemre, szép csendesen elintézett mindent, és olyan nélkülözhetetlennek bizonyult, hogy beláttam a tévedésemet, és azóta se csinálok nélküle semmit. Ez a mi boldogságunk titka: ő nem hagyja, hogy a hivatás eltávolítsa aprócseprő gondjainktól és feladatainktól, én igyekszem nem engedni, hogy a háztartás nyűgei kiöljék belőlem az érdeklődést a céljai iránt.
Kedves Anyukák! Kérlek, ne azt szűrjétek le ebből, hogy „na tessék, megint én vagyok a szar”. Azt gondolom a fenti példában is mindketten benne voltak, ahogy ez a leggyakrabban történik. John is kifejezhette volna fájdalmát, vágyát (Hiányzol Meg, hidd el, sokkal szívesebben lennék Veled, mint Scottéknál, de olyan egyedül érzem magam nélküled, napról napra a kandallónk előtt esténként. Mit tehetnék, hogy kicsit visszakaphassam a feleségemet, akit még mindig nagyon szeretek…?), és Meg is engedhette volna, hogy férje is jelen lehessen a kicsik életében. Kommunikáció, kommunikáció, kommunikáció. Ami csak úgy megy, ha tudunk kettesben is lenni. Bizony hatalmas segítség tud lenni ilyenkor egy nagymama, jó tanács vagy gyerekvigyázás szempontból is, főleg ha jó a kapcsolat, de erről később.
Törvényszerű-e, hogy megszűnik a szex a szülővé válást követően?
6 hétig „törvényszerű” :), mert ugyebár ez az anya gyógyulási időszaka , utána nem tudok olyan törvényről, ami előírná a szünetelést. Arról is kell beszélni, hogy a baba születése előtt hogyan alakult a szexualitás. A várandósság 9 hónapja alatt is vannak már változások, de nyilván korábban elindulnak dolgok. Általában nincs közismert adat vagy tudása az embereknek arról, hogy „amúgy” heti hányszor van együtt egy pár. Az is számít, hogy mióta vannak együtt, ha pl. 15 éve együtt vannak és utána született gyerekük, az egész más, mintha mondjuk a házasság után költöztek össze és kezdtek nemi életet élni. Nyilván ez két szélsőség, de tényleg vannak jelentős különbségek. Az áltag kb. havi 4-6 alkalom szokott lenni tartós kapcsolatokban.
Vegyük a legjobb esetet, hogy egészségügyileg minden rendben, de ott van egy másfél hónapos baba, akiről nem tudjuk, hogyan alszik, mennyire fárasztó a vele való foglalkozás és mennyire tudja az anyuka kipihenni magát. Lehet, hogy „ősanya típus”, kialakult a napirend, szépen alszik a baba, van Énidőre is idő, de ez nagyon ritka. Azt sem tudjuk, hogy apuka mikor jön haza a munkából és ő mennyire stresszes. Az anyáknak sokszor az a vágyuk, hogy végre kicsit egyedül lehessenek, az apáknak pedig, hogy végre a feleségükkel legyenek.
A feleség fontos feladata tehát, hogy időt szánjon a férjére, a férjé pedig, hogy elfogadja, felesége most egy másik helyzetben van. Amivel nagyon jól be bírnak a férfiak lépni a történetbe, hogy amikor hazaérnek elviszik a gyereket (ha épp alkalmas), babakocsizni, motorozni, játszóterezni, így apa idő is lesz, és így kicsit talán feltöltődik anya is, így több esély lesz arra, hogy tud majd a férjével is foglalkozni, ha elaludt a baba.
A szex megszűnése egyáltalán nem törvényszerű, de az, hogy csökken esetleg az igen. Kicsit újra meg kell ismerni egymást a szülés után. Megosztom egy személyes tapasztalatomat:
A szülés előtt 1 évvel vizsgáztam szexológusként. Amikor az első babánk születése után, letelt a 6 hét, mondta is a nőgyógyászom, hogy
"Na… visszaadlak apának ".
Apával próbálkoztunk is, de nem tudott behatolni, nagyon fájdalmas volt. Én éppen azt tanultam, hogy pont ellenkezőleg kellene működnie, hogy a szüléssel kitágulnak a dolgok, emiatt lehet, hogy nem lesz annyira izgalmas eleinte, de azt, hogy túl szűk vagyok, több mint furcsának tartottam. Egy héttel később újra próbálkoztunk, akkor sem sikerült, így nem sokkal később elmentem a nőgyógyászhoz, hogy mi lehet a gond. „Jaa, nem mondtam? Szinte mindenkivel előfordul, itt ez a kenőcs, felírom, ez majd segít.” Nos, mint kiderült, van egy újfajta varrás (gátsebre), ami sokkal jobb, mint amik régebben voltak, sőt még szűkebbre is varrják a nőket, hogy jobb legyen utána a szex. Khm. Nem, nem mondta előtte. A kenőcsöt megvettem, de végül nem bontottuk ki, helyreállt a helyzet magától is.
És ez még csak a biológia. A nőknek a szexualitás többnyire alapvetően lelki eredetű, a férfiak számára annyira nem. Itt megint fontos hangsúlyozni, hogy nem az a helyzet, hogy minden férfit a nemiszerve vezérel, csak a tesztoszteron miatt egyszerűen ők jobban ki vannak téve testi vágyaiknak. Mi nők pedig a lelki(zős) vágyainknak.
Volt egy ismerősöm, aki megosztotta velem, hogy mennyire rosszul érzi magát, mert a feleségével hónapok óta nem voltak együtt és ettől ő nagyon szenved. Néha azon gondolkodott, hogy bárcsak átélné a felesége is, hogy mennyire kínzóan nehéz, hogy nincs testi együttlét, majd hozzátette, hogy ha a neje is ezt érezné, akkor ő nyilván „jól megadná neki” azt amire vágyik.
A nőnek legtöbbször eszébe sem jut, ha lelkileg nem érzi magát közel a férjéhez, hogy lefeküdjön vele, míg a férfiak számára sokszor úgy tűnhet, nincs ilyesmi összefüggés.
Volt olyan időszak, amikor a férjemmel régen voltunk együtt és ezt szóvá is tette. Mondtam neki, kérdeztem tőle, hogy „hogyan legyünk együtt, ha nem beszélgetsz velem soha…?” erre ő: ”Jó, de hogy beszélgessek Veled, ha nem vagy velem együtt…?” Akkor értettem meg, amit pedig tanultam is(!), hogyan kell érteni azt a mondást, hogy a férfiak szeretetet adnak szexért, a nők pedig szexet adnak szeretetért. Mindenki magából indul ki természetesen. A nők fel sem tudják fogni, hogyan akarhat vele lefeküdni a férjük, hiszen nincs köztünk egyetértés és még csesztetik is egymást egész nap. A férfi pedig nem érti, miért akar a felesége beszélgetni vele, hiszen hetek óta nem voltak együtt, hogyan nyíljon meg neki, ha nem érzi, hogy szeretve és elfogadva van. A jó szexhez egy beszélgetés lehet a legjobb előjáték. A nőknek! Egy férfinak egy megosztós beszélgetés előfeltétele lehet akár az együttlét.
Hogyan találhat vissza egymáshoz egy pár a baba születése után?
A gyerek születése után nagyon fontos a bébiszitter, anyuka, anyós, szomszédasszony, bárki, aki vigyázni tud a kicsire. Egyszerűen kell olyan idő, amikor csak ketten vagyunk. Amikor nem anya és apa vagyunk, hanem férj és feleség. Ádám és Éva, Rómeó és Júlia, Zoli és Julcsi, Ő és Te (a megfelelő név behelyettesíthető). Nyílván, amíg a baba 1-2 hónapos, addig ez nehezen megvalósítható (és karantén alatt is!), de onnantól kezdve, hogy beáll már valamilyen napirend, pl. lefektethető a kicsi már 8-kor, és tudjuk, hogy fixen alszik éjfélig, akkor hajrá babavigyázó! Nyilván nem a tengerentúlra szökünk ilyenkor, hanem csak a közelbe, de lényeg, hogy KI A HÁZBÓL. Friss levegőre, ahol nem látjuk, hogy még ott a mosatlan, hogy el kéne pakolni a ruhákat, hogy a konyhaszekrény fogantyúját még meg kellene ragasztani, stb...
Ha kettesben elmegyünk sétálni 1-1 órára, már az is nagyon jó, de a legjobb, ha van olyan fix nap, amikor nem Apa és Anyaként, hanem csupán férj és feleségként töltünk időt kettesben.
Megváltozhat-e a szex a szülés után? Gondolok itt a testi vonzalomra, a nőkben lezajlódó változásokra.
Szülés után a nőknél vannak természetesen testi változások, marad rajtunk súly, van, akin több, mint amennyi komfortos lenne, és ha ezt sokat hangoztatjuk, akkor az a férjünkre is hatással lehet:
Úristen hogy nézek ki / undorító a hasam / jaj, inkább rakjuk el innen a tükröt, mert elhányom magam… - ezek a mondatok – azon túl, hogy magunkat romboljuk, a férjünk viszonyulását sem fogja segíteni. Még azok a férjek, akik egyébként észre sem vették a különbséget, ők is átvehetik ezt… az már pedig kettős öngól.
És vannak hormonális változások is, igen. Sokszor hallottam, hogy „korábban, (a gyerek születése előtt) igazi "szexmalacka voltam" de most egyszerűen nem kívánom”. Az anyukák a közösségi média különböző csoportjaiban megkérdezik egymást, hogy normális-e amit éreznek, majd jönnek a kommentek, hogy „igen velem is ez van!”. Pedig nem normális. Ez olyan, mint a lakmuszpapír: a szexualitáshoz való hozzáállás megmutatja, hogy van a kapcsolat, és hogy hogy van (a n)ő. Ha jól érzi magát és lelkileg is rendben van a férfival a kapcsolat, akkor van szex, de ha nem, akkor nincs, vagy nagyon ritka. Hogy nincs jól a nő, az nem azt jelenti, hogy utálja, vagy megcsalta a férje, vagy állandóan veszekednek, a legtöbbször egyszerűen csak elélnek egymást mellett, és nincs valódi kapcsolat. Van egy angol mondás: Happy wife, happy life- ezt én úgy értem, hogy ha a feleség(ed) jól van, akkor a házasság is rendben lesz.
Ez nem mindig mindenkire igaz, de amennyiben egy feleség megkapja azt, amire szüksége van, és ő is tudatosítja magában, hogy a férjének is vannak igényei, akkor egy jól működő kapcsolatunk lehet, függetlenül a gyerekeink számától. De ez munka. Egy jó házasság nem szerencse, hanem munka kérdése.
Ezt már olvastad?
Az apák nagyobb hatással vannak lányaik életére, mint az anyák!
Bódogh Gabriella, 2020. április 11.