Te megállnál?
Az apám pár hete elesett az utcán és combnyaktörést szenvedett. Csak a boltba indult, párszáz méterre a lakástól, ismerős terep és mégis. Kissé meglepetten feküdt a földön, először el sem jutott a tudatáig, hogy komoly baj van – azt viszont érezte, hogy egyedül nehezen fog felállni onnan. Várta, hátha segít valaki. De nem állt meg senki. Senki, aki kíváncsi lett volna rá, hogy jól van-e, hogy támaszt adjon vagy mentőt hívjon. Végül egyedül lábra állt, és törött combnyakkal nekitámaszkodott egy kőfalnak, onnan hívott fel. Fél óra volt, mire odaértem, újabb fél óra, mire a mentő kiért.
Persze, lehet, hogy azt hitték, részeg. Hiszen a józan emberek csak úgy nem szoktak potyogni. De arra sem vetemedett senki, hogy ezt lecsekkolja, és ha az is lett volna, akkor is: nem lenne alapvető kötelességünk, hogy segítsünk a bajbajutott társainkon? Közönyös világban élünk, és lehet ellene berzenkedni, de mi magunk tesszük ilyenné. Nem segítünk egymásnak – de azzal nyugtatjuk magunkat, hogy legalább a gyerekekért megteszünk mindent.
Tényleg így lenne? Úgy tűnik, kicsit sem. Az Unicef ugyanis letesztelte, vajon mennyire közönyösek az emberek, ha egy gyerek van bajban. A főváros egyik legforgalmasabb pontján, a Deák téren egy napsütéses tavaszi napon leállítottak egy babakocsit. Nem lehetett rögtön belátni a kocsi mélyére, mert egy textilpelenka takarta. De a kocsiból harsány babasírás hallatszódott. És láthatóan nem volt a közelben sem az anyja, sem más rokona, hogy segítsen neki.
A magányosan álldogáló babakocsiban pedig kitartóan sírt a „baba”. Két órán át. Miközben körülbelül 1000 – vagy annál is több – ember haladt el mellette. És mit gondoltok, hányan álltak meg, hogy megnézzék, tehetnek-e valamit egy magára hagyott csecsemőért? Összesen hatan. Szégyen, nem?
És persze, értem én, hogy azt hihették a továbbhaladók: biztos itt van a közelben az anyja. Hát lehetetlen, hogy magára hagyja a babáját! Vagy, hogy még neki lenne baja abból, ha megállna, és megnézné, mi a helyzet, mit tehet. De attól tartok, sokkal inkább azért mentek el a babakocsi – és az apám mellett is -, mert úgy érezték: nem az én problémám, nem az én felelősségem. Mi közöm hozzá?
Te megállnál hasonló helyzetben, legyen szó akár gyerekről, akár felnőttről?
Szilágyi Diána, 2012. május 04.
Babanet hozzászólások(18 hozzászólás)
Amúgy 12 éves lehettem kb., amikor nagyim vitt dokihoz, apu már munkában. Mechwart-ligeti megállónál laktunk, 4-6 villamos, ezer ember, reggel fél9 körül. A zebra mellett szorosan egy nagy fekete zsák, teljesen elhagyatva, őrizetlenül, emberek tucatja lépkedett át rajta...az én fantáziám persze azonnal beindult, de nagyanyám jól belém fojtotta a szót, hogy hülyeségeket ne képzeljek már...
Este kiderült, apu látta hajnalban amikor ment hogy épp helyszíneltek, meghalt egy hajléktalan, ilyenkor ugye kijön a mentős, megállapítja a halál tényét, kitölti a papírokat, majd neki menni kell, jön egy rendőrkocsi elvileg és megvárja a szállítót...itt meg az történt, hogy a rendőrök ráuntak valószínű a dologra és elhúztak...akkor is tejesen leakadtam ezen kiskamaszként de a mai napig a hátamon futkos a bőr, hogy már akkor, ott is SENKI sem állt meg, egyszerűn ignorálták hogy a főváros utcáján, a reggeli csúcsban ott hever egy élettelen test a földön.:-(((((
Felháborító,hogy milyen közönyösek az emberek!
Egyszer, még 20 se voltam, amikor egy részeg pasi elesett a járdán, ahol épp mentem hazafelé. Odamentem, felsegítettem. Erre elkezdett üvölteni velem, hogy mit lökdösöm, és lefejelte az orromat, ami el is tört. Mit mondjak, a tántorgó férfiakkal azóta óvatos vagyok...
És nagyon szomorú, de sajnos tényleg ügyelni kell arra, hogy amíg felsegítem/mentőt hívok stb., közben ne raboljanak ki... mert ez is benne van a mai nagy valóságunkban...
Amúgy nincs valami olyasmi, hogy segítségnyújtás elmulasztása? Csak hát persze az hogyan bizonyítható...?
All egy skoda mellette pedig egy oreg nenike. Megalltam.Tudok-e segiteni baj van e mert valaki ult meg az autoban. Szerencsere csak muszaki hiba volt amivel elbibelodtunk ugy egy orat...mikor elkoszontem megoleltek es elovettek egy 500-as. Voros voltam a szegyentol de a mami nem engedett el mondvan menkel egyel valamit kisfijjam olyan nyuzottnak latszol. ( detto anyam )!
Adtam egy nevjegyet,h ha baj van hivjanak fel.
Nem hivtak...viszont a postas csomagot hozott...
Nos ilyen emberek is vannak! Halasak a vegletekig csak mert valaki eszrevette oket,h leteznek es baj van. Mindig is megalltam segiteni mindig meg is fogok. Kulfold belfold nem szamit. De azert elotte felmerem a terepet!!! Siro csecsemo mellett elmenni khmmm asszem le is kopnem magam!
Eszemben nem lenne hozzá nyúlni babakocsihoz,ha látnám,hogy nem megy oda a szülő 1-2 percen belül akkor hívnám a rendőrséget és megvárnám őket természetesen, de nem venném ki dajkálni az idegen kocsiból az idegen gyereket és mindenkinek azt tanácsolom,hogy a mi babakocsinkhoz se menjen oda senki,köszönöm!!!
A mindenbe belepofázó kedves öreg nénik ilyenkor amúgy hol vannak ?!Csak akkor érdekli őket a gyerek ha anyuka ott áll és van kinek osztani az észt ?
Egy ilyen babakocsis esetben nem tudom mit tennék, valószínű a babát én sem venném ki, de tuti nem mennék el mellette .
Az óvodánknál volt egyszer, hogy anyuka bement a nagyobbik gyerekért, a kicsit kint hagyta a babakocsiban, mikor én odaértem nagyon sírt a picike, nem tudtam, hogy kié a baba, csak azt, hogy az egyik ovis tesója. Addig ringattam a kocsit, míg nem jött az anyuka, mondtam, hogy nagyon sírt a baba, ő meg megköszönte, hogy próbáltam vigasztalni. Tudom ez valamivel másabb, mint egy tök vadidegen babához odamenni.
Viszont nem kell messzi menni a segíteni nem képes emberek miatt... elég a mi lépcsőházunkba pl. A saját szomszéd nem képes segíteni, pedig nem vadidegen, nem túl nagy ház, mindenki ismer mindenkit, mégis elnézték ketten is, hogy egyedül cipelem fel a másodikra a babakocsit. Az egyik még meg is jegyezte, hogy hát nincs egyszerű dolgom ennyit cipekedni. Nagyot nyeltem, hogy ne szóljak be, de legközelebb már beszólok az ilyeneknek, ott állnak ketten (ráadásul az egyik férfi) és nézik, hogy én egyedül szenvedek felfelé a babakocsival.
aprooka az pedig,h a rendor sem allt meg maris szabalysertes az szerv reszerol! Persze abszurdisztanban ez semmit nem jelent :(
Elmenekulni hmmm manapsag mar egyre nehezebb...
1994-ben meg jobb volt a befogado kedv.Barhol...
életemben akkor voltam eloszor egyedul Budapesten, de soha tobbé nem megyek, ez 4 éve volt, azota sem mentem a kozelébe sem.
Ez vidéken egy kisvárosban v egy faluban nem fordulhatna elo.
mifelénk ha egy részeg fekszik a foldon az uton, akkor felsegitjuk és hazakisérjuk, mert ot is várja a felesége v a gyereke.Ha goromba a részegségtol, akkor a polgáror kiséri haza.
Az h átnézzek egy sérult emberen, egy gyereken, v bárkin aki láthatoan segitségre szorul, egyszeruen képtelen gondolat.
Egyébként én is megállnék (pedig pesti vagyok), de tuti nem néznék be a babakocsiba, és nem azért, mert gyökér vagyok, hanem ki tudja mi van benne baba helyett. Meg szerintem az lehet az emberekben, hogy mindenki magából indul ki, elképzelni sem tudják, hogy előfordulhat olyan, hogy vki őrizetlenül hagyja a babáját. Egyszerűen nem hiszik el, és mennek tovább. Én, mint írtam is, nem nézném meg a babát, nem is nyúlnék a babakocsihoz, de tisztes távolságból figyelném, majd segítséget hívnék, ha nem jön anyuka. DE ezt itt írom, a gép előtt ülve, nem voltam a DEák téren akkor.
De abban igazad van, nagyon-nagyon sok a faragatlan ember, és egyre több.
jelentos félreértés tortént.
egy pillanatig sem gonodlom h egy csak nagyvárosban vannak nemtorodom emberek, de ne álltassuk magunkat, egy kozosség minél nagyobb, annál kisebb az egymással valo torodés.fentebb irja is vki h a részeghez mentot hívnak arrafelé, mifelénk tudjuk h hol lakik és h nincs semmi baja, csak sokat ivott...mert ismrejuk.
a rablásrol meg annyit h itt minden nap járok az utcán és még egy 100-ast sem kért senki, ott egyszer voltam, mindjárt ki is raboltak.
a statisztikákba bele se menjunk h az ország mely részén van az a bizonyos falu.v város v nagyváros.
itt azt tudom mondani, amit tapasztaltam, nem érdekel h mi van a tv-ben,hagyjuk a mediát h mit és hogyan tálal.
a lényeg h két orán keresztul uvoltott az a "baba" lehet bárhogy magyarázni a bizonyitványt.
az h sokan nem mernek belenézni ,az is engem igazol, mert ahol én élek és ahogy mi itt élunk, az nem hozza magával azt a gondolatot, h babán kivul bármi más is lehetne benne.babakocsi-baba, lodobogás- az lo és nem zebra.
nem akarok senkivel vitázni, ti is az alapján tudtok nyilatkozni amit tapasztaltok meg én is.
ennyi.
És persze, hogy ismeritek egymást, ismeritek egymás babakocsiját, mert falun élsz, de itt nagyvárosban ugye nem gondolod, hogy ismerem az összes részeg hajléktalant? Majd felsegítem és hazakísérem? :)))
Minél több a város létszáma, ugyebár annál kevésbé lehet mindenkit ismerni, de ez tök logikus.
Xandra is írta, hogy meg sem fodul a fejükben az embereknek, hogy őrizetlenül lehet egy babakocsi. És igen, vannak bunkó emberek, akik csak nézik a kocsit, de Tünci a te kis faludban is tuti találnék egyet-kettőt.
És jéé, mik vannak, nem baba volt a kocsiban, hanem magnó, ugye hogy más is lehet egy babakocsiban, nem csak baba?? :))