Remélem, rossz álom marad
El sem merem képzelni, mi lett volna, ha rájuk hallgatok, talán a kemoterápiától betegedett volna meg, arról nem is beszélve, hogy azt mondták az orvosok, nem tudják garantálni, hogy egy kisbaba túl fogja élni a beavatkozásokat.
Májusban vettem észre egy kis dudort a kéthónapos kislányom combjában, amit kiműtöttek és elküldtek a cytológiára. A sebész biztosra állította, hogy jóindulatú daganatról van szó, nyugodjak meg és 2 hét múlva menjünk vissza varratszedésre, valamint kontrollra. Úgy is volt, csakhogy a doktor nem ért rá erre a" kis" feladatra, több mint egy hónapig. A fizetett főorvos helyett egy másik doki vette ki a varratokat, de ő nem diagnosztizálhatta helyette a babát. A diagnózist is halogatták, és amikor végre bemehettem az eredményért (ezt sem a saját orvosunk közölte) a doki azt mondja, leukémiás a gyermekem!!!
Alig bírtam a kislányommal hazamenni. Ráadásul már az ágya a haematológián el volt intézve, amiről engem meg sem kérdeztek. Azt mondták, hagyjam bent, mert másnap el kell kezdeni a kemoterápiás kezelést. Ez azt jelentette, hogy a babának kb. 2 évet ott kellett volna élnie.
Fel voltam háborodva, nem engedtem, hogy hozzá nyúljanak és bent tartsák őt. Elküldettem a szövettant több kórházba kivizsgálásra. Azt tudni kell, hogy a doki leukémiát mondott, pedig a diagnózisban nyirokdaganat állt!
A kéthónapos babám olyan kemény vizsgálatokon ment keresztül, amit egy felnőtt is nehezen visel el. Azóta kiderült, hogy nincs szó rosszindulatú daganatról, nem kap semmiféle gyógyszert és hála a jó istennek egészséges. Sosem bíztam az orvosokban, amúgy is egészségügyet végeztem, de mindenesetre nagy pofon volt tőlük.
El sem merem képzelni, mi lett volna, ha rájuk hallgatok, talán a kemoterápiától betegedett volna meg, arról nem is beszélve, hogy azt mondták az orvosok, nem tudják garantálni, hogy egy kisbaba túl fogja élni a beavatkozásokat. Hát ez a mi történetünk, s remélem, hogy egy rossz álom marad örökre!
BELLA
