Rejtõzködõ páciensek, vagy aluldiagnosztizált betegség?Az éjszakai ágybavizelés

Felmérések szerint az éjszakai ágybavizelésben szenvedő gyermekek közül csak minden hatodik fordul orvoshoz a problémával; a krónikus gyermekbetegség a többiek életét akár hosszú éveken át megkeserítheti.  A helyzet sajnos a szomszédos országokban sem jobb – többek között ez derült ki a pest megyei Monoron a napokban megrendezett nemzetközi orvoskonferencián.

A közép-kelet-európai országok vezető gyermeksebészei, gyermekurológusai, illetve -nefrológusai az éjszakai ágybavizelés (vagyis az enuresis nocturna) kezelésében alkalmazott új gyógymódokról, vizsgálati eljárásokról tartottak előadásokat. A nemzetközi tapasztalatcsere közös problémákat tárt fel: a betegség gyógyítását sok esetben a szülők (rosszabb esetben a gyógyítók) tájékozatlansága akadályozza, akik az éjszakai ágybavizelést egyértelműen lelki eredetűnek tekintik, holott valójában az esetek igen kis százaléka vezethető vissza pszichés okokra.
A magyar résztvevők közül dr. Martonyi Erzsébet, a Szegedi Ifjúsági Szakrendelő nefrológus szakorvosa vázolta a hazánkban alkalmazott stratégiát: első lépésben megtalálni a pácienseket (akik szégyenérzetük miatt nem fordulnak orvoshoz), a szakvizsgálatok elvégzése után megfelelő orvosi kezelésben részesíteni őket (a betegség sok esetben gyógyítható!), illetve nyomon követni a betegséget.

A fenti stratégia megvalósítása több tényezőtől függ, sok szakember együttműködésén múlik. Nagyon fontos a háziorvosokkal, védőnőkkel, iskolai orvosokkal, óvodai pedagógusokkal való kapcsolattartás, hiszen először ők találkoznak a pácienssel. Sajnos, ha ők nem tudnak az úgynevezett Enuresis Centrumok (vagyis az ágybavizelés kezelésére szakosodott intézmények) működéséről, illetve az új terápiás eljárásokról, akkor kevés esély van rá, hogy a betegek megfelelő kezelésben részesüljenek.
Szintén a gyógyulást hátráltatja, ha a betegek „túl korán” (mert például az óvodában nem tolerálják e betegséget), vagy „túl későn” (sokszor kamaszkorban!) fordulnak orvoshoz. Holott a betegség komolyan kihat a gyermek pszichés-, szociális fejlődésére: a nem vagy nem megfelelően kezelt gyerek magába fordulóvá, visszahúzódóvá válhat, kerüli a többi gyermek társaságát, önértékelése romlik, beilleszkedési, magatartászavarai lesznek. A legfontosabb tehát a passzív betegeket a terápiában résztvevő aktív partnerekké tenni. A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy ennek feltétele a betegségről szóló felvilágosító tevékenység kiszélesítése. Csehország például az internetes-, Lengyelország pedig az iskolai tájékoztatásban jár az élen.
Magyarországon a felvilágosító tevékenységet a Száraz Éjszakák, Derűs Nappalok Alapítvány koordinálja, mely összehangolja az ország területén működő 32 Enuresis Centrum működését, mobil infó-vonalat működtet (06-20/478-5330), illetve internetes tájékoztatást is végez (www.szarazejszakak.hu). Az alapítvány képviseletében a konferencia moderátora, dr. Szabó László, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház Gyermekosztályának osztályvezető főorvosa tartott előadást a hazánkban alkalmazott vizsgálati módszerekről, kezelési eljárásokról, tapasztalatokról.