Örökbefogadási tilalom vége

Nicole Duhamel pszichológus, pszichoterapeuta a feltétlen szeretetről ír, amelyre valamennyiünknek szüksége van, de leginkább az újszülötteknek és fiatal csecsemőknek.
0-6 hónapos korban a csecsemőnek nincs más "dolga", mint létezni és kielégítést nyerni testi-lelki szükségleteire, az ő saját ritmusában. Ez alatt a 6 hónap alatta babának "joga van" az anyát bármikor felébreszteni, táplálva, tisztába téve lenni, lebukni az anya legszebb ruháját. Ugyanígy szüksége van arra, hogy olyannak fogadják el, amilyen, akár fiú, akár lány; fekete vagy zöld szemű, hosszú hajú vagy kopasz, a sírásával és mosolyával, a betegségével és fogyatékosságával együtt. Fontos, hogy éreztessük vele az örömünket azért, hogy van, simogatással, beszéddel, a tekintetünkkel.
Minden nő azt mondja, hogy szereti a babáját. Mégis ki ne kívánta volna a pokolba a gyermekét, miután megetette, tisztába tette, elringatta és hajnali négykor még mindig nem aludt. Ha beismerjük a fáradtságot, kimerültséget, ez semmit nem vesz el a szeretetből. Ellenkezőleg, lehetővé teszi, hogy az anya különbséget tegyen a saját és gyermeke szükségletei között és úgy szervezze a napjait, hogy a baba minden gondoskodást megkapjon és a mama is pihenhessen.
Ebből az igény szerinti gondozásból, feltétel nélküli elfogadásból születik meg a babában a "létezem" és a saját értékességének érzése. Ebből pedig az önbecsülés és a bizalom, bizalom másokban, önmagában és a világban.
A csecsemő igényeinek kielégítése alapvető és felmérhetetlen értékű "beruházás". Mert ez a 6 hónap magában hordja egy nyitott, intelligens, kreatív, toleráns, együttműködésre és együttérzésre képes emberré válás lehetőségét.