Nyílt levél minden szülőnek, aki szerint jó ötlet vízzel lemosni a hisztiző gyereket

Mitől hisztizik a gyerek és milyen módon lehet megelőzni? Megoldás-e a hideg zuhany, ha már tombol a kicsi? Erről olvashatsz a Kismamablogban, Vida Ági babapszichológus baba-mama lélektani blogjában.

Huszonéves voltam, amikor egy ismerős házaspár jött át hozzánk egy este a két kislányukkal. A gyerekek nagyon aranyosak voltak, játszottak, jól elvoltunk, de az 5 éves kisebbik a vége felé már nagyon nyűgösködött, kiborult és induláskor nagy nyafit vágott le, hogy nem akar hazamenni, ami aztán a szülők hosszas győzködésére hisztibe váltott át. Az apuka bevitte a fürdőszobába és a zuhannyal lelocsolta a fejét. Mi meg csak néztünk, mi történik. A hiszti véget ért és ők hazamentek. A kislány még hüppögött egy kicsit.

Megértem az apukát. Hosszas huzavona, nem akar hazamenni a gyerek, ők is fáradtak már, mindenki fáradt, a fenének sincs kedve veszekedni. Pláne, hogy már 5 éves, értsen már a szép szóból végre. Addigra már az ember túl van a dackorszak állandó csatározásain és egy kis nyugalmat akar hiszti-téren.

Ő fáradt, túlpörgött, élvezte az ittlétet. Nem azért kezd el dacoskodni, hogy bosszantsa a szüleit, hanem azért, mert nincs kontrollja a saját fáradtsága, túlingereltsége felett, ezért kontrollt akar szerezni BÁRMI felett. Kontrollálni akarja, mi történik vele.

Ő nem akar kiszállni a mókából, mert az jó, plusz figyelmet kap a vendéglátóktól, jól érzi magát és nehezen vált.

Ő nem akar rángatva lenni. Nem akar rohanni.

Nehezen kapcsolódik le a jó élményről és vált át készülődés üzemmódba.

Őszintén: én már elmúltam 5 éves jó pár éve, de nem szeretek rángatva lenni. Nehezen búcsúzom el egy jó asztaltársaságtól, ha álmos vagyok és megyek haza, mert olyan jó lenne még kicsit beszélgetni.

Olyan jó lenne, ha az átugrunk egymáshoz 1-2 órára programok egy fél napig tartanának és lenne időnk elcseverészni.

A nagymamám jut most eszembe, aki már elmúlt 80 és most pár hétig kórházban volt. Hazatérve nehezen tudja megszokni, hogy most már otthon van. Ő pont olyan nehezen viseli az éles változást, az ide-oda rángatást, azt, hogy MÁR nem mindig ő dönti el, mi történik vele, mint ahogyan a gyerek nehezen viseli azt, hogy MÉG nem ő dönti el, mi történik vele.

Nem azt, amiért hisztizik.

Ha egy kicsit belehelyezkedünk a sírós-nyafogós-hisztis gyerek szerepébe, bizony sokszor ott van az, hogy a gyerek fogódzót keres a világban, támaszt, biztonságot és mivel nem talál, ezért keres magának valamit, amit ő irányíthat.

Ami most következik, azt előre leszögezem: nem azért írom, hogy bárki lelkiismeretfurdalást érezzen miatta, hanem azért, hogy megértsétek a dolgok mögötti összefüggéseket:

Minden hiszti hátterében ott van a vágy, hogy a gyerek szeretné tudni, hogyan is lehet hatással a világra. Ha tudatosan semmibe veszik a hisztit, lelocsolják az azt üzeni, hogy "sehogy".

A rohanó szülő megoldása a gyors megoldás, aminek révén csendben marad a gyerek és nem okoz többé gondot.

De nem mindig a gyors megoldás hosszú távon nem a legjobb is egyben. A gyorskajától gyorsan jóllaksz ugyan, de hosszú távon nem éppen a legjobb választás.

A magán kívül hisztiző gyerek azt üzeni:

Sokszor csak a hatásos megoldást keressük, de nem vesszük komolyan az érzéseit, mert "még csak gyerek".

Ha eljátszod, hogy "most itt hagyunk" (több csoportban olvastam, hogy ezt ajánlgatják egymásnak az anyukák), ha nem foglalkozol vele, majd abbahagyja, nem kap valódi segítséget.

Nem kell neki elmagyarázni, meggyőzni (az éppen tudatosan hisztiző, alkudozó gyerekkel nem is szabad, az csak fa a tűzre).

Nem kell megszidni (különösebb hatása nem lesz).

Nem kell fenyegetőzni, büntetni (a magán kívül hisztiző gyerek ebből semmit sem ért).

Ahogyan csökkentheted a hisztik előfordulását:

- El lehet kerülni azokat a helyzeteket, amikor a gyerek megéhezhet, megszomjazhat (legyen nálunk enni-innivaló), mint ahogyan a túl sok nasit is (tudom, szereti, de a sok finomság után gyorsan leeső vércukor is állhat a hiszti hátterében - a fenti történetben szereplő kislány is jól beevett előtte a tortámból). Ez nem sikerülhet mindig, de ha úgy alakul, számíthatunk rá, hogy ingerlékenyebb lesz a gyerek - mint ahogyan az éhes, szomjas felnőtt is türelmetlenebb, ingerültebb.

- El kell kerülni, hogy a gyerek ne aludja ki magát. Amikor már csak 1 alvás van, a délutáni alvásidő szent. Még, ha valahova megyünk is teremtsük meg a nyugodt alvás lehetőségét. És, ha mégse sikerült, vagy valamilyen vendégség alkalmából sokáig maradt fent este a gyerek, ne csodálkozzunk, hogy hisztizni fog.

- Csökkenteni kell a túlingert. Nem véletlen ám, hogy mindig pont a bevásárlóközpontban borul ki a gyerek. Fél óra alatt annyi inger éri, mint a középkori embert egész életében. Mi felnőttek is lefáradunk, nyűgösek leszünk a végére (még gyerek nélkül is, hát még gyerekkel :) ) Egyrészt ne húzzuk maratonira a bevásárlást, másrészt csempésszünk bele csendesebb időszakokat, (pl. két bolt között egy gyors szopi, ha kendőztök, akkor legyen ott veletek és pihizzen benne néha a kicsi, nagyobbaknál szaladgálás olyan helyen, ahol szabadon szaladgálhat kicsit - ők így adják ki a frusztrációt).

- Túl sok program és nyüzsi helyett egy kis fékezés és több szabad játék. Kisebbeknél 1-1 mászkálós nap után legyen 1-2 nyugodt nap. És a nagyobbaknál is. Idő kell, hogy feldolgozzák az élményeket. Kell a rendszeresség, a kiszámíthatóság és nem jó állandóan azon veszekedni, hogy "induljunk már el, mikor megyünk, miért nem sietsz"?

- Amiben viszont kaphat a gyerek kontrollt abban kapjon is. Mi szülők hajlamosak vagyunk itt is a gyors megoldást előnyben részesíteni: inkább ráadjuk azt a pulóvert és eltereljük a figyelmét egy kiflivel közben, csak ne totojázzon már annyit. Pedig ő csinálná, csak még nem elég ügyes, nehezen megy, azon a fránya pulcsin 4 lyuk van és nehéz beletalálni mindbe :) Egyszer-kétszer megpróbálja, küzd, aztán lehet, hogy már nincs is kedve küzdeni, anya úgyis mindig jön és megcsinálja.

Igen, időt kell rá szánni, hogy megtanulja a pulcsit és a cipőt felvenni, türelmesen ki kell várni néhányszor és lehet gyakorolni is játékosan, ügyesíteni a kis kezeket pl. babát vagy mackót öltöztetni, anyára feladni a kardigánt, a sapkát és a kesztyűt.

Lehet feladatokat adni a bevásárlóközpontban, így a kicsi arra koncentrál, hogy megkeresse a piros dobozos sajtot a polcon, hozza a másfél literes palackot (polcról pakolás ellen is kiváló módszer).

Dönthet a gyerek is az életét érintő 1-2 kérdésben, korának megfelelő mértékben. Nem gondoljuk azt, hogy még túl kicsi hozzá, hanem felajánljuk és választhat kettőből, háromból. Kikérjük a véleményét (még akkor is, ha nem értünk egyet vele, de elmondhatja, meghallgatjuk).

- Kimozoghatja magát: a sokat szabadon játszó, a szabadban magukat kiszaladgáló gyerekekkel meglepő módon sokkal kevesebb a nevelési probléma. Főként a fiúknál fontos levezetési módja ez a feszültségnek.

Már hallom is a kifogásokat: "De nekem annyi más dolgom van, nincs időm ilyenekre..."

Hidd el, ez is ugyanolyan rutinná válhat, mint a gyerek fejének a megmosása és a sarokba állítás, ha elkezditek gyakorolni.

Nekem is vannak gyerekeim. A kisebbik kimondottan a hisztis fajtából való. A nagy meg a makacsból :) De csak egy kis odafigyelés kellett mindig, hogy sokkal kevesebb legyen a hiszti még a dackorszak legsötétebb napjain is.

Az igazi kérdés nem az, hogy lelocsoljuk-e a gyereket vagy nem, hanem az, hogyan szeretnénk őt nevelni?

Gyorsan, rohanva, türelmetlenül? Megtanítva neki, hogy ez a világ már csak ilyen, be kell állni a sorba.

Vagy megteremtve a környezetet, amiben jól érzi magát és ezért jól is viselkedik.

 

A cikk forrása: szeretlekmagyarország.hu