"Nem szabad!" – Hogyan mondd úgy, hogy a gyerek ne sérüljön és meg is értse?!

Eleinte talán sikerül határozottan és türelemmel, de ezt hamar felválthatja az ideges, kiabálós "Nem szabad!" Előfordult már, hogy ilyenkor gyermeked csak nevetett egy nagyot, ugyanúgy folytatta, vagy éppen elsírta magát?
Az első 6 évben nagyon fontos a kicsiknek, hogy melyik szülőtől hogyan hallja ezt a bűvös mondatot. (A kisgyermeknevelőkről, óvó nénikről nem is beszélve.)

Főleg a hangsúly a lényeg. Vajon a saját félelmünket adjuk át vele? Vagy saját tehetetlenségünket, dühünket, feszültségünket? Esetleg az elkeseredés issza át szavainkat, amiért rohanó, dolgozó világunkban legtöbbször nap közben egyedül kell nevelünk gyermekünket?

Sokszor lehet probléma az is, hogy az egyik szülőtől hallja, a másiktól egyáltalán nem. Utóbbi eset viszont azért okoz gondot, mert nem kap a pici számára biztonságot jelentő határokat.
Szintén negatív hatása lehet annak, ha valamelyik, vagy mindkét szülőtől mindig már csak kiabálva hallja. Előtte békésen, de határozottan nem mondja el, hogy mit miért nem szabad, nem mutatja meg neki a tiltás tárgyát, tehát a figyelmet előtte nem kapja meg a gyerek. Nyilvánvalóan nem esik jól ilyenkor gyermekünknek, hogy úgymond a semmiből egyszer csak csúnyán azt hallja: "Nem szabad, menj onnan, meg ne lássam még egyszer!"

Én abban hiszek a tiltásokkal kapcsolatban, hogy a gyereknek meg kell kapnia a figyelmet mindkét szülőtől a biztonságos határok miatt, lehetőség szerint mutassuk meg nekik azt is, mit miért nem szabad, de legalábbis mondjuk el! (Még akkor is, ha a gyerek túl kicsi ahhoz, hogy megértse). Szeretettel, békésen, de határozottan tegyük ezt.

A gyerekek sokkal inkább figyelnek és tanulnak, ha a tiltás így történik. Az ő nyelvük a szeretet, nem pedig a feszültség, vagy a düh.
Ha ezt az odafigyelést, szeretetet látják a szülőn, ők is figyelmet szentelnek a mondandónkra. (Még akkor is, ha sokszor nem úgy tűnik.)

Minden felnőtt hoz magával egy ún. szülői hitrendszert. Ez egy tág fogalom, most a szabályokkal kapcsolatban emelném ki. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy mit tanítottak nekünk, hogy szüleink szerint mi a jó és a rossz nekünk.

Nem azokról az alapvető szabályokról van szó, amit ahhoz kell betartani, hogy testi épségünkben kár ne essen, vagy éppen tisztelettel megtanuljunk kommunikálni. Hanem arról, amit ők is a saját szüleiktől hoznak és a saját tapasztalatukat építik be ezek mellé. Ennek vannak nagyon jó oldalai és vannak árnyoldalai is. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy amit ők jónak vagy rossznak látnak velünk kapcsolatban, az valóban úgy is van. ("Ez a jó neked, ezt szabad tenned/ Ez nem jó neked, ezt ne tedd!”) Ez akár az egész életünkre is kihathat. Bár ez talán túl mély téma a tiltások kapcsán, mégis van köztük összefüggés.
Vegyünk egy példát: te, aki most felnőtt anyuka vagy, gyermekkorodban az anyukádtól hallottad a nemeket, de apukádtól nem igazán. Amikor otthon volt, fáradt és elfoglalt volt, kevés figyelmet szentelt rád.

Eleve vágytál volna a szeretetére, arra, hogy foglalkozzon veled. Erre, amikor csinálsz valami újat nagy érdeklődéssel, egyszer csak azt hallod tőle kiabálva, hogy "Nem szabad, menj onnan, szégyelld magad!"

Reagálhattál úgy, hogy nevettél egyet, tetszett a figyelem, ezért még vagy 10-szer eljátszottad ugyanazt. Vagy éppen érdektelenül otthagytad; esetleg sírni kezdtél mert nem értetted, miért kiabál veled a semmiből. Mivel te ezt élted át, ilyen érzések társultak ahhoz, hogy "nem szabad", ezért nem csoda, ha szülőként nem tudsz másképp viselkedni saját gyermekeddel. Illetve érdemes elgondolkozni, hogy a picitek tiltásra adott válaszának az oka a ti viselkedésetekben keresendő-e. 
Ehhez pluszban társul, hogy ne akarjatok megfelelni a környezeteteknek és a saját nagyon szigorú elveiteknek.

Állítsatok fel közösen saját szabályokat és utána odafigyeléssel, határozottan tartassátok be. De közben a minőségi idő keretén belül fordítsatok figyelmet a gyermeketekre.

Ehhez mindenképpen szükség lenne a szülők stresszoldására, hogy ismerjenek olyan technikákat, amiket a nap bármely szakában tudnak alkalmazni. Így sikerülhet biztonságos kereteken belül hagyni kibontakozni a gyermek személyiségét, egyéni különlegességét.