„Neked már egészen más lesz a normális” – egy anya levele a járvány alatt született babájához
Miközben a felnőttek alig várják, hogy a járvány véget érjen, és újra visszatérjünk a megszokott élethez, a mostanában született babáknak és magukra eszmélő kisgyerekeknek ez a kifacsart világ vált normálissá.
Maszkos emberek mindenhol, akiknek legfeljebb a szemük látszik ki. Csendes családi születésnapok zsúr nélkül. Évek óta nem látott nagyszülők, dédik, külföldi unokatestvérek. Időről-időre bezáró óvoda, közben a lakást irodának használó szülők. Hétvégék játszóház, múzeumlátogatások, pizzázás, mozi és gyermekelőadások nélkül. A szülők és a nagyobb gyerekek számára a járványügyi korlátozások egy kellemetlen átmeneti állapotot jelentenek, a kisebbeknek azonban ez a normális, ami után talán nehezen fogják felvenni a fonalat, ha visszatérhetünk a régi életünkhöz.
Már persze, ha visszatérhetünk oda valaha is. Hiszen sejtjük, hogy nem folytathatjuk ugyanott, ahol bő egy évvel ezelőtt abbahagytuk.
„Te már mást gondolsz arról, mi a normális”
Egy amerikai édesanya, Kim levelet írt 2020 augusztusában született gyermekének. Amikor észrevette, hogy babát vár, még semmit sem sejtett abból, hogy a kicsi már egy egészen más világba fog érkezni, mint amit korábban éltünk.
„Sok mindenről beszélhetnék neked az elmúlt év kapcsán, de most hadd meséljek egy kicsit arról, amit ’normális életnek’ nevezünk. Hallhattad is sokszor, amikor ezt emlegetjük, rendszerint olyan szófordulatok kíséretében, hogy ’ha túl leszünk ezen az egészen’ vagy ’majd a Covid után’.
A normális élet számunkra azt jelenti, hogy meglátogatjuk a rokonokat és a barátokat. Hogy bevásárolni járunk, szülinapi bulikat rendezünk, és vacsoravendégeket hívunk. Hogy pizzát és palacsintát rendelünk az étteremben. Hogy bejárjuk a könyvesboltokat és múzeumokat.
Igen, számunkra ez a normális. De neked, járvány alatt született kisbabám már egészen más számít annak.
Te egy olyan világba érkeztél, ami maszkokkal van tele. Akkor is maszkot hordtam, amikor születésed után először néztél a szemembe.
Egy csendes világba érkeztél. A karácsonyt az unokatestvéreid nélkül töltöttük, és az elmúlt évben nem utaztunk sehova. Vannak olyanok a családban, akikkel még soha nem találkoztál személyesen. A két kezemen meg tudom számolni, hány ember tartott eddig a karjában téged. Ugyanakkor rengeteg időt töltünk együtt. Nem rohanunk sehova, az életünk lassan csordogál, és nem hiszem, hogy ezt bánnád. Ezért miközben mindannyian a régi életünk visszatérését várjuk, én azon gondolkozom, hogyan fogod te fogadni mindezt?
Azt hiszem időbe fog telni, amíg megszokod. (…) Eleinte biztos, hogy vissza fogod vágyni a csendet. Teljesen rendben lesz, ha néha csak a családodat szeretnéd. Ha úgy fogod érezni, hogy neked ez az egész egy kicsit sok. (…) Mégsem hiszem, hogy nehéz lesz. Te vagy ugyanis az egész csapatban a legszívósabb. A rugalmasság és az ellenálló-képeség már a véredben van. Hiszen egy olyan világba érkeztél, amit folyamatosan beárnyékol a bizonytalanság, és gyakran csak te jelented benne a fényt. Őrizd meg ezt a képességedet még nagyon sokáig.”
A Covid-generáció színre lép
Nem tudhatjuk, mikor lesz vége ennek az egésznek. Most megint úgy tűnik, lassan kilábalunk belőle, de vajon vihar előtti csend-e ez, mint tavaly nyáron, vagy lassan fellélegezhetünk, és végleg magunk mögött hagyhatjuk a koronavírus miatti kifacsart életet? A felnőtteknek – ha nem érte a családjukat tragédia – talán hamarosan tényleg csak egy rossz álommá válik a világjárvány. A gyerekek életére azonban ez az egy-két év visszavonhatatlanul rányomja a bélyegét. Hogy mit visz magával a Covid-generáció, egyelőre csak találgatjuk, de már most biztosak lehetünk abban, hogy a „normális élet” számukra már egészen mást fog jelenteni, mint amit mi korábban megszoktunk.
Dóri, 2021. május 18.
