Napi 15 perc megváltoztathatja gyermeke viselkedését?

Claire rettegett a lefektetéstől a hét- és ötéves kislányával. Konkrétan már attól a zsörtölődéstől is előre stresszelt, ami azzal járt, ha be akarta ültetni őket a fürdővízbe. Ezt általában a meztelen táncpartik megszüntetése követte és a könyörgés, hogy vegyék fel a pizsamájukat. A sort folytatta a végtelenbe nyúló alkudozás arról, hogy melyik könyvet és mennyit olvasson fel belőle az édesanya. Ezt tetézte az is, hogy mégis ki üljön a kétgyermekes anyuka ölébe, és hogy meddig tartson az az ölelés. Az anyuka türelmét már-már teljesen az merítette ki, amikor sokadszori kérlelés után gyermekei megittak egy pohár vizet, majd, hogy kielégítse a lányok  aznap estére szóló ölelési maximumait, megkapják az alváshoz szükséges hiányzó plüssöket, mindaddig míg már angyalként nem aludtak el.

Az anyuka sokáig nem értette, miért olyan nehéz rávenni őket, hogy valóban figyeljenek rá. Ami ennél még rosszabb volt, hogy ez a küzdelem odáig fajult, hogy az édesanya nevelési törekvései a szidó anyai változattal párosultak, amire korántsem volt büszke. Így, amikor hallott egy szülői technikáról, ami azt ígérte, hogy napi 15 perc alatt teljesen megerősíti és átalakítja a gyerekeivel való kapcsolatát, kíváncsivá vált. 

Rövid “különleges idő” bevezetése

Claire először Sarah Rosensweet-től, egy torontói szülői coach-tól hallott erről a technikáról, ami felkeltette érdeklődését. Ő minden családnak ajánlja az ütemezett rövid "különleges idő" bevezetését, a kisgyermekkortól a tizenéves korosztályig. Ez a módszer segít a gyerekk viselkedésén javítani, amire általában a legtöbb szülő vágyik. 

"A gyerekeinknek valóban szükségük van arra, hogy érezzék, látjuk őket, megértjük őket, és hogy számítanak nekünk." - mondta Rosensweet. "Ha úgy érzik, hogy kapcsolatban állnak velünk, együttműködőbbek akarnak lenni. A velük való erős kapcsolatunk kialakítása végső soron a legerősebb módja annak, hogy befolyásoljuk őket"." 

A Patty Wipfler, nevelési oktató által kitalált, "különleges idő" alapvetően azt jelenti, hogy a gyermekeddel úgy töltesz időt (sétáltok, sportoltok, játszol vele stb.), hogy közben csak rá figyelsz, és az ő világába helyezkedsz bele. Ez az úgynevezett minőségi idő arra szolgál, hogy közben jobban megismerd gyermekedet, és ő érezze, hogy le tudja kötni a figyelmedet, azaz alkalmas arra, hogy kapcsolódjon hozzád. 

Mi olyan érdekes a "különleges időben"?

Ha egész nap otthon is vagy a gyermekeddel, a napi teendők miatt nem tudsz rá teljes mértékben figyelni, ezért csak osztott figyelmet tudsz adni neki.  A "különleges idővel" a szülő feladja az irányítást szülőként, és elvegyül az gyerek játékvilágában, legyen szó akár babás teadélutánról, Lego-házépítésről vagy birkózásról az ágyon. A tevékenységeknek kreatívnak, aktívnak és nyitott végűnek kell lennie a siker eléréséhez, ezért a felolvasás vagy a társasjátékok nem adják ugyanazt az eredményt. Az idő mértéke néhány perctől akár egy óráig is terjedhet, de Rosensweet szerint a legjobb, ha napi 10-20 percre törekszünk, gyermekenként. Ha két szülő és két gyerek van, akkor 15 percnél cserélhetünk, és mehetünk még egy kört, ami összesen 30 percet vesz igénybe. Vagy csak minden második nap cseréljék fel a szülők gyermekeiket, hogy rövidebb és hatékony legyen. Három (vagy több) gyerekkel már a 15 perc is túl sok lehet, ezért lehet, hogy 10 percre kell rövidíteni ezt az időmennyiséget, hogy mindenki sorra kerüljön. Ha egyedülálló szülőként szeretne az ember különleges időt tölteni gyermekeivel, előfordulhat, hogy míg az egyik gyermekkel tölt el személyes időt, addig a másik gyermeket egy iPad társaságában kell hagyni – nyilván ez a legvégső megoldás. Rosensweet szerint általában nem jó ötlet a gyereket képernyőidővel lefoglalni, de a megzavarás meghiúsítja a célt, így valamennyit a szülő csak nyerni tud, míg valahol nyilván veszít is, de ez a kompromisszum összeségében az egész családot előre viszi. 

"Sokan azt gondolják, hogy a "különleges idő" azt jelenti, hogy az egész napot a gyerekkel töltik, programok keretein belül elviszik őket ide-oda, és pénzt költenek rájuk, de egyáltalán nem erről van szó." - mondta Rosensweet. "Ez azt jelenti, hogy elmerülsz a gyermeked világában, a szobájában, a játszószobában vagy bármi másban, és azt mondod: ’Én csak a tiéd vagyok. Mit szeretnél csinálni?"

Hogyan működik a "különleges idő"?

Claire saját szokásaiba avatott be, ami a különleges idő köré fonódik, miszerint az új rituáléjuk úgy zajlik, hogy mielőtt a férjével vacsorát főznének, beállítanak egy 15 perces időzítőt a telefonjukon, és a lányaikkal, Alice-szel és Edith-tel játszanak négyszemközt. Férje a hétéves gyerekkel az egyik szobában, míg az édesanya az ötéves gyerekkel a másikban foglalkozik, és másnap pedig váltanak. Az "Alice és Edie idő" beütemezése talán túlzásnak hangzik, de amikor a szülők zsonglőrködnek a munkával, a házimunkával, a gyermekgondozással és milliónyi egyébbel, néha ez az egyetlen módja annak, hogy időt tudjanak szorítani arra is, hogy csak a gyerekeikkel szórakozzanak. Az időkorláton kívül az egyetlen szabály az, hogy valami fantáziadús vagy fizikai tevékenységet kell végezniük; nincsenek képernyők, és a gyerekek döntik el, mi történik. A fiatalabb kislánya például szereti megmutatni, hogyan kell cipősdobozokból és csecsebecsékből babaházat építeni, vagy "babaidőt" játszani - amikor édesanyja megtölti a cumisüvegét, és úgy eteti, mintha csecsemő lenne, eközben az ölében gügyög és gurgulázik. A nagyobbik gyereke szeret a lábán egyensúlyozni, mint egy repülőgép, vagy lovagolni rajta, mint egy lovon. 

Tippek és ötletek a "különleges időre

Ha a hajlandó vagy elkötelezni magadat a "különleges idő" mellett, kezdd el azzal, hogy minden nap felírod a teend- listádra! Ez lehet a nap bármelyik részében, ami a családnak is megfelel, de fontos, hogy a gyermekeddel közöld, mikor is lesz a közös idő, főleg, ha ez nem következetes. Az időzítő beállítása szintén segít az elvárások kezelésében, de készülj fel a nagy jelenetekre, amikor ennek vége lesz - mondta Rosensweet. Szerinte kezelheti a szülő őket úgy, mint az ütemezett olvasást – tekints rá úgy, mint egy lehetőségre, hogy a gyerekek kiadják magukból a felgyülemlett nagy érzéseiket. Reagálj empátiával, például így: "Tudom! Én is szeretem a ’különleges időt’. Olyan nehéz, amikor vége van. Majd holnap megismételjük."

Talán a szülők ezt követően elgondolkodnak azon, hogyan fognak minden nap új dolgokat kitalálni, de itt a legjobb rész az, hogy jobb, ha a gyerekekre bízzák az ötletelést. Claire ennek kapcsán azt vallja, hogy az ő kisebbik gyermeke, Edie, született tehetség a varázslatos világok vagy véletlenszerű versenyek kitalálásában, például egyik fenomenális ötlete az a játék, ami az elalváshoz kapcsolódik – a játékot az nyeri, aki a leghülyébben horkol.

Ugyanennek a szülőnek elsőszülött gyermeke szereti a rendszert. Rosensweet nem ajánl olyan tevékenységeket, amelyekben a gyerek a felnőttek világába kerül, mint például a süteménysütés, viszont a korábban említett gyermek, Alice nagyon szeret főzni, ezért néha a szülők hagyják, hogy ő is tevékenykedjen a konyhában, és kreatív desszerteket találjon ki,  amelyet testvérének és az apukájának készítenek el édesanyjával, amikor vége a "különleges időnek". 

A bunyózás is egy szuper mód a fizikai játékra és a nevetést vált ki, ami segíti a kötődést - jelentette ki Rosensweet, de hozzátette: a bírkózás csak akkor jó módszer, ha nem csiklandozásról van szó. Más szakértők is megerősítik, hogy a csiklandozás káros lehet, mert önkéntelen nevetési reakciót vált ki a gyermekből, nem pedig természetes nevetést, éráadásul a gyerek ilyenkor tehetetlennek érzi magát, ami viszont kellemetlen is lehet. (Claire legkisebb gyermeke még mindig kéri, hogy csiklandozzák, úgyhogy ebben a kérdésben bizonytalan.) Rosensweet azt javasolta neki, hogy "Ilyenkor a szülők csiklandozzák őket egy centire a testüktől, és mondjanak valami olyasmit, hogy "csiklandozlak, csiklandozlak", és akkor is úgy fognak nevetni, mint az őrültek, mert ez vicces, de nem azért fognak nevetni, emrt fizikai ingert váltottunk ki". A nevetés nagyszerű eszköz a kapcsolatteremtéshez, mert amikor nevetünk valakivel, a szervezetünk oxitocin hormont termel, amely fontos szerepet játszik a kötődésben – magyarázta ugyanígy a témánál maradva. Emellett remek módja a feszültség és a stressz levezetésének is.

Cikkünk szülő alanya azt mondta, a durvaság sosem volt az ő világa, de mostanában párnacsatákat kezdeményez, vagy ölelésekért és puszikért kergeti a lányait a házban. Átvették Rosensweet egyik kedvenc játékát is, amikor "pizzát" készítenek a gyerekeikből: miközben fekszenek, úgy tekerik ki a "tésztát", mintha a testük egy óriási sodrófa lenne, nagy dörzsöléssel elkenik a "szószt", maréknyi "feltétet" rászórják, majd "sütik" a sütőben (párnák alatt), aztán pedig karatevágással "szeletelik fel", és végül mindenhol megrágcsálják.

Vajon a "különleges idő" beváltja az ígéretét?

Az édesanya családja már néhány hónapja hetente négy-öt napon is megtartja a "különleges időt". Az volt a célj, hogy minden nap legyen - hiszen csak 15 percről van szó -, de kihívást jelent, hogy ezt bármilyen tervbe beilleszthessék, legyen szó akár a szomszédokkal való játszásról, akár a családlátogatásáról. Nem is beszélve az iskola utáni tevékenységekről…  Amikor mégis sikerül, mindig úgy érzi, hogy többet ért, mint néhány nevetés. Claire soha nem volt egy úgynevezett "szórakoztató anya" - inkább összebújik a lányaival, vagy nézi őket , ahogy játszanak, miközben kényelmesen ül a kanapén vagy egy park padján. De ez az egész arra sarkallotta, hogy könnyebbé váljon, miközben egy másik, bolondosabb oldalát mutatta meg nekik. Egyúttal mélyebben megismerte őket egy gyerek szemén keresztül, ami egy kicsit furcsa, de csodálatos is egyben. A férje - aki mindig is jobban tudott vicces apa lenni - azt vette észre, hogy a lányokkal való kapcsolata is kezd megváltozni. Imádják, hogy osztatlan figyelmet kapnak tőle a telefon és a munka zavaró tényezői nélkül. Észrevette, hogy boldogabbak, és hogy a mindennapi konfliktusok kevésbé szélsőségesek, mint korábban.

Ez segített a testvéri rivalizálás problémáin is. Az anya szerint lányai jobban bíznak az irántuk érzett szeretetében. Az ötéves kislánya nem is akarja, hogy napközben annyit babusgassák, mióta a "különleges időben" megkapja ezt a fajta figyelmet, amire szüksége van, és mindketten jobban elfogadják, hogy néhány könyv és dal után lefeküdjenek aludni, szemben azzal, hogy korábban mindig többért könyörögtek. Már néhány nap után is úgy tűnik, hogy jobban figyelnek mindenre, amihez további segítséget jelentett más stratégiák alkalmazása is, például a választási lehetőségek és a házimunka táblázat készítése. A szülők azon is dolgoznak, hogy türelmesebbek legyenek (10-ig számolnak el, mielőtt válaszolnának egy kérdésre). "Amikor a gyerekek úgy érzik, hogy kapcsolatban vannak, együttműködőbbek akarnak lenni, de a kapcsolat nem lehet az egyetlen eszköz az eszköztárban" – hangsúlyozta Rosensweet.

A cikk forrása: https://www.todaysparent.com/