Nagy párkapcsolati próbatételek: házépítés, lakás felújítás

Mi történik a párokkal?

1. A korábbinál sokkal kevesebb időt töltenek egymással.

Nagyon kevés olyan építkezés van, ahol elég időnként ránézni a folyamatra vagy konzultálni az építkezés vezetőjével. Jellemzően szinte naponta jelen kell lenni a helyszínen, koordinálni, ellenőrizni vagy éppen megcsinálni bizonyos munkákat. Általában a pár egyik tagja magára vállalja ezt a feladatot. Vagyis munka után egyenesen az építkezésre megy, és onnan csak későn ér haza. Gyakorlatilag az alváson kívül alig marad közösen eltöltött idő.

2. Ha együtt vannak, akkor is a beszélgetések túlnyomó többsége a logisztikáról és a pénzügyekről szól.

Ha sikerül közös beszélgetést  szervezni, akkor is elsősorban az építkezés a téma. Mi történt? Hogyan halad? Hogyan lesz meg a pénz, hitel stb?

3. Egy építkezés közben jó pár hosszú távra szóló, jelentős döntést kell meghozniuk közösen.

Nem csak maga a szervezés jelent terhet, hanem annak a súlya is, hogy a döntések hosszú évekre szólnak. Ilyen döntés, hogy mennyi hitelt vegyenek fel, milyen minőségű alapanyagokkal dolgozzanak, mennyire legyen környezetbarát, energiatakarékos stb. Szerencsés esetben közösen konzultálnak a szakemberekkel. Ha nem, akkor feszültséget okozhat az információhiány vagy a félreértés.

     4.   Ebben a helyzetben erőteljesen csaphatnak össze az örökölt családi minták. Legyen szó ízlésről, konfliktusmegoldásról, vagy arról, hogy a család távolabbi tagjai mennyire szólnak bele a munkába.

Még abban az esetben is nagy kihívás egy új közös otthon kialakítása, ha hasonlóak az otthonról hozott minták, vagy egyezik az ízlés. Ha eltérnek az elképzelések, különösen sok energiát vesz el a közös koncepció kidolgozása. Minden családban más és más a határokról alkotott elképzelés. Van, ahol önállóságot adnak, és csak akkor nyilvánítanak véleményt, ha azt kérik tőlük. Van, ahol pusztán jóakaratból folyamatosan kontrollálni szeretnék az eseményeket, tanácsokat adnak, esetleg az anyagi fölényüket kihasználva nyomást gyakorolnak.

5. A plusz feladatoktól, szoros határidőktől mindketten kimerültebbek, ingerültebbek lesznek.

A megnövekedett terhek mellett nő a stressz, a fáradtság, a kialvatlanság. Ilyen állapotban elhangozhatnak olyan szavak, mondatok, kijelentések, amelyek sokszor nem átgondoltak, bántóak, igazságtalanok.

6. Sokaknak nehéz szembesülni az ún. "nem rajtam múlik" faktorral. Értsd nem befolyásolható ügyintézés, nem jön a mester, nem akkor jön, nem azt csinálja, amit kérnek tőle.

Kimerülten, fáradtan még nehezebb elfogadni azt, hogy hiába tesz meg valaki mindent a siker érdekében közbe jöhetnek nem várt szituációk. Csúszás lesz, ami további feszültséget generál.

     7. Gyakran az építkezés éppen akkor történik, amikor babát várnak vagy éppen kisgyerekek vannak a családban.

A baba érkezése önmagában is átalakítja a párkapcsolatot. Ha ez a két, önmagában is nagy kihívást jelentő élethelyzet egyszerre történik akkor az hatványozott kihívást jelent.

Fel lehet felkészülni erre az időszakra? El lehet kerülni a konfliktusokat, az eltávolodást, a totális kimerülést?

Igen.

Természetesen a feszültséget, a kimerültséget nem lehet teljesen megúszni, de tudatosítani lehet a lehetséges nehéz szituációkat.

1. Tudatosítani, hogy ez egy nehezebb időszak lesz, amikor nagyobb figyelmet kell egymásra fordítani, bármennyire is kevesebb lesz az ezzel tölthető idő.

• Megbeszélni pontosan a közös célokat, elképzeléseket. (mennyi hitel, mekkora ház vagy lakás, mekkora költségvetés, mekkora családi befolyás)
• Egyeztetni az elvekről. Vagyis megbeszélni, hogy mi az, amit saját maguk kiviteleznek, mi az amit szakemberre bíznak. 
• Előre végig gondolni, amit csak lehet. (alapanyagok, design, kivitelezés) Ezzel elkerülhetőek az ad hoc szituációkból származó plusz feszültségek. Természetesen nem mind, de legalább egy része.
• Építkezésben tapasztalatokat szerzett barátoktól, ismerősöktől információt gyűjteni. (mesterek, buktatók, "banánhéjak", jó minták stb)
• Felosztani a feladatokat. Elrugaszkodni a régi beidegződésektől, társadalmi elvárásoktól és kizárólag a saját erősségekre koncentrálni. Vagyis valamilyen feladatot ne azért csináljon valaki, mert ezt mások így szokták, hanem azért, mert jó abban.
• A szakemberekkel közösen konzultálni. Így nem lesz információhiány vagy félreértés, és a pár egyik tagja sem érzi, hogy kihagyják valamiből.

2. Megszervezni az együtt töltött időt. Segítséget kérni a háztartásban, a gyerekfelügyeletben, bármiben. Barátok, családtagok, fizetett segítők stb. Sokszor egy nyugodt óra is rengeteget jelenthet! Ez a szabad óra lehetőleg ne az aktuális bevásárlással teljen.

3. Folyamatosan kommunikálni. Így elkerülhető, hogy a pár tagjai úgy érezzék egyedül maradtak a feladataikkal. (például anya gyerekekkel otthon, apa munkahely + építkezés) Csak akkor tud a társ bármit reagálni, ha tud a problémáról. Ha kell a társtól is kell segítséget kérni. "Mert szükségem van rá."

4. Véleményt mondani és kompromisszumot kötni. Nem szerencsés, ha valaki ráhagyja a párjára a döntést, majd utána kritizálja azt, és számon kéri őt. Lehet vita, egyet nem értés de végül olyan döntéseket kell hozni, ami mindkét fél számára elfogadható. Mérlegelni kell a közös cél érdekében, és nem ragaszkodni valamihez rosszul értelmezett büszkeségből.

5. Egymástól bocsánatot kérni! 

És a legfontosabb:

Erősíteni az "egy csónakban evezünk", "egy csapat vagyunk" érzést.

A tapasztalat szerint azok a párkapcsolatok, amelyek túljutnak egy ilyen nehéz időszakon anélkül, hogy megroppannának, sokkal erősebbek lesznek, mint korábban. A közösen átélt kihívások, az egymás támogatása a nehezebb helyzetekben mind erősíti az összetartozás érzését.

A cikk elkészítésében segített:

Keresztúri-Tóth Kriszta

párkapcsolati tanácsadó

www.noatet.hu