"Milyen szép család vagytok! Ti nem veszekedtek, olyan szépen éltek."

Vannak közös családi programok, közös nyaralások. Vannak közösségi posztok és megosztások.

• "Nem vagyunk jól egymással, de a gyerekek nem vesznek észre ebből semmit sem. Nem veszekszünk, nálunk nincs hangos szó."
• "Soha nem veszekszünk a gyerekek előtt, ők azt gondolják minden a legnagyobb rendben."

Lehet, hogy valóban nincs hangos szó és vannak családi programok, de a hangulat, a felnőttek közötti elfojtott feszültség  vagy éppen fásultság tökéletesen érzékelhető a gyerekek részéről. Mi az, amit érzékelnek? Azt, hogy van valami. Valami, amit velük nem osztanak meg. Valami történik körülöttük, de nem tudják beazonosítani, hogy  mi az.

Az otthon látott párkapcsolati minták meghatározóak lesznek számukra később. Milyen társat válasszanak, hogyan vigyék a szerepeiket (feleség, férj, apa, anya), hogyan rendezzék a konfliktusaikat, hogyan viszonyuljanak a megoldandó helyzetekhez.

Látják, ha az anyukájuk könnyben úszó szemmel járkál, majd felveszi a jókedv álarcot. Látják, hogy a szülők már meg sem érintik egymást. Látják, hogy nem beszélgetnek. Érzékelik, hogy sohasem maradnak kettesben, mert valamelyiküknek általában a gyerekekre hivatkozva tennivalója támad. Ha rákérdeznek, hogy mi történik, nem kapnak használható válaszokat. Esetleg külön ki is emelik nekik, hogy ne foglalkozzanak ezzel, minden nagyon jól van.

De látják azt is, ha elmennek a barátaikhoz játszani, hogy ez nem minden családban van így.

Tehát, amikor dönteni kell egy kapcsolatot illetően az együtt maradás és a válás között, akkor lehet, hogy sokkal több tényezőt kell figyelembe venni, mint azt gondolnánk.

1. Dönthetnek a szülők úgy, hogy együtt maradnak, mert a gyerekeket nem szeretnék kitenni a válás okozta sérüléseknek.

Ebben az esetben fontolóra vehetik, hogy tesznek-e azért valamit, hogy változzon a kapcsolatuk a jelenlegi helyzethez képest. Éppen a gyerekek érdekében, ha már a saját érdekükben nem tennének lépéseket.

Mit tanulnak itt a gyerekek?

Ha nem jó egy élethelyzet, egy kapcsolat akkor el kell ismerni, hogy nem jó. Tenni lehet azért, hogy a dolgok változzanak. Ha dolgozunk egy kapcsolaton akkor lesznek eredmények. A boldogság nem szerencse kérdése. Mindig lehet, tenni valamit annak érdekében, hogy az életünk olyan irányba változzon, amit szeretnénk.

2. Dönthetnek úgy, hogy minden marad a régiben, mert ezen már úgy sem tud senki változtatni de azért mégis együtt a család. És hát vannak sokkal rosszabb házasságok is.

Mit tanulnak itt a gyerekek?

Vannak olyan kapcsolatok, amiken nem lehet változtatni. Ha valaki rosszul választott vagy döntött akkor egész életében viselnie kell a következményeket. Nem rajtunk múlik, hogy milyen életet élünk és milyen kapcsolatokba keveredünk.

3. Dönthetnek a válás mellett is. Ebben az esetben, ha megállapodnak egymással és együttműködnek továbbra is a gyerekekkel kapcsolatos kérdésekben, akkor is egy nagyon fontos útravalót adnak át nekik.

Mit tanulnak itt a gyerekek?

Azt, hogy hogyan kell újratervezni, újra talpra állni. Megtaníthatják a gyerekeiknek az elfogadást, az elengedést őket is bevonva az életkoruknak megfelelő szinten az eseményekbe. Megtanulhatják, hogy vannak olyan élethelyzetek, olyan kapcsolatok, amelyeket nem szabad tovább folytatni a saját érdekükben. Megtanulhatják, hogy a lényeg mindig az, hogy ők maguk hogyan gondolkodnak egy eseményről, vagy kapcsolatról.

A cikk elkészítésében segítségünkre volt:

Keresztúri-Tóth Kriszta

párkapcsolati tanácsadó, mediátor

www.noatet.hu

www.egyutt-neveles.hu